Csak ráncainkat veszíthetjük!

Az öregedés megannyi jele – mint a csontritkulás, a bőr elvékonyodása és ráncosodása, az ízületi fájdalmak megjelenése – gyakran egy közös problémára vezethető vissza: étrendünkből jószerével eltűnt a kollagén.

Ha kollagéntartalmú ételt főzünk, a kollagénszálak szétszakadoznak és zselatin (kocsonya) lesz belőle. A kollagén görög szóösszetételben olyasmit jelent, mint ragasztó alapanyag. (Tényleg remek ragasztót lehet készíteni a felmelegített zselatinból ecet és glicerin hozzáadásával.)

A kollagén természetes fehérje, mely aminosavak fonalakba és rostokba szerveződött láncolatát jelenti. Testünk fehérjetartalmának 30%-a kollagénből áll. A kollagének meghatározó alkotóelemei a kötőszöveteknek. Ahogy egy tanulmány fogalmazott: „kollagének nélkül a testünk egy rakás sejt lenne némi neuronális összeköttetéssel”. Eddig a kollagének 28 fajtáját írták le, de közülük hármat tartunk gyakorlati szempontból fontosnak:

● I-es típus: a test összes kollagénjének 90%-át teszi ki, ide soroljuk a bőrt, inakat, az érrendszert, a szervek kötőszövetét és a csontozat fő összetevőjét.

● II-es típus: az ízületek és porcok tartoznak ide.

● III-as típus: a nagyobb erek és az üreges szervek (méh, bélrendszer) kialakításában játszik fontos szerepet az I-es típussal együtt.

E rövid anatómiai áttekintés után nézzük meg, hogyan előzzük meg és fordítsuk vissza például a ráncosodást, vagy hogyan csökkentsük a fejlett világ népességének 20%-át érintő ízületi fájdalmakat.

A helyzet elég drámai. Miközben fájdalomcsillapítókat szedetnek emberekkel, hogy elviselhetővé tegyék az ízületi kopások, gyulladások és ízületi degeneratív elváltozások okozta fájdalmakat, eközben nem esik szó arról, hogy e problémák miért alakultak ki. Persze öregszünk, de ez nem elegendő magyarázat.

Mi változott, miért vagyunk olyan rossz bőrben manapság?

A sok tényező közül koncentráljunk arra, ami könnyen befolyásolható.

Az ősemberek vagy a természeti népek, de még a száz-kétszáz éve élt emberek is, a leölt állatokat „orrától a farkáig” fogyasztották el, azaz megették a bőrét, az agyát, a porcokat, a csontvelőt és a különféle belső szerveket is. Arra törekedtek, hogy minél többet hasznosítsanak az állatból, s bizonyára nem tudták, hogy ezzel milyen nagy jót tesznek a szervezetükkel, de tették.

A fejlett társadalmak – fejlettségük mértékével egyenes arányban – egyre finnyásabbak. Felvágottat, sonkát, szalámit, kolbászt fogyasztunk, lekerült a palettáról a velőscsont és a többórás főzést igénylő csontleves. Kocsonyát csak a tradíciókat követő családokban esznek, ott is csak ünnepekkor. A kollagénfehérjék tehát lassan kikoptak étrendünkből, pedig testünk kötőszövetei igazán csak ezekből tudnak felépülni és megújulni.

Számítások szerint 10 gramm húshoz 1 gramm kollagént kellene fogyasztanunk. Más kalkulációk szerint a napi fehérjebevitelünk 36%- ának kellene kollagénből származnia. Nem csoda tehát, ha a folyamatos kollagénhiány miatt fokozatosan csökken – becslések szerint évi 1%-kal – a test kollagéntartalma. Ráadásul egy mérés szerint 80 éves korra ötödannyi kollagén szintetizálódik a bőrben, mint 18-29 évesen.

C-vitamin és kollagénszintézis

A skorbut jól ismert tengerészbetegség volt, amelynek vezető tünetei közt szerepelnek a bőr alatti bevérzések, a fogíny vérzése, a fogak meglazulása és kihullása, izom- és csontfájdalmak, ödémák testszerte. E tünetek a kollagénszintézis leállásával függnek össze. C-vitamin nélkül ugyanis nincs kollagénszintézis.

Lombikvizsgálatban az emberi bőrben C-vitamin adására nyolcszorosára nőtt a kollagénszintézis. C-vitamin nélkül a csontok lassan forrnak össze, a sebek gyógyulása is elhúzódik, fertőzések, sérülések, műtétek ugyanis napok alatt lenullázzák a beteg C-vitamin-szintjét. Súlyos műhibának tekinthető az a mai orvosi gyakorlat, mely a kórházi kezelés során a vitaminpótlást fölöslegesnek tekinti.

Az átlagnépességben sem ritka a C-vitamin kisebb-nagyobb mértékű folyamatos hiánya.

Az USA-ban a rendszeresen megismételt nemzeti egészségfelmérés a lakosság 7%- ában talált súlyos C-vitaminhiányt. Angliában az alacsony jövedelműek között a férfiak 25%-a, a nők 16%-a szenved súlyos C-vitaminhiányban.

Ha tehát valaki nem szeretne gyorsan öregedni, fogyasszon minimum napi 1000-2000 mg C-vitamint táplálékkal vagy étrendkiegészítő formájában.

Kollagénpótlással az öregedés ellen?

Amennyiben szabadidőnk megengedi, hogy csontleves vagy kocsonya útján vigyünk be kollagént, figyeljünk arra, hogy megfelelő alapanyagokat használjunk hozzá. Érdemes tudnunk ugyanakkor, hogy a csontlevesben vagy zselatinban található óriás kollagénmolekulák emésztése és felszívódása meglehetősen tökéletlen.

A kifejezetten kollagénpótlásra tervezett kivonatok, porok, készítmények hidrolizált , azaz kisméretű molekulákra hasított kollagént tartalmaznak, melynek felszívódása jóval tökéletesebb.

 

Vizsgálatok igazolják, hogy látható eredmények eléréséhez egy 70-80 kg-os embernek naponta minimum 3 gramm kollagént érdemes elfogyasztania.

Egy kozmetikai témájú vizsgálatban napi 5 gramm kollagén hatására 8 hét alatt csökkent a ráncok száma és mélysége, a bőr simábbá, rugalmasabbá vált, valamint nőtt a hidratáltsága. Egy további vizsgálatban 9 gramm kollagén 3 hónap alatt 50%-kal növelte meg a bőr rugalmasságát és csökkent a pórusok mérete is.

Sportolók esetében az ízületek fokozott terhelésnek vannak kitéve, ezért náluk igen gyakoriak a különféle ízületi sérülések és fájdalmak. Egy 24 hetes vizsgálatban napi 10 gramm kollagénkészítmény szignifikánsan csökkentette az ízületek merevségét, gyulladását és fájdalmasságát. Ugyancsak atlétáknál, 12 héten át napi 5 gramm kollagén jelentősen csökkentette a fájdalmat, ami sok sportolónál szükségtelenné tette a további beavatkozásokat.

Krónikus, ágyban fekvőbetegeknél a nem gyógyuló felfekvéses fekélyek komoly veszélyt jelentenek. Az USA-ban 10 év alatt több mint 100 ezer ember halt meg az elfertőződött felfekvések miatt. Nagy jelentőségű ezért az a két vizsgálat, mely igazolta, hogy a kollagénkészítmények alkalmazása jelentősen felgyorsítja a felfekvések gyógyulását.

 

Idős emberek egy vizsgálatban 6 hónapon át mindössze napi 1,2 gramm kollagénkészítményt szedtek, és a kis dózis ellenére sokuknál javulást tapasztaltak az ízületek állapotában. Egy másik vizsgálatban idős nőknél a 6 hónapon át szedett napi 8 gramm kollagénkészítmény szignifikánsan javított az ízületi fájdalmon és a mozgáskészségen.

Újdonságként a nyers csirkeszegyporcból nyert, nem denaturált kollagénformát (undenatured type II collagen – UC-II) vizsgálták, mely az emésztésnek is ellenállva jut el a vékonybélig. Rheumatoid arthritiszben szenvedőknél látványos javulást eredményezett a 42 napon át szedett napi 10 mg-os adag a reggeli ízületi merevségben és a mozgásban.

Leépült izomzatú 60-as, 70-es korú férfiak heti három erősítő edzésen vettek részt 12 héten keresztül. Az edzés után 15 gramm kollagént fogyasztók 44%-kal nagyobb izomtömeg és kétszer nagyobb izomerő növekedést értek el, mint a placebót kapó csoport (Zdzieblik és mtsi., 2015).

A csontritkulást sokan csupán a csont ásványianyag-tartalmának lecsökkenésével azonosítják. A csontritkulást mérő műszerek a csont tömegét mérik, és a csontritkulás javítására kifejlesztett biszfoszfonátok is ezt hivatottak javítani. Emellett azonban figyelembe kell vennünk, hogy a csont szilárdságához és szívósságához nagymértékben hozzájárul annak kollagéntartalma, ami az életkorral – döntően a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt – szintén csökken. Feltehetően a bőr kollagénvesztése arányos a csont kollagéntartalmának csökkenésével.

Súlyos csontritkulásban szenvedő, menopauzán átesett nőknél egy vizsgálatban napi 5 gramm kollagénnel, 500 g elemi kalcium tartalmú készítménnyel és 400 NE D-vitaminnal sikerült 13-14%-kal lecsökkenteni a csontbomlás sebességét. Felmerül ugyanakkor, hogy mi lett volna, ha jóval nagyobb – mondhatni „normális” – adagban adták volna a D-vitamint.

Idős nők egy éven át szedtek napi 5 gramm speciális (valószínűleg hidrolizált) kollagént. Mind a lumbális csigolyákban, mind a combnyakban szignifikánsan nőtt a csonttömeg.

Fontos megjegyezni, hogy egyik vizsgálatban sem adtak külön C-vitamint a vizsgálati személyeknek, azaz nem foglalkoztak a kollagénszintézis egyik kulcstényezőjével. Ez a szemlélet sajnos nagyon gyakori a vizsgálatokban, és ez a hiányosság alaposan leronthatja az eredményeket.

 

Ne tekintsünk tehát hiúsági kérdésként a kollagén élelmi vagy étrend-kiegészítő formájában történő fogyasztására!

Aki már megbarátkozott a ráncos bőrével, annak is szembe kell néznie azzal, hogy – életminőségének és mozgáskészségének hosszú távú megőrzése érdekében – szervezetének szüksége van a mai táplálkozásunkból hiányzó kollagén fehérjékre.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk és a szakirodalmi hivatkozások a
tenyek-tevhitek.hu oldalon olvashatók.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk