Pajzsmirigyproblémák a gyermekáldás útjában

Sajnos gyakran nem a családtervezés előtt, hanem csak egy vetélés kapcsán derül fény a sikeres terhességet akadályozó nőgyógyászati, belgyógyászati, pszichés vagy endokrinológiai problémára. Igen gyakori, hogy a vetélés hátterében pajzsmirigy alulműködés áll.

A vetélések döntő többsége az 1. trimeszterben történik, és gyakran ki sem derül, mi okozta a bajt. Amennyiben igen, gyakori, hogy véralvadási zavar , anatómiai, immunológiai okok, fertőzés, mióma vagy valamilyen hormonzavar a probléma okozója. Ez utóbbin belül legtöbbször progeszteronhiányra, inzulinrezisztenciára vagy pajzsmirigyzavarra derül fény.

A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb hormontermelő szerve, melynek működését az agyalapi mirigy szabályozza. A pajzsmirigy működési zavarai sokféle tünetet okozhatnak (például testsúly gondok, hajhullás, emésztési zavarok), ám teherbeesési problémák és vetélés kapcsán is érdemes ellenőriztetni a pajzsmirigyfunkciót. Az alul- és túlműködés egyaránt vezethet meddőséghez vagy vetéléshez , mivel a peteérésen kívül a beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére is hatással van.

A baba eleinte az anyától veszi el a számára szükséges pajzsmirigyhormonokat (T3, T4). Ha ezekből a kismamának kevés van, az vetéléshez, koraszüléshez, halvaszüléshez és idegrendszeri károsodásokhoz is vezethet.

Pajzsmirigy túlműködés esetén is jelentkezhetnek teherbeesési problémák vagy vetélés, mivel várandósság során a szerv eleve több hormont termel, a mérete is nagyobbá válik, ilyenkor megnő az anyánál a szívpanaszok és a terhességi magas vérnyomás esélye is.

Az ideális TSH-érték A pajzsmirigy-funkciók ellenőrzéséhez első körben az agyalapi mirigy által termelt pajzsmirigyserkentő hormon, a TSH értékét szokták vizsgálni.

Ennek normál értéke 0,4–4,5 mIU/l, de optimális esetben 2,5 mIU/l alatt van, ám teherbeeséskor 1 mIU/l körüli az ideális érték.

A terhesség előrehaladtával a pajzsmirigy több hormont termel, így trimeszterenként a következő értékek számítanak normálisnak: 1: 0,1–2,5 / 2: 0,2–3,0 / 3: 0,3–3,0 mIU/L.

Szerencsére a pajzsmirigyzavarok döntő többsége a felismerést követően gyógyszeresen sikeresen kezelhető.

Dr. Békési Gábor PhD
egyetemi docens, belgyógyász, endokrinológus szakorvos
Budai Endokrinközpont

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk