Paprika
a „nemzet zöldsége”

Ezek lennénk mi, magyarok a világ többi részének szemében: az ostorcsattogtató gulyásnemzet, akik paprika nélkül talán csak a desszertet tudják elképzelni az asztalon? Ha jobban belegondolunk, tényleg minden magyar konyhában ott a paprika, és ha nem lenne, hiányozna. Tartjuk a tradíciót, hisz már a napköziben is ezen „edukálódtak” az ízlelőbimbóink. Ráadásul, ha kicsit utánanézünk a paprikafogyasztás élettani hatásainak, már nem is akarjuk lecserélni távol-keleti fűszerekre vagy dél-amerikai szuperfood-őrleményekre.

Pár száz évvel ezelőtt még nyoma sem volt a paprikának a Kárpát-medencében. A Kolumbusz utáni évszázadokban került Európába, hazánkban a 19. században terjedt el mind a húsos, mind a fűszerpaprika. Az 1831. évi kolerajárvány idején már megelőző hatást tulajdonítottak neki – nem csoda, hiszen jelentős C-vitamin forrás: fajtától függően 100 gramm nyers paprikában akár 70-250 mg C-vitamin is lehet.

A paprika csípősségéért a kapszaicin nevű anyag a felelős (ez kisebb mennyiségben a nem csípős paprikákban is jelen van). A fogyasztása során tapasztalt külső-belső érzéstelenítő, fertőtlenítő, gyulladást enyhítő hatását ennek az anyagnak tulajdonítják.

 

Főként a csípős változatnál furcsának tűnhet: vajon miért alkalmazzák külsőleg? Kipróbálva azonban megtapasztalhatjuk vérkeringést pezsdítő hatását, melynek köszönhetően magas E-vitamin és provitamin tartalma gyorsabban felszívódik, táplálva, regenerálva a bőrt, segítve a sebek, egyes bőrpanaszok gyógyulását. És valóban, a kapszaicin tartalmú kenőcsök köztudottan jótékonyan hatnak ízületi gyulladás, hátfájdalmak, migrén esetén, sőt pikkelysömörös bőrfelületen is.

Fiatalok ajakápolóként is kedvelik a csípős paprikát, mely kellemesen bizsergeti, megduzzasztja és színezi az ajkakat. Buliba indulva nem maradhat ki a női retikülből.

A paprika húsosabb fajtái sok vizet és kevés kalóriát tartalmaznak, ezért jól illenek bármilyen diétába. Fogyasztásával támogatjuk védekezőrendszerünket a kórokozókkal szembeni harcban. A csípős paprikát izzasztó, torokfájást enyhítő tulajdonságai miatt is fogyaszthatjuk, de allergiaszezonban is jót tesz az eldugult orrnak.

Tévhit, hogy a paprika árt a gyomornak. Épp ellenkezőleg: a gyomrot olyan váladék elválasztására készteti, amely védelmet nyújt a nyálkahártyának. Fokozza a nyál és a gyomornedvek elválasztását, így serkentheti az emésztést.

A paprikát leggyakrabban frissen fogyasztjuk, de húsából sokféle ételt főzhetünk, és a népi hagyományokat követve, szárított-porított változatban fűszerpaprika-őrleményként is használjuk. Sokfajta aromájú, színű és csípősségű őrlemény létezik, általában egy-két teáskanálnyival ízesítjük az ételeket. A paprika magját hagyományosan egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben fogyasztjuk, pedig az is tartalmaz jótékony összetevőket. A magokból mechanikus hideg sajtolással kinyert paprikamagolaj olyan többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag, melyek rendszeres fogyasztása csökkentheti a vérzsírok szintjét, ezzel a szív- és érrendszeri kockázatot.

 

A csípős paprikamagolaj fokozhatja a zsírbontó enzimek aktivitását a vérben és a májban, ezzel segítheti a májsejtek működését. Koncentráltan tartalmazza a zsírban oldódó vitaminok csoportjába tartozó E-vitamint, mely védi és táplálja bőrünket, karotinoid tartalma pedig hozzájárul a látás- és fényvédő hatáshoz. A hidegen sajtolt paprikamagolajból önmagában is ehetünk egy-egy kiskanálnyi mennyiségben, de kiválóan ízesíti salátáinkat, hús- és tésztaételeinket. Mártásokhoz is adhatjuk, élénkpiros színével sokféle fogást tehetünk nemcsak ízletessé, de szép színessé is. Értékes beltartalma és alacsony füstpontja miatt ne hevítsük!

Forrás: ParaMedica EgészségMagazin

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk