Ki mit szüretel?

Kedves Olvasó! Ki mint vet, úgy arat! – szól a régi mondás, s jó lenne még ma is hinni ennek egyszerű igazságában. Hinni, hogy van értelme és értéke a szorgalmas, becsületes munkának, mely valóban meghozza gyümölcsét, s az talán édesebb is, mint a másoktól elcsent szőlőszem, szőlőfürt vagy konténernyi termés – mert aki ilyet (el)birtokol, biztosan nincs tudatában annak, hogy: A MUNKA – SZENTSÉG.

A hagyományok szerint az évnek ez az időszaka a szüret, a betakarítás jegyében zajlik. Még ha fáradságos is a munka, inkább az öröm és elégedettség érzése kíséri (pláne, ha az év jó termést hoz). Az eredményt – a termést, a gyümölcsöt – méltán érzi magáénak, befektetett munkája következményének, jutalmának az, aki ültette, gondozta, sok figyelmet, időt, energiát befektetve nevelgette. Szemében minden egyes szőlőfürt érték, büszkesége tárgya, szakértelme és ügyessége (nem ügyeskedése) bizonyítéka, ezért megbecsüli.

Mindez igaz az összes becsületesen végzett, értékteremtő, azaz új értéket előállító munka eredményére, legyen az egy szék, egy frissen sütött kenyér, egy meggyógyított beteg vagy egy megjavított vízcsap, illetve az ezek eredményeként kapott fizetésünk, melyből a piacon ugyancsak tiszta lelkiismerettel vesszük meg a szőlőt, más munkájának eredményét, ami számunkra is érték, hiszen saját munkánkkal fizettünk érte.

Ami könnyen jön, az könnyen megy! – vallja egy másik, szintén évszázados tapasztalatokon alapuló mondás. Ami könnyen jön, abból még több kell, ám így könnyen rászokhatunk a szomszéd által művelt szőlő mértéktelen dézsmálására, ami előbb-utóbb ránk nézve is veszélyes, hiszen KÖVETKEZMÉNY mindig van.

Ha „ügyesek” vagyunk, nem érnek tetten mindjárt az első alkalommal; ha társaink is vannak, akkor kitudódik (bár ez sem feltétlenül jár hátránnyal, büntetéssel); lehet, hogy semmi egyéb nem történik, csak a szőlőszem keseredik meg a szánkban, s e keserű szőlőért ráadásul még felelnünk is kell, ha nem itt és most, akkor máshol és máskor, a legszigorúbb, de legigazabb bíránk előtt.

S mi marad a gazdának, akinek megtermelt gyümölcsét jórészt mások szüretelték? Az ő szőlője még mindig mézédes, ebből marad valamennyi, amit takarékosan kell majd beosztania, s marad még az emelt fő, az egyenes tartás, az ügyeskedés nélkül is jól végzett munka becsülete, mely segíti, hogy minden este tiszta lelkiismerettel hajthassa álomra fejét. Mindez hatalmas érték, messze felülmúl minden megkeseredett szőlőszemet, hiszen az ilyen életen – még ha sokszor észre sem vesszük – ÁLDÁS van, az ilyen munka SZENT.

Napsugaras őszi napokat, és – ha van mit – kellemes szüretelést kívánok minden Kedves Olvasónak!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk