Ha megszakad a szív…

Veszteségeinkről

Szakítás, válás, a társ elvesztése, szerelmi bánat – mind-mind olyan megrázó események, melyeket nem könnyű túlélni, feldolgozni. Amikor azt mondjuk: megszakad a szívünk, ez csupán egy drámai kijelentés, vagy valóságtartalma is van? Mi történik „odabenn” e súlyos veszteségek hatására?

Emlékezzünk, a tavaly karácsonyi ünnepeket halálesetek egész sora kísérte, tini korunk ikonjaitól kellett búcsúznunk épp az év legszebb napjain. Mind közül talán a legmegdöbbentőbb egy családi tragédia volt: Carrie Fisher halálhírének hallatán még fel sem ocsúdtak a rajongók, másnap édesanyja, Debbie Reynolds elhunytával lett tele a sajtó. Elindult az egyáltalán nem alaptalan találgatás: vajon tényleg megszakadt a szíve a színésznő édesanyának gyermeke elvesztésétől? Valószínűleg igen.

„Bánatában megszakadt a szíve” – régóta ismert a köztudatban ez a kijelentés, s úgy tűnik, hogy a „Broken Heart syndroma”, ez a már-már szimbolikusnak tetsző jelenség nagyon is létezik, sőt orvosilag is igazolható tünet.

Vannak, akik a „megszakadt szív szindróma” kifejezést használják erre, de a hivatalos megnevezés a stressz okozta kardiomiopátia (takotsubo kardiomiopátia). A British Heart Foundation meghatározása szerint ez egy ideiglenes állapot, amikor a szívizom elgyengül és a bal szívkamra alakja megváltozik. Mindez sokk hatására következhet be. A diagnosztizáltak több mint háromnegyede szenvedett el erős érzelmi vagy fizikai sokkot, mielőtt rosszul lett. A stresszt kiválthatja a gyász, de sok egyéb megrázkódtatás is, melytől a hirtelen felszabaduló hormonok – főleg az adrenalin – okozza az izombénulást. Ez más, mint egy átlagos szívroham, ahol az artériák eltömődése a vérellátást blokkolja. Itt valóban megszakad a szív, azaz a kamra fala. A tünetek – hirtelen, erős mellkasi fájdalom, típusos EKG-eltérések, jellegzetes biomarker-emelkedés – mellsőfali infarktus képét utánozzák. A coronarographia azonban negatív, nem szokott koszorúér-elzáródást igazolni és a legjellemzőbb a balkamrai angiographia vagy a szívultrahang-vizsgálat lelete, a csúcsi aneurysma-képződés.

A tüneteket tehát többnyire hirtelen érzelmi megrázkódtatás, mély bánat váltja ki, de ritkábban váratlan nagy öröm is idevezethet: a hirtelen nagy mennyiségben felszabaduló katekolaminoknak a szívizomsejtekre kifejtett hatása miatt.

Hasonló eredménye lehet egy „egyszerű szakításnak” is. Persze ez alkati dolog, és függ a kapcsolat mélységétől is, de amennyiben úgy érezzük, hatalmas veszteség ért minket amiatt, hogy a másik fél elhagyott, hasonló szimptómák léphetnek fel. A fizikai tünetek között légszomj, mellkasi fájdalom szerepelhet, de akár szívrohamhoz is vezethet a sok szomorkodás. A férfiak szakítás után rendszerint több testi tünetet produkálnak, mint a nők. Az elhagyott férfiak 90%-a alvászavarban szenved és étvágytalanná válik. A nőknél ez az arány csak 70%. Ennek valószínűleg az az oka, hogy amíg 10 nőből 9 megbeszéli a barátokkal, családtagokkal a csalódását, addig a férfiak közül csak minden 3. osztja meg valakivel a szerelmi bánatát.

A jelenség nőknél, főként 40 éves kor felett egyértelműen gyakrabban fordul elő, és pszichiátriai betegség is lehet a hátterében. A panaszok túlnyomó többsége 4-8 héten belül maradéktalanul meggyógyul, tragikus kimenet csak kisebb arányban fordul elő. A  szövődmények azonban az első napokban igen súlyosak is lehetnek.

E szomorú tragédiák ráirányítják a figyelmet arra, hogy a női szívbetegségeket is komolyan kell venni. Rendkívül fontos a rizikófaktorok kontrollja: a szívbarát étrend, a testsúlycsökkentés, a rendszeres testmozgás, a dohányzás elhagyása, a vércukor, a vérnyomás és a koleszterin szintjének csökkentése.

Fontos üzenet a kardiológus kollégáknak, hogy az akut koronária-történés ellátásakor, mellsőfali infarktus képe esetén mindig gondoljunk az ún. Takotsubo-cardiomyopathia lehetőségére is, mely a betegek anamnézisének részletes, célzott felvételével könnyebben felismerhetővé válik.

A jelenségre egyébként sokszor és sok helyen felfigyeltek már a tudósok. Egy 2006-os, a New England Journal of Medicine-ben közölt tanulmány szerint például érzékelhetően megnő a halálozás kockázata, ha egy szerelmespár egyik tagja kórházba kerül. 2011-ben pedig azt mutatták ki, hogy a partner halála után fél évvel nagy a kockázata az újabb tragédiának. Magyarázatot adhat persze, hogy a kölcsönös egymásra figyelésen alapuló házasság jelentősen csökkenti a stresszt, ideális esetben a felek ellenőrzik, hogy a másik hogyan él, nem iszik-e túl sok alkoholt, beveszi-e időben a gyógyszereit, ha pedig az összeszokott pár egyik fele meghal, megszűnik a kontroll, ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy a gyász miatt amúgy is hajlamosak vagyunk destruktívabban élni, kész lehet a baj. Felmérések szerint a férj vagy a feleség halálakor a túlélő házastárs 66%-kal nagyobb eséllyel hal meg maga is a halálesetet követő 3 hónapban.

A Harvard Egyetem kutatói több mint 26 000, ötven év feletti amerikait vizsgáltak meg. Közülük is elsősorban arra a 12 316 résztvevőre koncentráltak, akik 1998-ban házasodtak. Az ő állapotukat egészen 2008-ig kísérték figyelemmel, és feljegyezték, ha a házaspárok valamelyik tagja elhunyt. Az adatok szerint az özvegyek körében minden esetben magasabb volt a halálozási arány azokhoz képest, akiknek életben volt a házastársa. A házastárs elvesztése főként a halálesetet követő 3 hónapban éreztette a hatását: ebben az időszakban a túlélő fél halálozási esélyei 66%-kal nőttek.

A kutatók azonban még mindig nem tudják, milyen fizikai magyarázata lehet az „özvegyhatásnak”. Elképzelhető, hogy a házastárs egészségének leromlása, majd halála miatt a túlélő fél sem törődik már annyira a saját egészségével, nem szedi a gyógyszereit, vagy egész egyszerűen nem él már annyira aktív életet, mint korábban. Mivel a mostani felmérésben csak 50 év felettiek vettek részt, így egyelőre nem világos, hogy a fiatalokra milyen hatással van a házastárs elvesztése miatt érzett gyász. Egyes vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az „özvegyhatás” még erősebb lehet a fiatalok körében.

A kutatók azt tanácsolják a gyászolóknak és a szerelmi bánattól szenvedőknek is, hogy a veszteséget vagy szakítást követően – a fokozott kardiológiai rizikó miatt is – egy hétig maradjanak ágyban, aludjanak minél többet, és csak utána térjenek vissza a mindennapok világába.

Dr. Benczúr Béla
a Magyar Kardiológiai Társaság tagja

Share
 
   
Nyomtat�bar�t verzi� Ismer�snek aj�nlom H�reink
Lapszeml�re feliratkoz�s Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezd�lap R�lunk