Hajlékonyság, rugalmasság élethosszig

Az emberek általában természetesnek veszik, hogy az idősek csoszognak, hajlott háttal járnak, nem tudnak felegyenesedni, kezüket a magasba emelni, a földre lehajolni, vagy esetleg leguggolni. Valóban így kell ennek lennie?

Bár élettani folyamatnak tekinthető az ízületi porcok kopása, az ízületi folyadék mennyiségének csökkenése, de rendszeresen végzett gyakorlatokkal és megfelelő táplálkozással elérhető, hogy ízületeink – a múló évek ellenére is – megőrizzék hajlékonyságukat, rugalmasságukat, hogy mozgástartományunk ne szűküljön be, s ne váljunk mozgáskorlátozottá, azaz „ne rozsdásodjunk be”.

Az egészségben töltött, aktív életszakasz tehát meghosszabbítható, az egyén képes bizonyos keretek között megőrizni szellemi és fizikai egészségét. A mozgás egyébként is rengeteg betegség ellenszere, melyet nem annyira a rehabilitációban, mint inkább a prevenció során érdemes hasznosítani. Cukorbetegség, hátfájás, asztma, csontritkulás, depresszió – csak néhány azon betegségek közül, melyeket mozgásterápiával megelőzhetünk és karbantarthatunk. Soha nem késő tehát elkezdeni!

A gondok már az iskolapadban hosszú órákat mozdulatlanul töltő általános iskolás korosztálynál kezdődnek. Ha nem ellensúlyozzák ezt intenzív sporttal, akkor a serdülőkorban még rosszabb lesz a helyzet. Pedig bizonyított tény, hogy a sportoló gyerekek időskorukban nagyobb intelligenciahányadossal rendelkeznek, a mozgás ugyanis serkenti az idegsejtek képződését.

A 30-40 éves korosztály számára is fontos lenne a testmozgás. Ők még abban a tudatban hajszolják a pénzt, halmozzák a stresszt és a konfliktusokat, hogy örök életűek, hogy semmi baj nem érheti őket.

A mozgás a csontokkal is csodát tesz. Az izom-összehúzódás ingerként hat a csontokra, javítja azok vérellátását, biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagok, például a kalcium beépülését.

A kisebb súlyzóval, vagy kisebb ellenállással szemben (gravitáció, gumiszalag) végzett gyakorlatok intenzívebben erősítik az izmokat és a csontokat. A gravitációval szemben végzett, ún. aerob mozgások (séta, tánc) sokkal inkább serkentik a csontépítő folyamatokat. A mozgás hiánya viszont mindig csonttömegvesztéssel jár, ami mérhető is. Az izmok is leépülnek, elsorvadnak.

Az ízületi kopás leggyakrabban a csípő- és térdízületet érinti. A mozgásterápia célja ilyenkor a védő izomfunkció fenntartása, ugyanis minél fejlettebb az izomzatunk, annál védettebb a gerinc és minden más ízület. Olyan speciális tréningmódszerek is elterjedtek, mint a feldenkrais vagy a pilates, az indiai jóga. A kínai taj-csi szintén harmonikus, ízületkímélő mozgássorokon alapul.

A fizikai aktivitás alapszabályai:

  • Minden alkalmat meg kell ragadni a mozgásra a hétköznapokban.
  • Ne terheljük túl a szervezetet, inkább gyakrabban keveset!
  • Töltsünk napi 30-40 percet tempós sétával, rugalmas talpú cipőben, lehetőleg nem betonon!
  • Figyeljünk a helyes testtartásra!
  • Előrehajlás helyett térdhajlítással nyúljunk le a földre!
  • Ne cipeljünk nagy súlyt, inkább gyakran, keveset vásároljunk.
  • Végezzünk heti 3-4-szer a saját állapotunknak megfelelő, lehetőleg szakembertől megtanult tornagyakorlatokat.

Vannak bizonyos gyakorlatok, melyeket érdemes kerülni, mert több a káruk, mint a hasznunk. Nem szabad például hanyatt fekvésben a két lábat nyújtva egyszerre emelgetni, vagy teljes felüléseket végezni, mert ez komoly nyíróerő a lumbális csigolyák porckorongjaira.

A célzott, egészséges táplálkozás és a stressz csökkentése mellett, egészségünk hosszú távú megőrzésének alapfeltétele, hogy beépítsük mindennapjainkba a testmozgást is.

Varga Terézia
gyógytornász (Hévíz)

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk