Stressz és cukorbetegség

A cukorbetegség gyakran csak akkor okoz tüneteket, amikor már a szövődmények is kialakultak. Azoknak érdemes figyelni a cukorbetegség első, kezdeti tüneteire, akik a veszélyeztetettek közé tartoznak.

 

A legfontosabb rizikótényezők:

  • Elhízás, különösen a hasra történő, ún. alma-típusú, s az ezzel összefüggő mozgásszegény életmód és emelkedett vérzsírszint.
  • Terhesség túlsúllyal és 30 év fölött járnak és túlsúlyosak. 4 kg feletti baba esetén a következő terhesség nyomon követése ajánlott.
  • Bizonyos gyógyszerek (pl. szteroidok, fogamzásgátlók, vizelethajtók) hosszú távú szedése.
  • Hasnyálmirigy vagy a hormonháztartás betegségei.

Bizonyított tény, hogy genetikai hajlam és egyéb kockázati tényezők esetén, a stressz felgyorsíthatja a diabétesz kialakulását. Egy vizsgálat szerint, már az élet első 2 évében megjelenő stresszfaktorok növelik az esélyét egy későbbi cukorbetegségnek. A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, amelyek a diabétesz előszobái.

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség, és ha ez fokozódik, az inzulintermelődés végképp elégtelenné válik a szükségletekhez képest.

A csökkent glükóz-toleranciára terheléses vércukor-vizsgálattal derülhet fény. A glükóz (vércukor) szint normál esetben nem emelkedik 7,8 mmol/l felé, az e feletti, kisebb emelkedés (7,8-11 mmol/l) takarja az említett állapotot, mely megfelelő kezeléssel az esetek egy részében még visszafordítható.

A stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt pedig a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását, a rendszeres méréseket, esetleg még alkoholt is fogyaszt.

Jellemző tünetek: állandó szomjúság, megnövekedett vizeletmennyiség, fáradékonyság, állandó éhségérzet, súlyveszteség, viszkető bőr, látásromlás, éjszakai lábikragörcs, kéz- és lábzsibbadás, hajlatokban megjelenő bőrkimaródás.

Szintén gyanúra adhat okot az acetonszagú lehelet (melyet gyakran összetévesztenek az alkoholfogyasztással), ha ínybetegségek és bőrfertőzések alakulnak ki, ha lassú a sebgyógyulás és nőknél elhúzódó hüvelyi gombásodás alakul ki.

Különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között:

1. típusú diabétesz: A cukorbetegek 7-10%-át érinti, ám nem csak gyerekkorban alakulhat ki. A hasnyálmirigysejtek pusztulása miatt a szervezet nem képes inzulint termelni, ami szabályozná a sejtek cukorfelvételét. A vérben megemelkedik a cukorszint egészen addig, amíg a sejtek cukorhoz nem jutnak. Korai fázisban az inzulintermelődés fokozatosan csökken, majd kialakulhat a teljes inzulinhiány, melynek kezelése: inzulinterápia.

2. típusú diabétesz: A jó életkörülmények terjedésével már a gyermekek közt is előfordul. Ez esetben relatív inzulinhiányról van szó, vagyis a szervezetnek annyi inzulinra lenne szüksége, amennyit már nem képes előállítani. Terápiája: diéta, testmozgás, testsúly és az inzulin-érzékenység normalizálása, gyógyszeres kezelés, esetleg inzulinpótlás.

Fentieken kívül létezik terhességi és hasnyálmirigy problémához köthető diabétesz is.

dr. Kocsi Anikó
diabetológus, pszichoterapeuta
www.orvostkeresek.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk