A túlgyógyszerezés veszélyei

Az angol gyógyszerészek pár évvel ezelőtti kongresszusán Kim Munro egy idősek körében folytatott vizsgálat alapján kijelentette: a szedett gyógyszereknek csak 16%-ban volt terápiás hasznuk, a beteg idősek 84%-ában negatív vagy semmilyen hatással nem bírtak.

 

A Brit Népegészségügyi Hatóság egy hasonló vizsgálatban azt találta, hogy a betegek 60%-a 5, a 25%-a pedig 12 gyógyszernél is többet szedett. Magyar vizsgálati eredmények erre vonatkozóan nincsenek, de tudjuk, hogy Magyarországon fogyasztják a legtöbb vénnyel kiváltható és vénynélküli gyógyszert is Európában. Saját tapasztalataim szerint, hazánkban valóban az átlagosnál nagyobb a gyógyszerfogyasztás, általában minden apró panaszra felírják a gyógyszert, ami persze az esetek többségében megegyezik a betegek elvárásával.

Emellett – véleményem szerint – szinte semmilyen erőfeszítés nem történik az orvosok részéről, hogy felvilágosítsák a beteget a gyógyszerek mellékhatásáról, nem jelölnek meg alternatív terápiát, sok esetben még a gyógyszer adagolását sem mondják el.

A kiszolgáltatottság csúcspontja, hogy nálunk az orvos nem kérdezi meg a beteget, hogy akar-e gyógyszert szedni. Természetesnek tartja, hogy ez az egyetlen megoldás, s a beteg köteles ezt elfogadni. Minden egyes új panasznál újabb gyógyszer következik, s a kombinációs szerek megjelenésével sok beteg tévedésben él: a bevett gyógyszerek száma ugyan csökken, de a szedett hatóanyagoké nem – sok esetben 3 gyógyszer akár 6 hatóanyagot is jelenthet.

De mi is a baj a sok gyógyszerrel? Az USA gyógyszer-engedélyezési hivatala (FDA) folyamatosan figyelemmel kíséri a gyógyszer-mellékhatások alakulását. Elemzéseik szerint, 2004–2008 között 480 000 ember halt meg gyógyszer-mellékhatás miatt. Ezek csak a minden kétséget kizáró esetek, vagyis csak a jéghegy csúcsa. Támpontként, a magyar lakosságra vetítve ez évi 16 000 halálesetet jelenthet, ami 8-szor több mint a közlekedési balesetben elhunytak száma. A statisztikák arról nem szólnak, hogy hány betegnél romlott az eredeti betegség, vagy alakult ki egyéb ártalom, krónikus állapot a gyógyszer-kölcsönhatások miatt.

Ha valaki már 7 gyógyszert szed, biztosan jelentkezik 2-3 mellékhatás. Ha ennek kockázata megéri a gyógyszer szedését, akkor persze nincs mit tenni. Azt tapasztalom azonban, hogy nem csak a súlyos betegek élnek ilyen gyógyszereléssel, hanem enyhébb panaszokkal rendelkező fiatalok is.

A Kim Munro által készített vizsgálat azt támasztja alá, hogy sok esetben a betegeket még betegebbé tesszük. A gyógyszerekkel csak a panaszokat próbáljuk meg orvosolni, az okokat nem tudjuk megszűntetni, vagyis a krónikus betegség állapotába helyezzük a beteget, megfosztva tőle a gyógyulás lehetőségét. Mindez a túlgyógyszerezett betegek esetében hatványozottabban érvényesül.

Arra hívnám fel a figyelmet, még mielőtt sokan úgy gondolnák, hogy elhagynak valamilyen gyógyszert, akkor tegyék, ha minden kétséget kizáróan megbizonyosodtak arról, hogy a gyógyszer nélkül állapotuk nem romlik.

A jövőt tekintve, fontosnak tartanám a beteg bevonását a gyógyszerezés kialakításába. Emellett a paleolit táplálkozás alkalmazása felgyorsíthatja a gyógyszerek elhagyásának idejét. A betegségeket ennek kapcsán két csoportra oszthatjuk. Egyik betegség-csoportnál még átmeneti gyógyszeres kezelés sem szükséges a gyógyuláshoz (pl. reflux, allergiák, hasi puffadások, 2. típusú kezdődő cukorbetegség), míg másik az átmeneti gyógyszeres kezelést igénylő betegségek (Chron-betegség, autoimmun betegségek stb.).

A túlgyógyszerezett betegek nagy száma Magyarországon, s a vele járó magas kockázatok arra kell, hogy indítsanak minden beteget és orvost, aki felismeri a problémát, hogy elkezdjen más irányba gondolkodni, és kihasználni a kínálkozó alternatív lehetőségeket. (A www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható a teljes cikk.)

Dr. Tóth Csaba
belgyógyász, háziorvos, a Magyar Táplálkozástudományi Egyetem elnöke
paleoorvos@paleoorvos.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk