Meddig él az ember?

Demográfiai számításokból tudjuk, hogy 1850 óta minden évben 3 hónappal nő a várható élettartam, vagyis, ha ma a magyar férfinek 70, a nőknek 76 év a várható élettartama, akkor könnyű kiszámolni, hogy a 19-20. század fordulóján kb. 35-40 év volt. Mindez messze áll a valóságtól, ez a tanulsága minden „kész átverés shownak”.

 

Mit is jelent a várható élettartam? Kiszámításánál egyszerű átlagot számolnak, melyben az egy hónapos korban meghalt csecsemőt, és a 100 évig élt aggastyánt tekintve, átlagos élettartamuk: 50 év, mely igencsak megtévesztő adat. A demográfusok ezért bevezettek egy másik fogalmat: a halál leggyakoribb életkorát, azaz hány évesen szoktak egy országban az emberek leggyakrabban meghalni.

Példaként, az 1850-es évek angol gyári munkásai átlagosan 75, a munkásnők 73 éves korukig éltek. Ekkoriban 12-16 órát dolgoztak keményen, ismeretlen volt a hatékony orvoslás és rosszak voltak a higiénés viszonyok. Ehhez képest a mai magyar férfiak leggyakrabban 70, a nők 76 évesen halnak meg. Vagyis ezerszer jobb életkörülmények és hatékonyabb orvosi ellátás dacára, jó, ha addig élünk, mint 160 éve az angol gyári munkások.

A kőkori ember és az őserdőben, vagy szavannán élő mai természeti népeknél – ahol se orvos, se higiénia, csak kígyók, moszkitók, ragadozók és az ellenséges törzs nyilai keserítik életüket – a leggyakoribb halálozási életkor: 72 év, de a kungok általában 74, a hadzák pedig 76 évig élnek. Kínos felismerés, hogy mi magyarok, ugyanezt nem mondhatjuk el magunkról.

Az emberi evolúció során élethosszunk 70-80 évre lett beállítva. Ezt békés körülmények közt – amikor az élet minimális feltételei adottak – el is érjük, jobb körülmények közt meg is haladjuk. Az evolúcióban minden a sikeres szaporodásról szól, éppen ezért meglepő, hogy az élővilágban egyedülálló módon, hogy a nők klimax után még 20-30 évet élnek. Ez az évmilliók során azért alakulhatott így, mert a nagymamaság, mint intézmény, jelentősen hozzájárult az utódok sikeres felneveléséhez.

Felmerül, hogy miként is halnak meg a természeti emberek, mert ha nem betegségben, akkor miben? A nyugati ember már elfelejtette, hogy létezik természetes halál is. A telomérek szerepéről sokat írtam Paleolit táplálkozás könyvemben. Nos, a telomérek, akármilyen egészségesen is élünk, lassan mégiscsak rövidülnek és a DNS egyre pontatlanabbul másolja önmagát a sejtek osztódáskor. Szemtanúk az idős, egészséges természeti ember halálát úgy írják le, hogy az addig aktív öregek egyszer csak fáradtnak kezdik érezni magukat, három-négy napig pihennek, majd meghalnak.

Számos bizonyítékunk van arra, hogy akár 120 évig is élhetnénk. De akkor miért halunk meg 70 évesen? A válasz: amennyit javultak életfeltételeink, annyit vesz el tőlünk az életmód, amely szerint élünk. Olyan ez, mint amikor a kiváló úszó, árral szemben úszva alig halad.

Az életmód elég homályosnak tűnő fogalom, de azért meg tudjuk ragadni a legfontosabb összetevőit: táplálkozás, mozgás és a napon tartózkodás.

Utóbbiról mind a mai napig éppen ellentétes információt kapunk, azaz: óvakodj a naptól!

A testmozgásról egyre inkább gombnyomásra működő életünk szoktat le mindenkit.

A nyugati orvoslás – szív- és érrendszeri következményei miatt – leginkább a táplálkozást kezdte el vizsgálni, de politikai és gazdasági érdekektől hajtva, olyan téves következtetésekre jutott, amit egykoron majd a világ legnagyobb tudományos katasztrófájának fognak tekinteni, amely milliók korai halálához vezetett. Azt gondolja kedves Olvasóm, hogy most túlzok? Na, majd meglátjuk.

 

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

 

E témáról részletesen olvashat szakértőnk Paleolit táplálkozás kezdőknek című
most megjelent könyvújdonságában,
mely megrendelhető a Jaffa Kiadónál: www.jaffa.hu.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk