Fruktózveszély

A közelmúlt epidemológiai és biokémiai kutatási eredményeiből világosan kiderült, hogy a fruktóz-fogyasztás jelenlegi, ijesztő mértékű növekedése komoly egészségügyi kockázatokkal jár, hozzájárul az elhízás és a cukorbetegség gyors terjedéséhez, felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt.

Évezredeken keresztül az emberi táplálék relatíve kevés, természetesen előforduló, gyümölcsökben és egyéb komplex ételekben található fruktózt tartalmazott. Az emberi szervezet magas glükóz, alacsony fruktóz bevitelre adaptálódott, ezért a máj szénhidrát anyagcseréje jól metabolizálja a glükózt, de a fruktóz metabolizmus limitált kapacitású. Ha sok fruktóz áramlik a májba, az megzavarja a normális szénhidrát anyagcserét, inzulin rezisztenciát válthat ki, továbbá jelentősen emelkedett zsírsav- és triglycerid-szintézishez vezet.

A jelenlegi nagymértékű fruktóz fogyasztás – így az előre csomagolt élelmiszerek magas fruktóz tartalmú adalékanyagokkal való dúsítása - többek között egy „modern járvány”, a metabolikus szindróma kialakulásához vezethet, melyet manapság „diabesity"-nek is neveznek, ami az angol „cukorbeteg” és „elhízott” szavakból alkotott mozaikszó.

Korábban a tudósok és orvosok az elhízást a zsírfogyasztással hozták összefüggésbe, ezzel divatot teremtettek az alacsony zsírtartalmú táplálkozásnak, ami furcsa módon nem eredményezte az elhízottság csökkenését, sőt épp az ellenkezője történt. Ma már egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az anyagcserezavarok kialakulásáért nem a zsír a bűnös, hanem a megnövekedett szénhidrát, különösen a magas fruktóz tartalmú cukrok fogyasztása.

Az USA táplálkozását 1909 és 1997 között vizsgálva, a kutatók összefüggést találtak a 2-es típusú cukorbetegség és a készételekben, üdítőitalokban, reggeliző pelyhekben és sütőipari termékekben található jelentős mennyiségű kukorica szirup között. Az 1992-es ajánlás szerint, egy 2000 kalóriás étrendhez csak napi maximum 40g extra cukrot szabadna adnunk – ez egyetlen, kb. 3,5 dl-es üdítőitalban megtalálható, nem csoda tehát, ha az elhízás már kora gyermekkorban megkezdődik. Köszönhető mindez a reklámkampányoknak, az extra nagyadag üdítők ingyenes utántöltésének, illetve az iskolai italautomatáknak. Az emberek összességében rengeteg extra kalóriát elfogyasztanak az üdítőitalokkal, és ehhez képest nem esznek kevesebbet, tehát ez mind plusz kalóriának minősül!

Az emberek több ezer évig napi 16-20 g fruktózt fogyasztottak, többnyire friss gyümölcs formájában. Ma mintegy napi 85-100 g fruktózt fogyasztunk, főleg hozzáadott cukor formájában. Ha a máj ilyen nagy mennyiségű fruktózzal szembesül, a lipogenezis (a glükóz zsírsavakká, trygliceriddé alakulása) folyamata felgyorsul, ami csökkent inzulin érzékenységhez és a máj inzulin rezisztenciájához, illetve glükóz intoleranciához vezet.

Korábban a fruktóz gyorsabb felszívódását előnynek tekintették, ezért cukorbetegek számára is ajánlották, pedig elhízást fokozó hatása már akkor is nyilvánvaló volt. Más szénhidrátokkal összehasonlítva ugyanis, a fruktóz rendkívül lipogén (zsírt alkotó), triglycerid túltermelést indukálhat.

Amikor a máj zsírsav felvételi kapacitása túl nagy nyomás alá kerül és felborul a felvétel-leadás aránya, akkor steatosis, vagyis zsírmáj, illetve máj megnagyobbodás keletkezik. A fruktóz által kiváltott inzulin rezisztencia magas LDL (vagyis káros koleszterin) szintet eredményez és felerősíti a nemkívánatos oxidációs folyamatokat is a szervezetben.

(Forrás: Basciano, H; Fe-derico, L; Adeli, K: Fructose, insulin resistance, and metabolic dyslipidemia, Nutrition & Meta-bolism, ford.: Mezei Elmira – tenyek-tevhitek.hu)

 

E témáról részletesen olvashat
Szendi Gábor – Mezei Elmira:
Paleolit szakácskönyv c. könyvében,
mely megrendelhető a Jaffa Kiadónál: www.jaffa.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk