Kedves Olvasó!

Egészség, mint befektetés!? Ez a megközelítés sokak számára talán furcsán hangzik, s elfogadhatóbb lenne, ha itt most a tőzsdeindex, megtérülési ráta, befektetési portfólió, vagy egyes bankok kamat-útvesztőinek elemzése állna, ám lehet, hogy az lenne az igazi útvesztő.

Jelen viszonyaink között időszerűvé vált, hogy az egészségünk és életerőnk megőrzésére fordított időt, pénzt, figyelmet a legkomolyabb befektetésként kezeljük. Nincs olyan befektetési forma, melynek megtérülése ennyire biztos lenne!

A megtérülés mellett a „megtarthatóság” kérdését szemlélve, felmerül, vajon mi az, amit – jó esetben – nem vehetnek el tőlünk? A Sors fedőnevet viselő, változó halmazokat magába foglaló, nehezen definiálható szövevénynek köszönhetően, a bankbetétek és a felhalmozott anyagi javak nem feltétlenül tartoznak ide.

Mi marad tehát? Jó esetben a ruha, ami rajtunk van, a testünk – olyan állapotban, amibe hoztuk –, a fizikai erőnk, állóképességünk, teherbírásunk, kitartásunk, munkaképességünk és lelkierőnk(!), ami vagy alkalmas a múlt és a jelen helyzet tárgyszerű elfogadására, a csak előre tekintésre, az újrakezdésre, vagy sem.

Ilyen nézőpontból ugyancsak megkérdőjelezhető a mai női szépségideál, a karcsú, törékeny, már-már anorexiába hajlóan pillekönnyű „őzike” termet. Valóban jól állnak rajtuk a 21. század divatkreációi, de fel tudnak-e emelni egy-két vödör vizet, s haza tudnák-e vinni, ha szükséges?

Természetes, hogy a legtöbb ember számára fontos az esztétikum, ám igen veszélyes, ha ez háttérbe szorítja a praktikumot, mely sok esetben akár a túlélés feltétele is lehet…

Történelmünk során sok esetben a gyenge fizikum egyenlő volt az életképtelenséggel. Aztán fordult párat az Idő Kereke, s a mérlegen a teli pénztárca már kiegyenlítette a testi hiányosságokat. Ma már nem kellenek igazi súlyok, a mérleg nyelvét és minden mást is virtuálisan mozgatnak a sokjegyű „számok” és szabályok. Jöhetnek a szélsőségek: fotelből kifolyó testek áhítozva bámulják a tv-ben a csontsovány ideált – s megint felmerül a vödör kérdése: vajon melyik vinné messzebbre? – Egyik életképtelenebb, mint a másik. – Aztán megint fordul az Idő Kereke.

Mire tanítjuk meg gyermekeinket? Minél gyorsabban verni a számítógép billentyűit? Vagy inkább gyorsan futni, fára mászni, kitartóan úszni és gyalogolni, ismerni a természetben az állatokat, szokásaikat, a növényeket, vajon melyik ehető és melyik mérgező? Megtapasztalni, hogy lesz egy apró magból termő növény, hogyan kell gondozni a bokrokat, fákat, hogy sokat teremjenek, hogyan lehet télire élelmet tartósítani nagyanyáink régi receptjeivel?

Hogyan lehet a kisfiúból apjához, nagyapjához hasonló ezermester, aki a ház körül mindenhez ért, mindent megjavít, újjá varázsol? Hogyan tud békében együttműködni társaival egy közös cél érdekében? Mindez eleinte játék, majd maga az élet.

Tanítjuk az új nemzedéket élni és túlélni, remélve, hogy mi már e tudás birtokában vagyunk – s ha nem, közben mi is sokat tanulhatunk, épülhetünk – fizikai értelemben is – hiszen az évek múltával – épp a leépülés megakadályozására – egyre nagyobb szükségünk lesz erre. Egyre nagyobb „befektetés”, azaz odafigyelés, idő- és energia-ráfordítás szükséges egészségünk és életerőnk megtartásához.

Manapság az „öngondoskodás” egyre fontosabb követelménnyé válik, egyre kevesebbet várhatunk „kívülről”, így magunknak kell megteremtenünk létfeltételeinket, ami aktív életet, élethosszig tartó jó kondíciót követel.

Kedves Olvasó! Jelen lapszámunk 33 cikkét tekintse személyre szóló egészség-befektetési tanácsadásként, s kívánjuk, hogy bőséges megtérülést biztosítson!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk