Veszélyesen magas a ma normálisnak tekintett vércukorszint határérték!

Végzetes félreértés azt hinni, hogy az enyhén emelkedett vércukorszint nem okoz komoly rombolást a szervezetben. A mai ember cukorbetegség-szerű komplikációkba hal bele, anélkül, hogy tudná: túl magas a vércukorszintje!

Testünk elsőszámú energiaforrása a glükóz (szőlőcukor). Az összes sejtünk használja, s ha nincs elegendő, a szervezetünk leblokkol, mint egy autó, amiből kifogyott a benzin. Ahogy a sejtek inzulinérzékenysége csökken, a véráramban többlet glükóz halmozódik fel, mely a túlcsorduló benzinhez hasonlóan, „gyúlékony közeget” hoz létre, melyből folyamatosan oxidatív és gyulladásos tüzek pattannak ki. A fel nem használt glükóz pedig trigliceriddé alakul, ami vagy nem kívánt testzsírként vagy az érfalakra lerakódott plakkokként tárolódik.

Manapság is folyik a vita, hogy mennyi a „túl magas” vércukorszint? Közel 40 éve határozottan állítottuk, hogy az éhomi vércukorszintnek 5,5 mmol/l alatt kell lennie. A hivatalos orvoslás 1979-től 1997-ig azt állította, hogy a cukorbetegség megállapításának egyik kritériuma a 7,7 mmol/l vagy ennél magasabb éhomi érték, két különböző alkalommal mérve.

1997-ben a hivatalos orvoslás a határértéket 7 mmol/l-re módosította. Az Amerikai Diabétesz Szövetség 6,1 mmol/l-ben határozta meg az emelkedett éhomi vércukorszint kritériumát, amit 2003-ban módosított a kiinduló 5,5 mmol/l határértékre.

A tudományos eredmények összességéből kiderül, hogy az optimális érték valójában 3,9–4,7 között mozog. Egy 2000 férfin végzett, 22 éven át tartó vizsgálat kimutatta, hogy azoknak, akiknél az érték 4,7 fölött volt, 40%-kal nagyobb esélye volt a szív- és érrendszeri halálozásra. A kutatók leírták, hogy „a normális tartomány felső szélén (4,7) mért éhomi vércukorszint a szív- és érrendszeri halálozás fontos önálló előrejelzője még nem cukorbeteg, egészségesnek tűnő, középkorú férfiaknál is."

A cukor többféle módon rongálja a sejteket és számos betegség okozója. Egy 33 230 férfi részvételével végzett vizsgálatban kimutatták, hogy a magas vércukorszint önálló kapcsolatot mutatott a 38%-kal megnövekedett emésztőszervi rákos halálozással.

A cukorbetegek borzalmas érrendszeri rendellenességektől szenvednek. Egy közelmúltban 1800 ember 10 éven át tartó követéses vizsgálata kimutatta, hogy már a cukorbetegséget megelőző állapotban is ugyanolyan nagy a szívkoszorúér meszesedésének valószínűsége, mint cukorbetegségben, ezért a megelőzés miatt is fontos a korai vércukorszint kontroll.

Egy vizsgálatban a csökkentett kalória-bevitel hatására az éhomi vércukor érték átlaga 4,1-re csökkent. Tudományosan bizonyított, hogy a leghatékonyabb fiatalító terápia a csökkentett kalória-bevitel, az éhomi vércukorérték 3,9–4,7-re csökkentése és megtartása úgy, hogy az evés után se emelkedjen 2,2 mmol-nál többel – mindez lassítja az öregedési folyamatot.

Több ezer laborteszt eredménye arra utal: a 40–50 év közöttiek több mint 75%-a cukorbetegséget megelőző állapotban van. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség figyelmeztette azokat a nem-cukorbeteg egyéneket, akiknek az evés utáni vércukorszintje 7,77 felett van, hogy megnövekedett a rizikójuk például a szemkárosodás, artéria elzáródás, érfalkárosodás, megnövekedett gyulladásszint, csökkent szívkoszorúér véráramlás, vesekárosodás, abnormális sejtburjánzás, hirtelen szívhalál tekintetében.

Ésszerűen folytatott paleolit táplálkozással kontrollálhatjuk vércukorszintünket, egyben felszabadíthatjuk szervezetünket a káros szénhidrátterhelés alól.

A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.

 

Forrás: Falloon, W.,
Life Extension Magazine, 2011. január
Fordította, kommentár: Mezei Elmira
holisztikus táplálkozási tanácsadó

 

Szendi Gábor–Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv c. könyve megrendelhető a Jaffa Kiadónál: www.jaffa.hu.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk