A nyugati étrend következményei

Korunkban a civilizációs betegségek okozta halálozás nem csökken, hanem folyamatosan növekszik. A hivatalos étrendi ajánlások alapvetően meghatározzák a népesség egészségi állapotát, illetve a kialakult betegségeket. A 2010-es amerikai étrendi útmutatás még mindig azokat az elveket ismétli, melyek az egész nyugati civilizációt felhizlalták: sok szénhidrát, kevés zsír.

A jó két évtizede elindult független táplálkozástudományi kutatási irányzat, az evolúciós orvoslásra támaszkodva, alapjaiban kérdőjelezi meg a mai hivatalos ajánlásokat. Az evolúciós orvoslás alapvető és újszerű felismerései teljesen átrendezik az emberről alkotott képünket, ugyanakkor, gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a hivatalos orvostudományra. Egy merőben új betegségelmélettel állt elő, amely evolúciós kontextusból teszi érthetővé és sikeresen kezelhetővé a nyugati civilizáció betegségeit. Mivel a betegségek keletkezésének a táplálkozás az egyik sarkalatos pontja, az evolúciós alapokon nyugvó paleolit étrend rendkívül hatásos a kezelésükben. Betegségelmélete a haladó tudomány eredményeit használja és összegzi igaza bizonyítására, jóllehet, alapvető ipari, gazdasági érdekeket sért, tehát hivatalos támogatásra a legkevésbé sem számíthat.

A modern nyugati civilizációra jellemző betegségek oly réginek tűnnek, hogy már-már természetesnek vesszük azok bizonyos életkorban való jelentkezését. Visszatekintve, e betegségek zöme a 19. század elején-közepén jelentkezett nagyobb számban. A világ első, orvosilag észlelt és dokumentált infarktusa 1872-ből származik, míg ma a lakosság fele szív- és érrendszeri betegségben hal meg; s a 2-es típusú cukorbetegség is a 19. században még egzotikumnak számított, ma pedig már 10-15%-os gyakoriságú.

A civilizációs betegségek valójában akkor váltak gyakorivá, amikor a városiasodás elért egy bizonyos szintet és a táplálkozást mindinkább az élelmiszeripar kezdte alakítani. A nyugati civilizáció több lépésben hagyta maga mögött azt a táplálkozási szisztémát, melyhez évmilliók során adaptálódott. A földművelés, majd a 19. század végén megjelenő nagy kalóriájú, finomított élelmiszerek (cukor, fehér liszt, növényi olaj), végül a 20. század során a készételek szorították ki a hagyományos zöldség-gyümölcs-hús alapú táplálkozást. Újkori betegségeinktől tehát úgy szabadulhatunk meg, ha rekonstruálni tudjuk azt az életmódot és táplálkozást, melyre teremtve vagyunk.

Civilizációs betegségeink tehát mindössze 50, 100, legfeljebb 200 éves múltra tekintenek vissza. Kézzel fogható bizonyítékaink vannak arra, hogy milyen életmódbeli, táplálkozási változások idézték elő őket. Márpedig ha a rák, a szívbetegség, a reflux, a cukorbetegség stb. egytől egyik az életmód következményei, akkor jó esélyünk van meggyógyítani őket, ha pedig a betegség vagy betegséghajlam magzati korban keletkezik, jó eséllyel megóvhatjuk a következő generációkat e betegségektől.

 

A betegségek kutatásának egyik új paradigmája, az ún. magzati programozottság vagy epigenetikus hatások szintén átvezetnek az evolúciós orvoslás területére. Kiderült ugyanis, hogy az anyai test a fejlődő magzat számára közvetíti a kinti világ túlélés szempontjából fontos paramétereit, és ez a magzatban átállítja az anyagcsere- és immunfolyamatokat. Az anya táplálkozása, anyagcsere- és immunbetegségei tehát alapvetően meghatározzák a születendő gyermek későbbi betegséghajlamait. Ehhez hasonlóan, az újszülött és csecsemőkori higiénés és táplálkozási feltételek is egy életre programozzák a betegségkockázatot.

Az életmódváltozások kapcsán, az étrenden túl a testmozgásról tudnunk kell, hogy ez a szervezet gyulladásszintjének egyik szabályozója. Izom-összehúzódáskor olyan anyagok keletkeznek, melyek gyulladáscsökkenéshez vezetnek. A mozgás másik szerepe az inzulinérzékenység fenntartása, mely nagymértékben függ az izomtömeg és a zsír arányától. Vagyis amikor a napi 15-20 km járásigényünket és futásigényünket napi pár száz méteres gyaloglás váltja ki, akkor a népesség szintjén bizonyítottan megnő a gyulladásszint és az inzulinrezisztencia.

A földműveléssel kezdődött, majd a 20. századi nyugati étrenddel tovább fokozódott a nagy szénhidrátterhelés, főként a finomított szénhidrátok (gabonafélék, péksütemények, burgonya, kukorica, cukor, fruktóz) tekintetében. Ezek nagy kalóriasűrűségűek, gyorsan felszívódnak, cukorrá alakulnak, és rendkívüli módon terhelik a hasnyálmirigyet. Erről tanúskodik azoknak a természeti népeknek a tragédiája, akik a 20. században tértek át a nyugati étrendre, és 30-50%-ban cukorbeteggé váltak. A finomított szénhidrátok tartós fogyasztása elhízáshoz, cukorbetegséghez, metabolikus szindrómához, szívbetegséghez, rákhoz, autoimmun betegségekhez vezet.

A gabonafélék kapcsán ejtsünk pár szót a bennük található glutén nevű fehérjéről, s a benne található gliadin nevű anyagról. Az ember evolúciója során, csak az utóbbi 5000, maximum 10 000 évben találkozott ezzel a fehérjével, így emésztőrendszere nem alkalmazkodott ennek feldolgozásához.

 

A glutén-érzékenység leglátványosabb formája a cöliákia betegség, melyet 1-2%-os gyakoriságúnak ítélnek, míg a gliadinnal szemben a lakosság legalább 12%-ában kimutathatók az antitestek. A gabona a történelem során legkésőbb Izlandra jutott el, ott a lakosság 15%-a rejtett gluténérzékeny. Az elmúlt 50 évben a betegség gyakorisága a 4-szeresére nőtt. A cöliákiát az orvosok általában csak az emésztőrendszeri tünetekkel (hasmenés, puffadás, felszívódási zavarok) azonosítják, holott kb. 150 betegséget lehet kapcsolatba hozni vele, például a foltos hajhullás, Chron-betegség, colitis ulcerosa, 1-es típusú cukorbetegség, multiplex szklerózis, pszoriázis, rheumatoid arthritis, bőrpigmenthiány, meddőség, csontritkulás, vashiány, depresszió, különféle idegrendszeri problémák, sőt a gyakoribb rákos megbetegedések is.

Ugyancsak a földművelés és az állatok háziasítása óta találkozik az ember (felnőtt) a tejjel, tejtermékekkel. A nagy tejfogyasztó népek (kaukázusi rassz, maszájok stb.) alkalmazkodtak ugyan a laktóz (tejcukor) lebontásához, tehát felnőttkorukban is képesek a tejet látszólag gond nélkül fogyasztani, ez azonban felszínes alkalmazkodás csupán, hiszen az emberek jó része még ma sem tudja probléma nélkül fogyasztani a tejet. Az állattenyésztés óta kb. 500 generációnyi idő telt el, viszont a mindennapos tejfogyasztás csak a 19. század végén, a tejipar, a tejfeldolgozás, a nagy hozamú tehenek kitenyésztése óta vált jellemzővé a nyugati világban, vagyis csak 4-5 generáció óta fogyasztunk nagy mennyiségben tejet.

A tejfogyasztással számos vizsgálat alapján sokféle egészségi problémát hoztak összefüggésbe, például az aknét és egyéb bőrproblémákat, az inzulinrezisztenciát, egyes daganatok gyorsabb növekedését, a PCOS-t, autoimmun betegségeket, illetve autizmust, csontritkulást (tehát vizsgálatok szerint, nem növeli a csontsűrűséget). Téves tehát az az elképzelést, hogy a tej nélkül nincs élet, és nincsenek csontok. Az emberiség évmilliókig nem fogyasztott tejet (csak anyatejet), csontozatuk mégis erősebb volt, mint a mai emberé. A ma élő természeti népek sem fogyasztanak tejet, csontjaik mégis erősek. A tej fogyasztásából több baj származik, mint előny. Sokan félnek lemondani a manapság reklámozott probiotikus joghurtjukról, mert az „tartja karban” az emésztésüket. A paleo módon táplálkozó embernek nincs szüksége emésztés-karbantartásra, hiszen az emésztési problémák (reflux, puffadás, székrekedés) java részét épp a nyugati táplálkozás okozza.

Bár a paleolit táplálkozás még igen újszerű, mégis gyorsan terjed, vélhetően azért, mert aki kipróbálja, olyan változásokat tapasztal, amit annak előtte elképzelhetetlennek tartott volna. A legtöbb ember esetében a váratlan gyógyulási eredmények hatására a hitetlenség eufóriává változik, s a tartós javulás végül a környezetet is gondolkodóba ejti. A paleolit táplálkozást egyre több orvos ajánlja betegének, vagy ezért meg meggyőzőnek találta az elméletet, vagy azért, mert egyszerűen hisz a szemének.

 

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

 

E témáról részletesen olvashat
szerzőnk legújabb,
A paleolit táplálkozás
és a civilizációs betegségek
című könyvében, mely megrendelhető
a www.jaffa.hu oldalon,
további információ:
www.tenyek-tevhitek.hu
.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk