Kedves
Olvasó!

Igazi nyarat éltünk meg, melyből még az is kivette a részét, aki nem akarta, hiszen a hőség elől teljesen elbújni nem tudunk, kivéve azon szerencséseket, akik a forró órákat vízparton, nyakig a vízben, vagy árnyas, hűvös, esetleg klimatizált helyiségben töltötték, remélhetőleg nem 10-12 óra irodai munkával!

Hiába olvassuk a forróságban, hogy a klíma egészségtelen, felborítja szervezetünk természetes szabályozó rendszerét, sőt hosszabb távon hozzájárulhat akár a súlytöbblethez is – ha ott a klímakapcsoló gombja, vajon mit választanánk?

• Tud-e szervezetünk alkalmazkodni a szélsőséges időjáráshoz?
Ha volt szerencsénk nyaralni, esetleg szállodában voltunk, ahol kiszolgáltak, vagy a svédasztalról választhattunk bármit, bármennyit, netán all inclusive a nap 24 órájában – hogyan választottunk?
Mi és mennyi került a tányérunkra? Ami még épp ráfért, vagy egy kicsit több? Amennyi még épp belénk fért, vagy annál is több?

• Tudjuk-e, mennyi és milyen élelem kell testünk egészségben, jó formában tartásához?
Hazatérve, a ruhák mosás után visszakerülnének a szekrénybe, de az ajtót kinyitva látjuk, nincs híja a polcokon a ruha-halomnak. Akkor hol volt eddig ez a bőröndnyi ruha?
Végül bepréseljük a többi közé, melyek jó részét már nem is hordjuk.

• Vajon mennyi ruha kell ténylegesen egy embernek?
Testünket a tükörben szemlélve, láthatjuk, milyen tökéletes „szerkezet”. Minden apró része hibátlanul megfelel funkciójának. Tudjuk, hogy azokat a képességeket őrizhetjük meg, melyeket egyrészt kifejlesztünk, másrészt rendszeresen használunk. Az evolúció során a nem használt, felesleges „elemek” elcsökevényesedtek, ugyanígy szűkülnek be rövidtávon azon lehetőségeink, adottságaink, melyekkel nem élünk, melyekre nem tartunk igényt. Aki például, soha nem guggol le, nem hajlik hátra, vagy le a földig, az később nem is fog tudni. Akinek elég, ha ülni tud a kocsiban, irodában, feküdni az ágyban, pár lépést tenni a liftig, annak ennyi marad, ennyit hagy meg a természet. Az már nem fog tudni folyót átúszni, hegyet mászni, erdőt járni.
Testéről, mint esztétikumról nem is beszélve, bár egy divatos ruha mindent takar.

• Hol tartunk most testünk képességeinek eltékozlásában? Mi az, ami még működik rajtunk?
Fontos tudnunk, hogy egészen életünk végéig lehetőségünk van alakítani, változtatni, dolgozni magunkon kívül és belül, igényünk és elszántságunk mértékében (álljon előttünk ehhez példaként a 91 éves Etka anyó, aki épp görkorcsolyázott, amikor felhívtam).

Érdemes tehát mérlegre tennünk:
• Mit várunk el még az élettől és önmagunktól?
• Mit pazarlunk, és mivel bánunk szűkmarkúan?

Mérleg havához közeledve, érdemes tisztáznunk, hogy mivel bánunk életünkben mértéktelenül, tékozolva (esetleg saját életerőnk, a testünkbe gyömöszölt ételmennyiség, az elpazarolt víz, energia…), s mivel fukarkodunk (pl. egészségünkre, testünk-lelkünk építésére szánt figyelem, a szeretet és gyengédség megnyilvánulása környezetünk felé…).

Végül az ötödik, egyben utolsó, átgondolandó kérdés:
• Melyek a legalapvetőbb igényeink, s hogyan tudnánk ezeket – külső segítség nélkül – saját magunk fedezni?

Mindebben a kulcsszó a MÉRTÉK, hisz épp az emberi mértéktelenség sodorja veszélybe saját, környezetünk és Földünk egészségét, létét (miközben észre sem vesszük, hogy minden pillanatban Mérlegen állunk).

A válaszokhoz, felismerésekhez a magunk részéről igyekszünk hasznos, tartalmas olvasnivalót kínálni!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk