Kedves Olvasó!

Az előző lapszámban megkérdeztem Öntől: mikor nevetett utoljára? Most meg azt állítjuk címlapunkon, hogy „Jövőnk: a gyermek”. Tesszük ezt annak ellenére, hogy nagyon valószínű, ahány ember – annyi jövőkép, sokban már nem is szerepel a gyerek. Ki miben látja vajon manapság a jövő zálogát?

Az emberiség eddigi történetében ezt a kulcspozíciót leginkább a család töltötte be, modern korunk azonban már számos alternatívát kínál, melyek lehetővé teszik az „önmegvalósítást”, az egyén számára mindentől és mindenkitől „független” életmódot, az alkalmazkodási kényszerrel nem járó „szingli” életvitelt, a gyökerektől elszakítva, akár a világ másik felén berendezett új életet. A népmesében a szegény szabólegény is elindult „szerencsét próbálni”, modern korunk „határtalansága” is arra buzdít, hogy váljunk „világpolgárrá”, kerekedjünk fel, s ott ragadjuk meg a lehetőséget, ahol megadatik. Egyre többen élnek így, hol itt, hol ott, ám ha megkérdezik őket, végül is, hol vannak otthon, zavarba esnek.

Az MTA-SE Mentális Egészségtudományok Prof. Dr. Kopp Mária egyetemi tanár által vezetett kutatócsoportja évtizedek óta kutatja a krónikus stressz okait és következményeit, hatásait az életminőségre, az egészségre.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetével együttműködésben létrehozták a Selye János Lelki Egészség Programot a hatékonyabb stresszkezelési módszerek széleskörű megismertetése céljából. Az általuk korábban szervezett Népesedési Kerekasztal egyik előadása a „saját jövő” biztosítása kapcsán, a pénzintézetek által széles körben hirdetett „öngondoskodás” eszméjét boncolgatta, mely a gazdasági válság szemüvegén keresztül nézve, ugyancsak rozoga lábakon áll.

A kutatók ennél biztosabb befektetésnek ítélték a családot, bár meghökkentő nézőpont lehet, felnövekvő gyermekeinkre, mint több évtizedes anyagi és szellemi ráfordításunk eredményeire tekinteni, noha minden szülő öntudatlanul, nem kevés önzetlenséggel, ezen munkálkodik legalább 20 esztendőn át. Ez legalább szemmel látható és kézzel fogható eredmény, sokkal inkább, mint virtuális pénztálcánk (bankszámlánk) hízlalása, ahol aggódó figyelemmel követhetjük a pénzvilág bennünket is érintő manővereit.

Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy statisztikák szerint, a magyarok átlagon felül gyerekcentrikus beállítottságúak. Nocsak? Hogy is állunk akkor a demográfiai adatokkal? Hová lesznek a családtervezési elképzelések, vágyak, álmok? Mi valósul meg belőlük?

Bár a több gyermek nevelése kétségtelenül nagy anyagi, szellemi, lelki, fizikai és idegrendszeri ráfordítást igényel, ennek elmaradásával, tapasztalatban, sikerélményben, érzelmi gazdagságban, lelki fejlődésben szegényebbek leszünk. Nem egészen egyenértékű, ha csak pénztárcánk dagad, vagy keblünk is, mert van kire büszkének lennünk. A fáradozás mellett sok öröm, sok nevetés jut annak, aki elfogadja az életnek eme kihívását, ami, ha komolyan vesszük, óriási vállalkozás, sőt talán az egyik legnagyobb.

Csodás tavasz van! Egy napsütötte játszótérre tévedve még a legmagányosabb ember lelkét is melegség járja át, bárki feltöltődhet a játszadozó gyerekek vidámságától fénnyel, örömmel, élettel. Nincs kétség, övék a jövő, s velük a miénk - szülőké, nagyszülőké, dédszülőké -, hiszen bennük élünk tovább, ám a játszótéren egy padon ücsörögve, bárkinek jut mosoly, nevetés, csak oda kell menni érte!

Derűs tavaszi napokat kívánok!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk