A csökkentett kalória-bevitel hatása az egészségre

 

Szeretnék sokáig élni. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, sőt a bioboltok forgalmát nézve, szerintem egyre többen vagyunk. Ez egyeseket persze egyre jobban aggaszt, mert még ha leszámítjuk azokat a komolytalan versenyzőket, akik a tüdejüket szétdohányozva, vagy 50 kilogramm súlyfelesleggel pihegik, hogy igen, ők is szeretnének 100 évig élni, még akkor is túl sokan maradnak, akiknek ez egyre jobban sikerül.

A japánok kevesebb kalóriát fogyasztanak, mint a nyugati világ embere, és a várható élettartamuk nagyobb is. Az okinavai idős emberek azonban még az átlag japánnál is kevesebb kalóriát fogyasztanak, s ők még tovább élnek. E megfigyeléseket erősíti a Honolulu Szív Program, amelyet még 1965-ben kezdtek, és nyolcezer, 45–68 év közötti amerikai japán vett részt benne. A vizsgálat indulása után 36 évvel a halálozási arányt és a kalória-felvételt elemezve kimutatható volt, hogy az átlagnál 15%-kal kevesebb kalóriát fogyasztók valóban hosszabb életet élnek.

John Holloszy és Luigi Fontana 2007-ben a kalóriacsökkentés hatásait több forrásból szerzett adatokból összegezték:

1. A Biosphere 2 vizsgálatban egy hatalmas üvegtetővel lefedtek egy 12700 négyzetméteres területet, amelyben az esőerdőtől az óceánon át a sivatagig minden földi éghajlatot reprezentáltak.
A rendszer annyira zárt volt, hogy még a levegő összetételét is a növényzet és a bent élő emberek és állatok oxigén és széndioxid termelése határozta meg. A „mini-világot” két évre 8 ember, 4 férfi és 4 nő vette birtokba. Azt ették, amit termesztettek. Mivel a tervezettnél kevesebb élelmet tudtak termelni, ezért akaratlanul is komoly „fogyókúrára” kényszerültek. A férfiak testtömeg-indexe 19%-kal, a nőké 13%-kal csökkent, így mindannyian meglehetősen soványak lettek. Cserébe jelentősen javult, azaz csökkent a vérnyomásuk, az éhgyomri vércukorszintjük, az inzulinszintjük, a koleszterinszintjük és a pajzsmirigyhormon szintjük.

 

2. A CALERIE kutatási programban három kutatóközpont vett részt. Három vizsgálati csoportban önkéntesek 6, illetve 12 hónapon át 20-25%-kal csökkentették kalória-bevitelüket. A csoportokba normál és túlsúlyos embereket vettek fel. Mindannyian 10-15%-ot veszítettek testsúlyukból, emellett jelentősen csökkent a vércukor- és inzulinszintjük, illetve nőtt az inzulinérzékenységük.

3. Végül fontos adatokat lehetett nyerni a Kalória Csökkentők Társaságától. E társaságba olyan emberek tartoznak, akik évek óta a csökkentett kalória-bevitel elvei szerint élnek. Átlagos testtömeg-indexük 19-20 kg/m2, szemben az átlagemberek 26-30 kg/m2 testtömeg indexével. Egy 172 cm magas emberre vetítve ezt azt jelenti, hogy a csökkentett kalóriájú táplálkozást folytató kb. 59 kg-ot, míg az átlagember 77-89 kg-ot nyom. Így a Társaság tagjainak teste 7%, míg az átlagemberé 23% zsírt tartalmaz. A már ismert paramétereket nem ismétlem el, természetesen a Társaság tagjai ezekben mind messze jobb eredményt mutattak az átlagemberhez képest.

Amikor a szívműködést mérték, az a csökkentett kalóriájú csoportban átlagosan a 16 évvel fiatalabbak jellemzőit mutatta. Szintén jelentős különbség mutatkozott a gyulladásfaktorokat illetően. Az ún. C-reaktív fehérje a szívhalálozás egyik nemrég felismert, rendkívül pontos előrejelzője. Akiben ez magas, annak 2-3-szor valószínűbben lesz infarktusa. Míg az átlagemberek vérében a C-reaktív fehérje szintje 1,1-2,3 mg/l, addig a csökkentett kalóriájú táplálkozást folytatók vérében csak 0,2-0,5 mg/l értéket mértek. A vizsgálatok szerint, az átlagembereknek – a C-reaktív fehérje szintjük alapján – a csökkentett kalóriát fogyasztókhoz képest 4-5-szörös infarktuskockázata van. Hasonlóképen alacsony volt a csökkentett kalóriájú táplálkozást folytatók vérében az ún. Tumor Nekrózis Faktor-alfa, amely szintén fontos gyulladásfaktor, és jelentős szerepet játszik például az autoimmun folyamatokban (Crohn betegség, sokízületi gyulladás, pszoriázis), illetve a csökkent inzulinérzékenység kialakulásában.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy valójában maga a csökkent kalória-bevitel, nem pedig valamely tápanyag-összetevő csökkentése hosszabbítja meg az életet.

 

Tehát például a vegetarianizmus nem a csökkentett fehérje- vagy zsírfogyasztás miatt egészségesebb, hanem mert a növényi étrendből kevesebb kalória nyerhető. A vadászó-halászó-gyűjtögető népek étrendje például, egyáltalán nem nevezhető vegetáriánusnak, hiszen 70% állati fehérjét és zsírt tartalmaz, viszont az sem állítható, hogy rendszeresen degeszre eszik magukat. Őket tekintjük az ősember mai élő táplálkozási modelljének, s ebből is arra következtethetünk, hogy az ember évmilliókig tulajdonképpen a csökkentett kalóriájú táplálkozásra adaptálódott.

A csökkentett kalóriájú táplálkozás tehát összességében, lassítja az öregedés folyamatát, így kitolja a korral járó betegségek és kóros folyamatok kialakulását. Ennek következtében lassabban hanyatlanak a mentális képességek, például a csökkentett kalóriájú táplálkozás véd a Parkinson és az Alzheimer kór ellen is. A már tárgyalt metabolikus és hormonális hatások miatt, csökken a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések kockázata is. Ezzel kapcsolatban persze felvetődik az a jogos kérdés is, hogy vajon, amit eddig az idős életkorral szükségszerűen együtt járó betegségeknek tekintettünk, azok vajon nem egyszerűen a túltáplálkozásból erednek-e?

A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

 

Szerzőnk
Paleolit szakácskönyv
c. könyvújdonsága megrendelhető
a Jaffa Kiadónál:
www.jaffa.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk