A fém Tigris évét ezúttal sokan a természeti katasztrófák éveként is aposztrofálták, s ennek jeleit szerte a világon, emberek milliói saját bőrükön tapasztalják meg. Amennyiben elhisszük, hogy e jelenségek célja nem a büntetés, a pusztítás, hanem a tanítás – méghozzá világméretekben – akkor van mit tanulnunk. Még nekünk, szerencséseknek is, akik itt a Kárpát-medence védelmében, bár árvíztől és szélviharoktól sújtottan, de mégis, jórészt a tv-ből értesülünk a Föld nevű bolygó önregulációja keltette tömegtragédiákról.

A legszomorúbb, hogy vélhetően nem azoknak van a legtöbb tanulni valója, akik eddig is természet-közeli életet éltek, s az elemeknek kiszolgáltatva, azokat tiszteletben tartva, két kezükkel termelték meg élelmüket, létfeltételeiket – s most földönfutókká váltak. Hanem azoknak, akik mindezt kényelmes fotelből a tv-ben nézik. Akik annyit halmoznak fel, amennyit sem ők, sem családjuk nem képes felhasználni, elfogyasztani; akiknek nem elég egy ház, egy szoba, egy emberéletre elegendő ruha és cipő; akik többet fogyasztanak, isznak és esznek a napi tényleges szükségletüknél (ez egy olyan pazarlás, ami még meg is betegít); akiknek fűtött medencéje ivóvizet emészt fel; autója álló helyzetben is pöfög; akik mérhetetlen mennyiségű hulladékot termelnek, (s ettől a szomszédos erdő szélén szabadulnak meg), vagy egyszerűen csak elfelejtik lekapcsolni a villanyt, vagy idejében elzárni a vízcsapot.

A természeti katasztrófák mindannyiunkat figyelmeztetnek, igenis, mind érintettek vagyunk! Meg kell értenünk, hogy nem a világ urai, hanem egyszerű „albérlők” vagyunk, akiknek alkalmazkodnia kell a „játékszabályokhoz”, melyeket – ez esetben – nem mi írunk. Techo-világunkba menekülünk a természet erői elől, hogy ne érjen eső és szél, s lám, a természet utánunk jön ide is! Ideje tehát újra, testközelből megismerkedni és békét kötni vele, mert könnyebben megtűr és befogad, ha önként válunk a részeivé, mintsem ha Ő „erőszakkal” tesz azzá bennünket. Segítséget is nyújt hozzá, melyet érdemes elfogadni és hasznosítani, mintsem ellene dolgozni. Erőforrásait elfecsérelve, kétes „erőfölényünket” fitogtatva, csak több évtizedes kerülőutat teszünk, és végül ugyanoda jutunk.

A világon már számos példát találunk arra, hogy egész városok, falvak rendezkedtek be önellátásra mind élelem, mind energia tekintetében. Ezek a független, önfenntartó közösségek összefogással, környezetkímélő módszerek és megújuló energiaforrások hasznosításával, saját maguknak a legtisztábbat, a legegészségesebbet termelik, és semmivel sem pazarolnak! Őket még nem az IDŐ kényszerítette, hanem saját tiszta belátásuk vezette erre az útra. Örvendetes, hogy a hazánkban immár 3 éve működő Klímabarát Települések Szövetségéhez is egyre többen csatlakoznak.

Előbb-utóbb érdemes tehát ezen mindannyiunknak elgondolkodni. Erre emlékeztet bennünket ez a furcsa, szokatlan idő, melynek mostanában tanúi (és elszenvedői) vagyunk. Az okokat és a várható kilátásokat lapszámunkban éghajlatkutató, napfizikus és meteorológus szakértők bevonásával kíséreltük meg felvázolni. Ennyi eső láttán, mindenki figyelme az időjárásra terelődik. Napfény és eső gyors váltakozását sokszor nehéz követnünk, ez ráébreszt kiszolgáltatottságunkra, és az alkalmazkodás szükségességére, ami rendkívül fontos tanulság.

Mire jó hát az eső? A belvárosi pocsolyák mellett, erdőt-mezőt zöldít, magot nevel, növényt növeszt, amit kiskert hiányában, akár erkélyen, vagy ablakpárkányon testközelből is megélhetünk. Fontos a tudás, hogy képesek vagyunk ehető növényt, azaz élelmet előállítani, apró magból levelet, virágot, termést „teremteni” – legyen az akár egy cserép snidling, petrezselyem, egy felfuttatott bab vagy egy napos helyen nevelt balkonparadicsom. Nem a mennyiség számít, csak a tapasztalat! Itt az idő, vessünk hát magot, ültessünk palántát, akár csak egyet is – a Természet csodája úgy is beköltözik hozzánk, érzékelhető, érinthető közelségbe!

a Paramedica