Kedves Olvasó! Tudjuk jól, hogy: „jobb előbb, mint később”, és hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. De „jobb később, mint soha”, sőt „soha sem késő”.
Akkor tehát, mikor jön el az idő, amikor döntenünk, s főként cselekednünk kell? Mikor van itt például, a világmegváltás, sorsfordítás, mindenre kiterjedő életmódváltás, a nagy elhatározások tettekre váltásának ideje?

Mikor jön el az utolsó (előtti) cigi, ital, süti vagy csoki? És mikor ébredünk arra az első tiszta, egészséges reggelre, amikor látjuk magunkat sportcipőben a szabadba lépni, nem mások kedvéért, csak Önmagunkért?

Boldogsághormonokhoz, nemcsak a fentebb említett pótlékokkal juthatunk hozzá, a sorsjobbító elhatározások, s már a valóra váltás első lépései is hatalmas eufóriát okozhatnak, mely fennmaradhat mindaddig, amíg tartjuk önmagunknak tett ígéretünket.

Csak eleinte lepődünk meg rajta: – jé, nem lettem rosszul a sok gyümölcstől, zöldségtől… rájöttem, hogy a tiszta víz is iható… elfelejtettem bekapcsolni a tv-t, úgy elhúzódott az esti séta… kocogás után egyből bedőltem az ágyba, sajnos még az altatót is elfelejtettem bevenni… találkoztam más kocogókkal is, az egyik nő sokkal kövérebb és idősebb volt nálam…

Vannak még örömök az életben… Ha a miénkben épp nincs, vagy még inkább, nem vesszük észre, s magányosnak érezzük magunkat, akkor is töltekezhetünk mások öröméből, puszta szemlélődéssel. Nem kell ehhez senkit leszólítanunk, senkire ráakaszkodnunk, hogy amíg panaszáradatunk végighallgatására kényszerítjük, közben elegendő energiát nyerjünk tőle. Erre semmi szükség, zárjuk ki magunkból a mások boldogsága által keltett irigységet, keserűséget, a bezzeg… kezdetű gondolatokat, s koncentráljunk mindenhol az örömre!

Minek kéne örülni? – kérdezheti Kedves Olvasó, ezért említenék néhány egyszerű példát.

Autót vezet, épp piros lámpát kapott. Bosszankodhatna is, hogy bezzeg a többiek átjutottak, pedig Ön siet a legjobban. Ehelyett látja, hogy elindult a keresztirányú forgalom, a többiek végre zöldet kaptak. Milyen rég várják már, hogy kiszabadulhassanak ebből a kereszteződésből, s máris érzi örömüket, hogy fellélegeztek, közben Önbe is átárad mások sikerélménye, ami a mai forgalmi dugókban nem ritka eset.

Rosszkedvűen, magányosan megy az utcán. Mostanában semmi sem sikerül: becsapják, elhagyják, nehézségeire nem látja a megoldást. Bezzeg, annak a nőnek van kibe belekarolnia, mitöbb, még bosszantóan ölelgetik is egymást; azt a másikat meg mennyi vidám gyerek veszi körül! Az irigységet félretéve, őszintén örülhetünk is neki, hogy az a nő is kipróbálhatja életében a boldog párkapcsolatot, hisz vélhetően ez nekünk is megadatott. A másiknak meg épp most jött el a babázás, gyereknevelés időszaka, melyen mi talán már túl vagyunk.

Saját boldog emlékeinket felidézve, melegség tölti el a szívünket, ha látjuk, hogy mások épp most tartanak ott – most jött el az ő idejük – így osztozhatunk örömükben, a boldogság energiájában anélkül, hogy bárkit kifosztanánk. Az élet során valami jó mindenkinek jár, kívánjuk hát másoknak szívből, hogy ebben részesülhessenek. Ha így szemléljük környezetünket, akkor a többiek nem idegenek, nem versenytársak vagy ellenfelek, hanem pontosan ugyanabba az irányba haladó társak, „cinkosok” – s csak a pillanat dönti el, hogy épp főszereplők, avagy szemlélődők vagyunk úgy, ahogy a lámpa is, kivétel nélkül mindenkinek, hol pirosra, hol zöldre vált.

Ahogy mi szemléljük mások viruló fiatalságát, úgy csodálnak minket (amint melegítőt húzva, tudatosan kocogunk) mindazok, akiknek még nem jött el a döntés ideje. Amiből viszont mindannyian gyönyörűséget és erőt meríthetünk most, az a kirobbanó életenergia, melyet e csodás tavasz hozott el nekünk! Örömet, sok „zöld lámpát”, derűs napokat kívánok!

a Paramedica