Tanácsok ízületi sérülések esetére

Sokan legyintenek egy-egy hétköznapi sérülés esetén – ó, csak megrándult, ez csak ficam – mondják – majd pihentetem. Nem is gondolják, hogy sokszor komplikált beavatkozásokkal hozható csak helyre a bajt, s ha bagatellizálják az esetet, hosszas, krónikus, néha maradandó sérülés lehet az eredmény.

"Egyszerű” ficam esetén, az ízületet alkotó csontok - sokszor az ízületi szalagokat is átszakítva – jelentősen eltávolodnak egymástól. Mindez gyakran jelentős fájdalommal is jár, és az ízület látható deformálódásához vezet, nagyobb duzzanatot és bőrelszíneződést okozva. Ízületeinket ugyanis sok puha, védő kötőszövet veszi körül, ráadásul meglepően sok szövetközi folyadék és vér is beszivároghat a sérülés helyére, így az nehezen mozgatható.

Leggyakrabban a karcsont, a lábszár szárkapocscsontja, az ujjak és a nyakcsigolyák ficamodnak ki, de keletkezhet sérülés egy rossz mozdulattól akár a derékon, vagy a hátgerincen is. A sérült végtagot, ízületet fel kell polcolni, vagy nyugalomba kell helyezni, ám a ficamot lehetőleg minél hamarabb a helyére kell tenni, ezért tanácsos azonnal orvoshoz fordulni. A nyilvánvaló ficamról röntgenfelvételt készítenek, és ha kell CT-t és MRI-t is, mert csak így derülhet fény társult sérülésekre, törésre, szalagszakadásra, és ennek alapján teszik a helyükre az ízületet alkotó csontokat. Az izomzat olyan erős, hogy a helyreállítást sokszor csak altatásban lehet elvégezni. Utána még sokáig, hosszú hetekig rögzítik a végtagot, általában ma már könnyebb, mobilis eszközökkel.

Korábbi traumás ficamot követően, a megnyúlt, meglazult ízületben már kisebb erőbehatásra is jelentkezhet újabb ficam. Tipikus helye a váízület, amikor akár egy rossz mozdulatra is kiugrik a helyéről. Sokszor a betegek maguk is megtanulják helyretenni a kiugrott csontot. Ám ha gyakran ismétlődik, a tartó apparátus fokozatos tönkremenetele, megnyúlása miatt, ők sem kerülhetik el az ízület műtéti helyreállítását.

Mint az orvostudomány, pontosabban az egészségmegőrzés terén mindenütt, itt is a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Mivel a ficamok nagy része traumás eredetű, óvatossággal, körültekintéssel a ficam keletkezése elkerülhető. Ellentmondásos a sport szerepe, mivel a ficam gyakran sportsérülés. Aki hajlamos rá, annak jobb megfontolnia, hogy érdemes-e például negyvenen túl is rendszeresen fociznia. A „gyenge” bokára igen veszélyes az egyenetlen talajon való futás. Tehát csak annyira erőltessük meg magunkat, amennyit ténylegesen bírunk.

Ám az is igaz, hogy a sport – segíthet is. Ha éppen a gyenge izomzat hajlamosít a ficamok kialakulására – márpedig hajlamosít(!) –, akkor az ízület körüli izmok megerősítésével csökkenthetjük a ficam esélyét. A testedzés előtt azonban senki ne sajnálja az időt a bemelegítésre! Ha meg már volt ficamunk, sportoláshoz használjunk fáslit, speciális ízületvédő eszközöket.

Nem élhetünk izoláltan, inkubátorban, ám józan határokon belül kötelességünk vigyázni magunkra.

Dr. Nemes János
gyermekorvos, kardiológus főorvos
korkontroll.hu