Anti-aging diéta A bőség zavarában élünk! A boltok kínálata soha nem látott mértékben megnövekedett. 12 évvel ezelőtt legfeljebb 5 ezer, önmagában is fogyasztható élelmiszert kínáltak, ma viszont már több mint 50 ezerből is választhatunk. Ha 100 évig élnénk, akár mindennap más ételt ehetnénk, s még a végére sem érnénk. Kérdés, hogy beltartalmi értékük mennyire szolgálja a hosszú életet? Megrövidítik, avagy meghosszabbítják életünket, hogy tényleg 100 évig kóstolgathassuk őket?

Az élelmiszeripar gyorsütemű fejlődésével közel sem tart azonban lépést a mindennapi betevőre vonatkozó „társadalmi tudás”, azaz hétköznapi dietetikai kultúra. Mit együnk, hogy ne kelljen félnünk? – ez a kérdés egyre gyakrabban foglalkoztatja az embereket, ugyanis az étkezés – vagy még inkább az élelmiszerek – egészségi kockázatai egyre aggasztóbbnak tűnnek.

A hetvenes éveket a „fehérje évtize-dének” is nevezhetjük, hiszen a táplálkozástudomány központi feladata a rendelkezésre álló fehérjemennyiség megsokszorozása volt. Mindenki fogyasszon minél több fehérjét, attól leszünk erősek és egészségesek! „Fehérjedús baromfihús" – ez volt a jelszó. A 2000-es évek elejére viszont egyértelműen kulcsszereplőkké váltak a mikro-tápanyagok. Új célunk: a táplálkozás legyen egészséges, sőt egészségmegőrző (megelőző), ráadásul még gyógyítson is! Mára a táplálkozástudomány már elfogadta, és az orvostudomány is kezdi tudomásul venni: az élelmiszereknek – amellett, hogy építőanyagot és energiaforrást biztosítanak a szervezet számára, illetve elfogyasztásuk örömet szerez – van egy harmadik, legalább ilyen fontos funkciójuk is: az egészségmegőrzés, vagyis a hosszú élet biztosítása.

A gyógyászat és az „evészet” tehát egyre közelebb kerül egymáshoz. Nem véletlen, hogy az USA-ban közös hatóság – az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrzési Hivatal) – felügyeli a két rokonszakmát.

Nincs már messze az idő, amikor a fejlett világ polgárai személyi számítógépükön, bonyolult programok segítségével állítják majd össze az életkorukat, testsúlyukat, egészségi állapotukat, öröklött tulajdonságaikat és allergiáikat figyelembe vevő étrendjüket. Egyre több emberről derül ki ugyanis, hogy számára bizonyos ételek méregként hatnak (pl. hazánkban évente 1000-rel nő a lisztérzékenyek száma).

Az utóbbi években egy új fogalommal, a kockázatelemzéssel is megismerkedhettek a táplálkozástudomány művelői. Az étkezés egyben mindennapi kockázatot is jelent: amit elfogyasztunk, az szennyezett is lehet, s gyakran előfordul, hogy nem is tartalmazza a számunkra életbevágóan fontos tápanyagokat. Mielőtt tehát nekilátnánk egy csábító, ízlelőbimbóinkat csiklandozó ételkülönlegesség elfogyasztásához, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy rendelkezünk-e megfelelően hatékony eszközökkel, az áhított étellel magunkba bevitt szennyeződések eltávolítására?

Gyakran hallunk manapság az egészséges életmódra nevelés hiányáról az iskolákban. Kétség kívül, az egészségtan nem elengedhetetlenül fontos felvételi tantárgy a középiskolákban és az egyetemeken. Ha viszont ezt a tantárgyat nem tanulja meg a gyerek, akkor nemcsak az életminősége romlik, mert betegségekkel fog küszködni, hanem az életideje is csökkenni fog.

Ennek jól látható bizonyítéka, hogy Magyarországon a férfiak átlagéletkora 10, a nőké 7-8 évvel alacsonyabb, mint tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra. Azokban az országokban élő emberek nem csupán tovább élnek mint mi, hanem hosszabb ideig is maradnak egészségesek.

Ma már nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági teljesítőképessé-gének a legfontosabb meghatározója a humán erőforrás minősége. Nos, ha az egészségtelen életmód következtében egy 45 éves embert le kell százalékolni, akkor elveszítünk egy munkaerőt, aki értéket termelhetne, és kapunk egy fiatal nyugdíjast, akit el kell tartani.

Ma már egyértelmű: az egészségre káros hatások megközelítően 43%-a az életmódból ered. A többi kár genetikai eredetű (27%), környezeti ártalom (19%) és az egészségügyi ellátás hiányossága (11%).

Az embereket meg lehet tanítani a betegségekhez vezető út elkerülésére. Az elméletet sokan remekül tudják, könnyedén felsorolják, hogy mik az ajánlott élelmiszerek, és melyeket érdemes inkább elkerülni. A hétköznapi gyakorlatban viszont sokkal nehezebben mennek a dolgok – helytelen szokásaink gyakran felülkerekednek.

Napjainkban már senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy szoros összefüggés van táplálkozásunk és egészségi állapotunk között. A kérdés csupán az: mit is értünk egészséges táplálkozás alatt?

Az előző század elején végzett néprajzi megfigyelések egyértelműen bizonyítják, hogy mai betegségeink túlnyomó többsége táplálkozás okozta civilizációs betegség, ami a civilizációtól és a kereskedelmi utaktól távol élő, így iparilag feldolgozott élelmiszereket nem fogyasztó népeknél nem fordultak elő. A legutóbbi 150 év fokozott iramú iparosodása a korszerű élelmiszeripar létrejöttét és hatalmas fejlődését vonta maga után. Ennek eredményeként az iparilag fejlett országokban jelenleg a feldolgozott élelmiszerek rendkívüli mértékben történő elterjedését tapasztalhatjuk. Németországban például a táplálék 75%-a, az USA-ban 95%-a iparilag feldolgozott élelmiszerekből áll.

150 évvel ezelőtt a kenyér például még teljes őrlésű lisztből készült, szemben a ma használatos fehérliszttel, amely csak a búzaszem maghéjától és csírakezdeményétől megfosztott keményítő részéből áll. Ugyanez a tendencia tapasztalható a többi feldolgozott élelmiszer, és azok egészségre / betegségre gyakorolt hatásával kapcsolatban is.

A mai – mennyiség és választék szempontjából tapasztalható – élelmiszer túlkínálat körülményei között talán nehezen megvalósítható, hogy napi táplálékunk minél nagyobb arányban friss, nyers, vagy minimális mértékben feldolgozott ételekből álljon. Azonban az egészségmegőrzés és a hosszú élet mindannyiunk számára tán elég fontos cél ahhoz, hogy ne csak az elmélet szintjén, hanem a hétköznapi gyakorlatban is tegyünk ennek megvalósításáért.

Korkontroll.hu