Fontos-e a magyaroknak a szex?

A szexualitás akármilyen intim terület is, mindenki kíváncsi arra, hogy mások hogyan vélekednek róla. Az Image Factory és a TÁRKI legfrissebb Társadalmi Klíma Riportjából kiderül, hogyan vélekednek a magyarok a saját szexuális életükről: csak egynegyedük állítja, hogy a szex a legjobb dolog az életben. A férfiak jóval többre értékelik a szexet, mint a nők, hiszen 38%-uk tekinti azt a legjobb dolognak, míg a nők körében ez az arány mindössze 19%. A reprezentatív kutatás rámutat: a nők harmada, de a férfiaknak csupán egyötöde tudja elképzelni a szex nélküli párkapcsolatot. A felmérésből kiderül: a magyarok 57%-a fordít 10 percnél többet az előjátékra, és kb. 10%-a tartja izgalmasnak, ha idegenek nézik szex közben.

Tíz magyarból egy – saját állítása szerint – egyetlen napot sem bír ki szex nélkül. A mindennapi intenzitás hívei főként a férfiak. A szex nélküli párkapcsolatot pedig főként az idősebb korosztály – a nők 53%-a, míg az idős férfiak 42%-a – tartja elfogadhatónak. Fiatalabb korban ezt jóval kevesebben – 18 % férfi és 11% nő – ítéli működőképesnek.

A magyarok egynegyede szakítás után is szeretkezik volt párjával. A férfiak – saját bevallásuk szerint – gyakrabban létesítettek szexuális kapcsolatot korábbi partnerükkel, mint a nők, ennek gyakorisága fiatalabb korban még magasabb.

Meglepő adat, hogy a férfiak körében többen vannak a 10 percnél hosszabb előjáték hívei, mint a nők körében. Míg a fiatalok kétharmada általában hosszabb időt szán az előjátékra, addig a kor előrehaladtával ez az arány egyharmadra csökken.

 

A hálószobán kívüli szex kérdésében a magyar férfiak 13, míg a nők 7%-a találja izgalmasnak az idegenek előtti szexet. A nem mellett az életkor is meghatározó, ugyanis a fiatalabbak nyitottabbak az ilyen jellegű szexuális élményre.

A szexualitás, csakúgy, mint az élet bármely más területe, szoros kapcsolatban áll a politikával. Már a törzsi társadalmakban szokásjog rendezte az emberek közötti nemi kapcsolatokat, a korai államok kialakulásával azonban egyértelművé vált, hogy a hatalom a jog eszközeivel igyekszik beavatkozni az állampolgárok közötti szexuális viszonyokba, kontrollt gyakorolni a testiség felett. Az évszázadok során többször változott az, hogy mit tekintettek magánügynek, magánéletnek, és milyen eszközöket alkalmaztak a helyesnek vélt magatartás kikényszerítésére.

Az ókorban nemcsak a mainál kevesebb tabu vette körül a szexualitást, de a közösségileg elfogadott szexuális viselkedések is szabadosabbak voltak mind a Kelet, mind Európa korai államaiban. Az ókori társadalmak jelentős hányada a későbbiekben gyakran devianciának vagy betegségnek beállított szexuális magatartások – a bi- vagy homoszexualitás, illetve a pederasztia – elfogadásában is élen járt.

Az ókori görögök virágzó, a művészetekre is termékenyítőleg ható szexuális kultúráját követően olyan századok jöttek Európában, amikor a keresztény tanításokra, a Biblia szigorú értelmezésére épülő közerkölcs háttérbe igyekezett szorítani a szexualitás szerepét. Bár az első negyven pápa még nős emberként képviselte az egyházat, II. Ince (1130-1141) bevezette a papi nőtlenség, a cölibátus intézményét, amelyet a Tridenti zsinat (1545-1563) emelt dogmává.

A korai középkorban a férfi-nő kapcsolat értelmét az utódnemzés adta, ezért gyakran erre korlátozódott az egyébként is csak házasságon belül elfogadott – máskülönben bűnös – szexuális érintkezés.

A reneszánsz sok szempontból hozott változást az emberi élet értelmének, céljának újradefiniálását illetően. Az akkorra megerősödött polgárság követelte magának a korábban a mennybemenetel utánra ígért boldogságot és a földi örömöt, így egyre nagyobb teret nyert a testi örömök hangsúlyozása, és a szerelemhez, szexhez való jog kifejezése.

A szexualitás feletti világi felügyelet felé tett komoly lépés volt a reformáció, a protestantizmus XVI. századi megjelenése. A francia forradalmat követően végleg úgy tűnt, hogy a világi gondolkodás, az „ész hatalma” átveszi az irányítást, ám a XIX. század éppen megszilárdult polgári erkölcsein keresztül jelentett visszafordulást. A szexualitás kizárólag a polgári házasság keretein belül volt elfogadható, ott is csak a szülői hálószobában; a maszturbációt vagy a homoszexualitást súlyos devianciának állították be, az irodalmi művek szexuális tartalmát cenzúrázták. Az özvegyek nem folytathattak viszonyt, a válás elképzelhetetlen volt.

A XX. század elején már számos írás leplezte le az álszentség, a bűntudat, és az elfojtott szexualitás világát. Henry Havelock Ellis 1896-os Tanulmányok a nemiség lélektanáról c. kutatásokra, esetleírásokra alapozott műve bemutatta, hogy a nők szexuális vágyának elfojtása kizárólag a kor erkölcsének következménye, nem pedig pszichikai, netán biológiai sajátság. Hangsúlyozta a szexuális nevelés fontosságát, és szorgalmazta a szigorú törvények enyhítését.

Ahogy a köznyelv az üzletszerű kéjelgést a legősibb mesterségnek hívja, úgy a történelmi feljegyzések az emberiség történetével egyidősnek mutatják az egyneműek érzelmi és testi kapcsolatát, a homoszexualitást. Míg a történelem során a legtöbb társadalom üldözte, devianciának tekintette, addig az újkor egyik markáns politikai küzdelme volt a melegjogok (pl. regisztrált élettársi kapcsolat, örökbefogadás, közéleti szerepvállalás) elismertetése a nyugati társadalmakban. Magyarországon például az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvény 2009. július 1-jével lépett hatályba.

 

Tény, hogy a legújabbkori politikában az állam egyre kevésbé avatkozik bele az állampolgárok szexuális életébe, néhány kérdés azonban újra és újra napirendre kerül. Ilyen például a prostitúció tiltása vagy megtűrése. A prostitúcióval kapcsolatban az 1950-es New York-i egyezményt tekinti mérvadónak a legtöbb civilizált állam, így Magyarország is ratifikálta 1955-ben. Az egyezmény büntethetővé teszi a prostitúciót és annak elősegítését.

A prostitúciót ellenzők álláspontja szerint az üzletszerű kéjelgés szervezése tulajdonképpen a kizsákmányolás és az emberkereskedelem egyik formája, a szervezett bűnözés keretei közé tartozik, és legritkább esetben történik a nők beleegyezésével.

A szexuális szolgáltatások, a különféle segédeszközök, illetve az erotikus tartalmak legkülönbözőbb formában (újság, fotó, video, DVD) történő értékesítése világméretű és egyre virágzóbb üzlet. Az európai prostitúció gazdaságtanáról nehéz átfogó képet kapni. Több forrás szerint is a bolgár örömlányexport az egyik mozgatórugója az európai szexhálózatoknak, amely a becslések szerint közel kétmilliárd eurós bevételt hoz, így akár a bolgár GDP 7%-át is elérheti. Meglepő módon, több bolgár lány – kb. 20-30 ezer – dolgozik Nyugat-Európában, mint a jóval népesebb Oroszországból.

Itthon a 90-es évek végén került leginkább a figyelem középpontjába a téma, amikor a 1999-ben a kormány létrehozta a „türelmi zónákat”, azokat az önkormányzatok belterületein kijelölt helyeket, amelyeken legálissá tették a prostitúciót. A rendelkezés deklarált célja volt, hogy a prostitúciót keretek közé szorítsa: távol tartsa az iskoláktól, elkerülje, hogy a prostituáltak zaklassák az állampolgárokat. Az ellenzők szerint azonban éppen ezzel legalizálta, azt sugallva, hogy van, ahol elfogadható a nők megvásárlása. Sokan azonban éppen a prostitúció legalizálásában, ellenőrzött keretek közé terelésében látják mind a közegészségügyi kockázatok, mind a kizsákmányolás csökkentését. Többek szerint az ellenőrizhető, szolgáltatói – mondhatni „szerződéses” – viszonyra épülő prostitúció a bűnözés világát is távol tartja a szexüzlettől. Jelenleg Magyarországon az önkéntesen vállalt prostitúció legálisan űzhető foglalkozás, a 93.05.12.4 TEÁOR számon számlázható. Olyannyira, hogy a Földi Ágnes nevével fémjelzett Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetsége 2007-ben a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program 15,2 millió forint támogatásával szexmunkásvállalkozó-képző tanfolyamot indított 110 jelentkezővel.

Sik Endre
vezető kutató – TÁRKI
Bognár Ákos
kreatív igazgató – Image Factory

 
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk