Nassolás, mint stresszoldás?

Miért nassolunk?
Milyen erő bír rá minket, hogy akkor is együnk, amikor nem vagyunk éhesek?
Egyáltalán mit igyekszünk ezzel csillapítani, éhséget, vagy valami mást?

A nassolás, kényszerevés ügyében végzett oknyomozásunknál induljunk ki a manapság szinte mindennapos túlhajszoltság és stressz témaköréből.

Maga a stressz nem más, mint a szervezet alkalmazkodó képességének, mentális és materiális válaszreakcióinak összessége. Meghatározott cél érdekében, meghatározott ideig történő lelki és fizikális erő-összpontosítás hatására, élettani folyamataink célzottan egy irányba mutatnak. A feladat megoldása után jönni kéne az ellazulásnak, az újratöltődés érdekében. A jól végzett munka – szellemi, fizikális vagy sport teljesítmény – után ún. eustressz állapota jön létre, olyan biokémiai anyagok (béta endorfinok, endogén opiátok, azaz „boldogsághormonok”) képződnek a szervezetben, melyek eredményeképpen helyreáll a hormonális egyensúly.

A társadalom jelentős részére mostanában sajnos nem a jól végzett munka utáni öröm a jellemző, hanem a bizonytalanság, sikertelenség, kudarc, elfáradás, elbizonytalanodás, a jövőkép-vesztés. A fáradtság, a kimerülés pedig élettanilag jelentős mennyiségű ATP-t – energiát – emészt fel. A stressz-hormonok folyvást működnek, de – sikerélmény hiányában – feloldásukra nem termelődik béta-endorfin.

Maga a megoldatlan élethelyzet is a szervezetben egy sor stressz-hormont halmoz fel, test és lélek állandó görcsben van, ami számos mentális és fizikális megbetegedés kialakulásához vezet. A megoldatlan élethelyzetek sokasága a tudattalanban és a felszínes tudatban is menekülő utakat keres. Emiatt sorra alakulnak ki azok a különféle pótcselekvések, amelyek valamilyen módon az emberben a mentális és fizikális megelégedettséget próbálják pótolni. A teljesség igénye nélkül ilyen a dohányzás, alkoholba menekülés, kábítószer használat, nassolás vagy kényszerevés, és a különféle szenvedélyek sokasága. Ezek közül talán az édességek utáni tudattalan vonzalom a leggyakoribb. Ennek a gyökerei életünk első hónapjaira vezetnek vissza. A kisgyermek édesanyja ölében az ún. ősbizalom állapotában van. Az anyai ölelés az ősbizalom forrásaként, valamint az anyatejben lévő tejcukor édes íze a tudattalanban, mint primer inprinting (elsődleges lenyomat) összekapcsolódik és mélyen rögzül. Teljesen érthető ezek után a bánatevő, nassoló magatartás, amely ezekhez a múltbéli gyökerekhez igyekszik visszanyúlni, és ott megnyugvást találni.

Ez a metódus átmenetileg működik is, azonban eredménye múlandó, sőt kérdéses, hiszen a „falást” követő gyors megnyugvás elmúltával, hipoglikémiás állapot alakul ki, ami ismét feszültséggel jár, ám „nassal” gyógyítható. Már ki is alakult az ördögi kör, az illető pedig egyre rosszabb helyzetbe kerül. A fokozott kalória-bevitel aktív sporttevékenység helyett – a lelki tényezők miatt – vélhetően inkább mozgáshiányos állapottal társul, így a felesleg nem kerül feldolgozásra. Ennek hosszú távú következménye a fokozatos elhízás, amely a metabolikus szindróma jól ismert többi elemét (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, zsíranyagcsere zavarok stb.) is maga után vonhatja.

A folyamat velejárója az elsavasodás, melyet maga a stressz is elősegít. Az erek a feszültség miatt görcsbe kerülnek, emiatt a sejtszintű anyagcsere valamennyi folyamata romlik. Az eredmény: krónikus fáradtság, melynek okán a szervezet itt is pótlást követel magának, s jön az édesség, ami – könnyen oldódó szénhidrátként – azonnal hasznosítható energiával szolgál. Az elsavasodás másik oka természetesen a táplálkozás, ezen belül is a sok állati fehérje. Mindennek természetes következménye a test szerte jelentkező gombásodás is.

Aki tehát sokat nassol, az lassan, de biztosan elhízik. A zsírszövet viszont nem termel ATP-t, ellenben nagyon nagy az energiaigénye, azaz egy olyan passzív, energiarabló szövet, amely elveszi az energiát a többi élettani folyamattól.

Minél stresszesebb az ember, annál többet nassol, közben azt állítja, hogy őt megnyugtatja a kövérség, s ha lefogy, ideges lesz. Ebben van is igazság, mivel a zsírszövet bizonyos fokú védelmet nyújt az idegrendszernek. Ám emiatt senkit nem biztatnánk elhízásra, a boldogsághormonok utánpótlására inkább aktív sporttevékenységet, természetjárást, esetleg táncot, kedvünk szerint választott hobbyt javaslunk, valamint kellő nyitottságot az örömteli emberi kapcsolatokra.

orvostkeresek.hu

 
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk