Kedves Olvasó!

Kipihente magát a nyáron?
Sokaknak tettem fel ezt a kérdést az utóbbi napokban, s megdöbbentett, hogy szinte kivétel nélkül mindenki nemleges választ adott. Az okok után kutatva kiderült, hogy a nyár túl kevés volt, túl rövid volt, túl gyorsan eltelt, úgy elrepült, hogy észre sem vették, miközben vártak valamire, ami elmaradt. De valójában mi maradt el?

A legtöbben meg sem tudták fogalmazni, mi kelti bennük a hiányérzetet. Sokan valamiféle csodára vártak, hogy majd jön a Nyár, s varázsütésre kiemeli, kimenti őket a hétköznapi taposómalomból, s ettől majd minden megváltozik. Vannak közülük, akik most, az ősz beköszöntekor ocsúdtak fel a csodavárásból.

Sokan hatalmas tervekkel vágtak neki a nyárnak, bezsúfoltak nyaralásokat és minden olyan munkát, amire egész évben nem volt idő, mondván, majd a végtelennek tűnő nyáron az is biztosan elkészül. Renováltak, átrendeztek, festettek, kertet kapáltak, közben gyorsan elugrottak nyaralni egy röpke hétre, aztán siettek vissza a munkába, hogy minden elkészüljön.

Nem adták alább, mármint a fordulatszámot, s így nem csoda, hogy még a nyaralás hete alatt is „pörögtek” – művészet is lenne egyik napról a másikra átállni –, mire lecsengett a hétköznapi őrület, a hét is eltelt, pakoltak, s jöttek haza. Nekik legalább a jól végzett munka öröme, és kézzel fogható eredménye, hosszú feladat-listájukon a sok pipa, elégtételül szolgálhat, hogy nem múlt hiába a nyár, s most jön a fejtörés: hogyan éljék túl a következő évet, ilyen holtfáradtan.

Igen, ez már művészet!

Ám többek szerint elsajátítható, és senki sem reménytelen eset! Sőt, nagyon is egyedi, hogy kinek milyen „túlélési technika” a testhezálló, melyiket képes hosszú távon, külső segítség nélkül működtetni. Igen változatos, hogy – életereje, testi-lelki egészsége fenntartása érdekében – ki milyen „kockacukorral” jutalmazza magát. Szó sincs persze nassolásról, mert az épp ellenkező irányba vinne, ám – ha így könnyebb – tekinthetjük akár „mentális nassolásnak” is azt, amikor az életerő-fenntartó „varázslatok” közül mazsolázunk.

De hol itt a varázslat?

A válasz igen hétköznapi: mindannyian varázsolunk minden egyes alkalommal, amikor valamit önmagunkért (vagy másokért), például a testi-lelki EGÉSZ-ség és harmónia helyreállításáért, fenntartásáért teszünk, s ehhez tudatosság párosul. Ilyenkor mindig úgy jutalmazzuk magunkat a kedvünk szerint kiválasztott lelki kockacukorral, hogy az elérni kívánt célra koncentrálunk, pontosan tudjuk, hogy minek érdekében cselekszünk. Így maga a cselekmény, a hozzá vezető gondolat, s a mellé társuló energia – minden mást kizárva – a cél irányába összpontosul, azaz koncentrálódik. Az eredmény pedig nem kétséges…

Ne gondoljon Kedves Olvasó nagy dolgokra! A közérthetőség kedvéért, lapszámunkat teletűzdeltük ilyen lelki kockacukrokkal, melyek közé tartozik például a mindennapos délutáni szunyókálás; a relaxáció és meditáció számtalan formája; bármilyen rendszeres sport, testmozgás, melyben kezünk-lábunk mellett a lelkünk is részt vesz; a tudatosan, célirányosan végzett táplálkozás; minden egyes porcikánk szerető, odafigyelő, gondos karbantartása; nemi szerepünk megélése, kiteljesítése; pozitív emberi kapcsolataink ápolása; környezetünkkel, a természettel, s annak ősi elemeivel való közvetlen kontaktus fenntartása.

A következő nyárig egy hosszú, dolgos év vár ránk, melynek során nagy kitartásra, s mellé sok-sok kockacukorra lesz szükségünk, lendületünk és életerőnk fenntartása érdekében. Kívánok ehhez a Kedves Olvasónak az év során, rendszeres, kellemes és főként tudatos „nassolást"!

a Paramedica

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk