Nemcsak a kilók számítanak

A testösszetétel vizsgálata

Az elhízás, korunk népbetegsége az egyik legnagyobb egészségügyi probléma. Általában a testtömeg alapján döntjük el, hogy ki a normális, és ki van elhízva. A mérleg azonban sok mindent nem árul el, ezért más jellegű vizsgálatra is szükség lenne.

Minden ember testében van zsírszövet, ez anyagcserénk egyik nagy bázisa. Amíg a szénhidrátok a májban és az izmokban raktározódnak, a fehérjék pedig a legnagyobb mennyiségben szintén az izomban, addig a zsíranyagcsere szempontjából a raktár a zsírszövet. Ebből mindenhol van, nemcsak a bőr alatt, hanem a mélyben, a szervek között is, főleg a hasban, a női mellnek pedig a teljes szerkezetét zsír alkotja. Talán ezért is van, hogy a nők szervezetének normálisan mintegy 30%-a zsír, míg férfiaknál ez az arány csak kb. 25%. Ez hatalmas számnak tűnik egy olyan kultúrában, ahol a zsír alapvetően valami csúnya, elkerülendő, megszüntetendő dolgot jelent, ám meg kell nyugtatnunk a kedves olvasót, hogy egészséges körülmények között ez a helyzet.

Az elhízás a zsírszövet felszaporodását jelenti. Ez nemcsak a külső megjelenés szempontjából probléma, hanem azért is, mert egyúttal az anyagcsere szabályozása is megváltozik. Az elhízás ugyanis többnyire (egyes kutatók szerint mindig) együtt jár az anyagcserét szabályozó hormonok rendszerének károsodásával.

Első köztük az inzulin, amely csökkenti a zsírok lebontását, a zsírraktárak tehát növekszenek. Egyre több inzulin termelődik, s a kialakuló inzulin-rezisztencia miatt, megnő a vérben a cukrok és zsírok mennyisége. Egyeseknél a cukrok anyagcseréje, másoknál a zsíranyagcsere borul fel elsőként, ami 2-es típusú cukorbajt, utóbbi esetben pedig magas koleszterinszintet eredményez. Túlsúly esetén még normál labor-értékek mellett is károsodhat a szív, a szem és a vese. Az elhízást tehát már önmagában is betegségnek kell tekintenünk.

De ki számít elhízottnak? A legelterjedtebb módszer ennek eldöntésére a testtömeg-index kiszámítása. A kg-ban mért testsúlyt (a magyar nyelvben a súly és a tömeg ugyanazt jelentik) elosztják a méterben (pl. 1,75) mért magasság négyzetével. Az így kapott érték a testtömeg-index (angol rövidítése BMI), mely 19-25 között normális, 26-30-ig túlsúlyos, 30 felett pedig súlyos elhízásról beszélünk. A BMI hátránya, hogy gyerekeknél, serdülőknél nem alkalmazható, továbbá, hogy egyes esetekben hamis eredményt ad. Nem veszi ugyanis számításba, ha a vizsgált személy izomzata, csontozata, vagy például a felgyülemlett víz (ödéma) eltér az átlagostól.

Nem elég tehát a mérlegre állnunk, azt is tudnunk kell, hogy testünk hány százaléka víz, amit egyszerűen megállapíthatjuk. Közismert, hogy a víz jól vezeti az elektromos áramot, s ez igaz a szervezetben található vízre is. Az egyetlen szövet, amely kevés vizet tartalmaz, a zsírszövet, ennek sokkal nagyobb az elektromos ellenállása, mint az összes többinek. Ha két végtag (pl. a két kéz vagy az egyik kéz és az egyik láb) között áramot, akár nagyon enyhe, érzékszerveinkkel nem is észlelhető áramot áramoltatunk, akkor a mért ellenállásból kiszámolhatjuk, hogy szöveteinknek mekkora része alacsony, és mekkora része magas zsírtartalmú. Megkaphatjuk így testzsírszázalékunkat, ami jelzi, hogy egészséges-e a zsíranyagcserénk.

A testzsírszázalékot nemcsak egyszer érdemes megmérni. Ha valaki túlsúlyosnak – pontosabban túlzsírosnak – bizonyul, és fogyókúrába, vagy fokozott edzésbe kezd, annál ezzel a módszerrel lehet a legpontosabban követni az eredményt. Tipikus probléma, hogy az edzés során a zsír átépül izommá, ettől pedig a testsúly nem csökken. A fogyókúrázó csalódottan felhagy a próbálkozással, pedig nem kellene, mert ha a testösszetételét is meghatározzuk, látni fogjuk, hogy igenis van eredmény.

A módszer még nem terjedt el az általános orvosi gyakorlatba, ám az edzés és a fogyókúra megtervezéséhez már világszerte használják – csak nem sokan. Felhasználási területét képezik még a víz felszaporodásával járó vese-, máj- és szívbetegségek. A készülék legegyszerűbb változata már 15 000 forint körüli összegért kapható, a vizsgálat anyagköltsége gyakorlatilag nulla, és kb. 2 percet vesz igénybe, tehát egyszerűen kivitelezhető mérésről van szó, melynek fontos helye lenne a mindennapi orvosi gyakorlatban is.

Dr. Eörsi Dániel
orvos-szaktanácsadó
www.korkontroll.hu

 
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk