Kedves Olvasó!

 

 

 

„Izgalmas” nyár elé nézünk – minden szempontból. Változik a világ, méghozzá követhetetlen gyorsasággal. Jönnek a hírek: természeti katasztrófákról, megmagyarázhatatlan balesetekről, elhúzódó gazdasági válságról, a világot uraló pénz mindenhatóságáról, csődök tömegéről, adó- és áremelésekről, az egyszerű ember terheinek tarthatatlan növekedéséről, életének ellehetetlenüléséről, mely már nemcsak tv-hír, hanem érzékszerveinkkel felfogható realitás.

Olyat is megéltünk, amikor nem pusztán egy ország, hanem az egész világ – faji, vallási, gazdasági és politikai érdekeket félretéve – egységbe kovácsolódott például a tsunami áldozatainak megsegítésére. Megrendítő volt a rég nem látott, világméretű összefogás, s a halvány remény, hogy a világ népei, s főként kormányai megértették e markáns jelet, s a széthúzás helyett a jövőben az összefogás biztosítja majd a Föld és lakói túlélését. Zászlóikon az „Éljen a pénz!” felirat helyett pedig magát az Életet fogják magasztalni. A pillanat „varázsa” azonban pár nap alatt elillant, amint az első „héják” megjelentek, hogy szállodasorokat álmodjanak az akkor még halottakkal és törmelékkel borított halászfaluk helyére.

Hát, akkor és azóta sem sikerült átlépni saját árnyékunkon.

Időközben nálunk szép sorjában bezárt a szomszéd pék, a zöldséges és a sarki kisbolt is. Mi pedig „haladunk” a korral: kisbolt helyett szép, modern nagyboltba járunk messzire, távoli árukért, kispénzből heti nagybevásárolni. Megpróbáltunk a szomszéddal zöldséget termeszteni a kertben, de a külföldi még így is sokkal olcsóbb. Nem értjük, mit rontottunk el, miért nem tudunk versenyre kelni vele…

Ráadásul a derekunk is jól megfájdult. A szomszéd szólt az ismerős füvesembernek, aki ma természetgyógyász is, amúgy évtizedek óta segít a családon. Azt mondta, úgy hírlik, nem sokáig adhat már teákat (bár a nagyanyja is füvesasszony volt), de neki nincs biokémikusi végzettsége, tehát nem ért hozzá. Energiával sem gyógyíthat majd, mint eddig, mert az energiát is el fogják törölni, pedig neki pecsétes papírja van róla. Mostantól az is kuruzslás lesz, mint a Középkorban. Hát, sötét időket élünk, s ki a megmondhatója, hogy hol van még a gödör feneke?

Hát, ez van! A szomorú változások ellenére, ragyogó kék az ég, gyönyörűen süt a nap, s főként, az legalább mindenkire egyformán süt!

Sok szeretettel küldünk hát a Kedves Olvasónak néhány hamisítatlan tengerparti pillanatot, melyből a nap és a szél nálunk is adott, a talpat égető, tűzforró homokot könnyedén helyettesíthetjük selymes fűvel, napernyőként pedig egy árnyas cseresznyefa is megteszi, némi madárfüttyel. Sokkal fontosabb, hogy ki fekszik mellettünk a napon, s ez már – lássuk be – nem tengerpart kérdése.

Lehet, hogy a világban zajló eseményekért vajmi keveset tehetünk, annál nagyobb hatalommal bírunk a nem kevésbé hatalmas, belső világunk kormányzására. Amíg tudományosan meg nem cáfolják, és el nem törlik Gondolataink teremtő erejét, addig még bőven van időnk Teremteni: magunknak egészséget, belső békét, szűkebb környezetünkben, családunkban megértést, türelmet, bölcs elfogadást, és a szükséges változásokhoz kreatív jó ötleteket, melyeket lapunk hasábjain is bőséggel talál.

Higgyük el, a JÓ és szeretetteljes gondolatok sokasága összeadódik a világban, s épp ez a cél. (A rossz ugyanígy működik, tehát ne tápláljuk ezt hiábavaló pesszimizmusunkkal!)

A nyári „energia-özönben” sokkal könnyebb a szépre és jóra koncentrálni, még ha kevesebb is jut belőle, mint korábban. Gondoljuk csak el, mennyivel nehezebb feladat ugyanez ködös, fázós, őszi időben! Fogadjuk hát el a természet segítségét, mindazt a szépséget, amit az előttünk álló nyári hónapokban kínál, fordítsuk jóra, magunk és szeretteink örömére!

a Paramedica

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk