Országos súlytöbblet
– egyéni harc

 

Most mi magyarok, fejlettek vagy fejletlenek vagyunk – legalábbis az elhízás tekintetében? A hazai lakosságnak körülbelül a fele ugyanis túlsúlyos. A kövérség pedig egyszerre a fejlődő és a fejlett országok betegsége, bár az utóbbi időben – érdekes módon – a szegényebb államokban vált inkább népbetegséggé. Miért?

Furcsa, de magyarázható jelenség: az olcsóbb, sok szénhidrátot tartalmazó ételek jobban hizlalnak, a szegények pedig nem húsban és müzliben gazdag táplálékot fogyasztanak. A gazdagok meg jobban vigyáznak magukra, figyelnek arra, hogy mit esznek (tehetik), valamint többet sportolnak, mozognak.

Akárhogy is, az elhízás számos betegség kockázatát növeli: a kövérek körében gyakoribb a cukorbetegség, magas vérnyomás, szívkoszorúér-betegség, mozgásszervi és ízületi panasz. Tudnunk kell azonban, hogy a mérsékelt súlyfelesleg még nem azonos azzal a kóros elhízással, amely már valóban veszélyezteti az egészséget.

Hol hát a határ az esztétikai problémát jelentő túlsúly és a valódi elhízás között? Számos táblázat forog közkézen, az „ideális” és normál súlyról. Köztük azonban sok olyan szigorú is akad, melynek láttán még a topmodellek is kétségbeesett fogyókúrába kezdhetnének. Némi számolás segítségével inkább magunk döntsük el, veszélyben van-e egészségünk vagy sem.

Az elhízás megítéléséhez a testtömeg-indexet (BMI) használjuk. Ezt a mutatót úgy számítjuk ki, hogy a testsúlyt (kg) elosztjuk a méterben számított magasság négyzetével. Például egy 160 cm magas, 64 kg súlyú nő BMI-je: 1,6 négyzete 2,56, így 64:2,56=25. Ehhez képest a normál érték 20-25 között mozog. 25-30 között enyhe, 35 felett súlyos elhízásról beszélünk.

Van még egy fontos mutató. Ehhez tudnunk kell, hogy az elhízás két fő típusát különböztetjük meg: a férfias, vagy alma típusú elhízást, amikor a zsírszövet elsősorban a has környékére rakódik le, valamint a nőies, vagy körte típusú elhízást, ahol a fölösleges zsír főként a csípőn és a combokon található. Az alma típusú elhízás sokkal veszélyesebb, ez valóban hajlamosít anyagcsere-betegségekre (cukorbetegség, köszvény stb.), magas vérnyomásra, szív- és érrendszeri problémákra (infarktusra).

Bárki könnyen megállapíthatja túlsúlya típusát, ha derékbőségét elosztja csípőbőségével. Ha ez a derék/csípő hányados meghaladja férfiaknál az 1,0, nőknél a 0,9 értéket, a veszélyesebb, alma típusú elhízás áll fenn.

Az elhízás okai közt meg kell említenünk az örökletes, hajlamosító tényezőket, bizonyos esetekben a hormonális eltéréseket – gondoljunk a klimax táján gyakori, hirtelen testsúlynövekedésre. Legfontosabb azonban az energiafelhasználást maghaladó kalóriabevitel – magyarán, túl sokat eszünk.

Ennek hátterében gyakran pszichológiai okok keresendők. Sokan nemcsak akkor esznek, ha éhesek, hanem ha idegesek, feszültek, bizonytalanak vagy ingerültek. Mások akkor vetik el a sulykot, ha magányosak, levertek, vagy egyszerűen csak unatkoznak. Előfordulhat az is, hogy megszokásból rágcsálnak, mondjuk olvasás közben vagy a tévé előtt. Ezeket a szempontokat kell tehát figyelembe venni a rendszeres testmozgással kiegészített fogyókúra során.

Akárhogy is, az elhízás igazi kihívás, nem egykönnyen megoldható probléma. Szükség lehet orvos, dietetikus, gyógytornász, sőt akár pszichológus segítségére is, de csak akkor, ha valóban megértettük a veszélyeztető tényezők jelentőségét, és ha valóban elszántan fogyni akarunk. Enélkül nem megy, de nem is háríthatjuk másra a felelősséget.

Dr. Nemes János
gyermekkardiológus főorvos
korkontroll.hu

 
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk