Ha most eleinkhez hasonlóan mindannyiunk legfőbb gondja a betakarítás, a termények összegyűjtése, élelem-raktáraink tél előtti feltöltése lenne, akkor maximum jól agyondolgoznánk magunkat, és JÓL elfáradnánk, kimerült tagjainkkal bedőlnénk az ágyba, s egész éjjel JÓL aludnánk. Reggel felkelvén, még az izomláz sem gyötörne, hiszen testünk rég hozzászokott a minden tagját megmozgató, rendszeres fizikai munkához.

Ki szokott azonban a kocsiban, íróasztalnál ülve, vagy a számítógép előtt görnyedve töltött 8-12 órától JÓL elfáradni? Ki szokott stressztől, információ-áradattól zsongó fejjel békésen, JÓL aludni? Kész csoda, ha mindez valakinek sikerül! S főként, ha MINDENNAP sikerül!

Mint tudjuk: CSODÁK igenis vannak. Naivitás lenne azonban hétköznapjainkat ezek menetrendszerű bekövetkeztétől függővé tenni. Fontos azonban, hogy legalább tudjuk a Titkot, a csoda nyitját, ami nem egyéb, mint – mai hivatalos szóhasználattal élve – a RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLAT.

Mármint saját testünké és elménké. Gondoljunk csak bele: 2 db kéz, 2 db láb, erős felsőtest, 1 db fej – vajon milyen rendeltetést szánt ezeknek a „Tervező"?! A 24 órát tekintve: 8 óra fekvést és 16 óra ülést – méghozzá mozdulatlanul? Elménknek pedig - a manapság egyre hosszabb ébrenléti időszakban – állandó és megfeszített koncentrációt, stresszt és probléma-elhárítást – méghozzá szünet és kikapcsolódás nélkül?

Hogy ne csak a „fődarabokra” térjünk ki, mit szólnak ehhez kisebb „alkatrészeink, műszereink” – például szív, vesék, hormon- és idegrendszer, csontok, izmok, ízületek? Biztos, hogy ilyen, és ennyire ellentétes, alul-, illetve túlterhelésre lettek „bekalibrálva"?

Próbáljuk ki! Mindent szépen sorba véve, eljutunk oda, hogy nincs egyetlen olyan porcikánk, amit – mennyiségi és minőségi szempontból – „rendeltetésszerűen használnánk”.

Ebből kiindulva, valójában semmit nem tekinthetünk OKI TERÁPIÁNAK! Mindaz, amit – életben maradásunk érdekében – teszünk, szedünk, használunk, bizonyára kitűnő, de többnyire csak tüneti kezelés (azaz a tünetek eltűntetése), s ha sikerrel jár, nyomban kipipáljuk, s folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Minek ennél mélyebbre menni, ha ott szemközt találjuk magunkat a LEHETETLENNEL?

Milyen kellemes és kényelmes is például egy testmasszázs! Mozgás nélkül is felpezsdíti testünket, MINTHA élnénk. Még fontosabb a fejmasszázs, hiszen virtuális világunkban az élet, a munka, sőt a szabadidős tevékenység nagy része is „FEJBEN” intéződik – csekély teret hagyva a maradék 80–90%-nak, vagyis a testnek. A logopédus szerint beszédünk gyorsul; a szexológus szerint a szex ritkul; a dietetikus szerint étvágyunk javul, mozgáskészségünk viszont lanyhul (tehát elhíztunk); a pszichológus szerint minden allergiás stresszel; a természetgyógyász szerint a mai ember „transzlégzés” és sportolás nélkül is tud lihegni (csak pár lépcső kell hozzá); szegény gyermekeinket – szaladgálás helyett – egyre fiatalabb korban láncolja magához a „varázsdoboz”, vagy a monitor; a tinédzserek fülének pedig anatómiailag már szerves tartozéka a hozzánőtt mobiltelefon.

És még fáj is a fejük? Reklamálni kéne, de hol? Az eladó széles mosollyal széttárja a kezét – tudja, kérem, nem vállalunk garanciát a nem rendeltetésszerű használatból eredő meghibásodásért, csak a rendeltetésszerű használat ELLENÉRE tönkrement terméket cseréljük. – Jó, de hát úgy meg miért menne tönkre? – rázzuk a fejünket értetlenül.

Ez az! Most érkeztünk el, Kedves Olvasó, az igazi „kályhához”, ahonnan naponta, újra és újra elindulni kéne – estig tán nem felejtjük el, és így nem hibázhatunk túl nagyot. Tudom, annyi kályha, annyi út, ahányan vagyunk. Nincs tehát két egyforma „használati utasítás”, leljünk rá arra, ami épp a mi testünk-lelkünk rendeltetésszerű használatáról szól.

a ParaMedica