Ismét főszezonját „tombolja” a fogyókúra, érdemes hát elgondolkodnunk rajta, miért is kell újra és újra visszatérnünk ide, mi az, ami megakadályozza gömbölyded sorstársainkat, hogy elérjék és megőrizzék az életkoruk, testalkatuk, anyagcsere-típusuk és egyéb adottságaik által meghatározott optimális alakjukat. E kérdés bonyolultabb, mint gondolnánk, s nem lehet elintézni pár nap éhezéssel, vagy néhány fogyasztó-tablettával! Ássunk ki hát néhányat a gyökerek közül!

Igen ellentmondásos, hogy a fogyókúrával MEGSZEREZNI akarunk valamit (ki-ki mást), például egészséget, vonzóbb külsőt, fiatalságot avagy fiatalosságot, jobb érvényesülési vagy párválasztási lehetőségeket, nagyobb „rajongó-tábort”, esetleg „egyszerűen” az önmagunkkal szembeni állandó elégedetlenség megszűnését.

Ehhez azonban először VESZÍTENÜNK kellene (ugyan csak súly és zsírpárnát), de hogyan lennénk erre képesek, amikor óvodás kortól „küzdelemre”, győzelemre, az elsőbbség, illetve minden más MEGSZERZÉSÉRE treníroznak minket, a veszteseket pedig mindig, mindenhol „leírják”. Sőt a felnőtteknek szóló személyiségi, üzleti, kommunikációs, marketing és egyéb tréningek is az érvényesülés, a siker zálogát az előny, fölény, irányítás, dominancia finoman árnyalt MEGSZERZÉSÉBEN látják - persze úgy, hogy a másik fél ezt észre se vegye.

Hallott valaha, Kedves Olvasó, olyan tanfolyamról, ami arra tanít, hogyan kell veszíteni, a kudarcot elviselni vagy átértékelni, másnak önként teret engedni, netán adni? Ugyan, ki kíváncsi erre? Nagyon is FÉLÜNK A VESZTESÉGTŐL! Ennek fizikai szintű vetületeként: szervezetünk – az évmilliós kód alapján – szorgalmasan „spájzol”. E fontos VÉDELMI FUNKCIÓ miatt valaha talán megmenekültünk az éhhaláltól, manapság viszont nem kell napokig vagy hetekig várnunk, míg sikerül elejtenünk a következő mamutot. Akkor most MI ELLEN VÉDEKEZÜNK, az éhezés vagy a nagy hideg fenyeget? KINT vagy BENT lakozik az ellenség, ami ellen így „körülbástyázzuk” magunkat? Fogyókúránk első lépéseként talán e kérdésre kéne meglelnünk a választ.

Amilyen görcsösen félünk, vagy védekezünk, ugyanolyan görcsösen kapaszkodhatunk is akár valakibe vagy valamibe, mert a magunkénak véljük, így jogot formálunk a „védelmére” (esetenként akár foggal-körömmel is). Már pedig, ha így félünk a veszteségtől, az ELENGEDÉSTŐL, testünk ugyanígy reagál a fogyókúrára: kínos lassúsággal „olvadnak” a kilók, s amint lazítunk, szervezetünk – hozzánk hasonlóan biztonságra törekedve – jól „bebiztosítja magát”, azaz boldogan kezd a felhalmozásba.

Fenti, lelkekben vájkáló oknyomozásunk természetesen nem érinti a valamilyen testi betegség, hormonális vagy egyéb kezelés hatására kialakuló túlsúly eseteit, hiszen azok megoldása orvosi feladat, ám ki-ki akkor is hozzáteheti SAJÁT ÖNGYÓGYÍTÓ EREJÉT a siker érdekében.

Az említett „tanfolyam” híján, hétköznapi életünk során akár magunkban is növesztgethetjük az önzetlenség, a viszonosság elvárása nélküli ADÁS csíráit azért,

• hogy ÖRÜLNI tudjunk mások sikereinek (ez akkor a legnehezebb, ha helyettük ér célba – ekkor nem tőlünk vette el, hanem ő kapta a győzelmet);
• hogy képesek legyünk jó érzéssel ÁTENGEDNI másoknak a helyet, a lehetőséget (lehet, hogy amúgy is elvennék tőlünk, s ez nagyon fájna);
• hogy képesek legyünk HÁLÁSNAK LENNI azért a kevésért, amit kaptunk, amink van (nem elégedetlenkedni, mert szerintünk több „járna”);
• hogy megerősödjön bennünk a meggyőződés, a bizonyosság, hogy utunkat járva megkapunk mindent, amire VALÓBAN SZÜKSÉGÜNK VAN (kár folyton a „szomszéd kertjét” lesnünk);
• hogy a legnehezebb helyzetben is kimondhassuk: KÖSZÖNÖM;
• hogy képesek legyünk MEGOSZTANI másokkal azt, amit eddig MAGUNKNAK ŐRIZTÜNK (fogyókúra esetén, máris csak feleannyit ettünk!).

Ennyit a sikeres fogyókúrára való lelki ráhangolódásról…

Ha szükségét érzi, hogy még bármi egyebet is tegyen önmagáért, olvasgasson a bölcsességről, amit magunkkal hoztunk; csodálatosan és tökéletesen megalkotott szervezetünkről, amely szolgál bennünket, de ellenünk is fordul, ha nem figyelünk rá; illetve arról, hogy egyebek mellett böjtölhetünk, méregteleníthetünk, tornázhatunk, sőt lélegezhetünk is a fogyás érdekében; ám ki ne hagyjuk a tavaszi kirándulást a napsütésben, szedjünk virágot és szép követ, amit aztán akár a markunkban szorongatunk, akár másoknak ajándékozunk – alkalom mindig adódik!

Örömteli alkalmakat, gyönyörű tavaszt kívánok!

a Paramedica