Virágesszenciák – a lélek harmonizálói I. Amit a (Bach) virágesszencia terápiáról tudni kell

Kedves olvasónk! Arra invitálom, hogy egy hat részes sorozat keretében ismerje meg közelebbről a (Bach) virágesszeciák nyújtotta szelíd, emberközeli terápiás lehetőséget.

Magyarországon még nem mindenki találkozott a (Bach) virágterápiás módszerrel, noha már nálunk is egyre több könyv jelenik meg e témában. Mielőtt magáról a terápiáról beszélnék, szólnom kell arról a szemléletről, amely ezt a gyógymódot életre hívta.

Nyugati gondolkodásmódhoz szokott elménk nehéz feladat előtt áll, amikor azt kell megértenünk, hogy egy virágesszencia, amelyben a hígítás után nincsen jelen növényi anyag, képes befolyásolni a pszichés életünket. Igaz, hogy már nagyon régóta létezik, és számos népi és vallásos hagyományban fellelhető az elképzelés, hogy a virág megtestesít egy gondolatot, vagy egy érzést. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy ez csupán szimbolikus értékű-e, vagy ténylegesen észlelhető?

A válasz éppen Európából származott a XX. század elején, dr. Edward Bach kutatásai eredményeként. Mint tudjuk, a testi betegségeket a lélek egyensúlyának felbomlása előzi meg. A modern pszichoterápia is ismeri ezt a jelenséget: a lélek elváltozásai testi tüneteket okoznak, az ilyen indíttatású betegségeket pszichoszomatikusnak nevezi. Mivel a dr. Bach-féle virágterápia a lelki egyensúly megőrzésére vagy helyreállítására törekszik, ezáltal hozzájárul a test gyógyulásához is.

A terápiáról annyit, hogy ez egy nagyon finom rezgésterápia, de pontos működési mechanizmusát (úgy, mint a homeopátiában) nem tudták ez idáig tudományos módszerekkel megmagyarázni. Mint minden más energetikai gyógymódban, itt sem igazán a növény összetevői, hanem azok finom rezgései hatnak ránk. Ez különbözteti meg a hagyományos készítményektől.

De ki is volt dr. Edward Bach?

1886-ban született Moseley-ban, majd Londonban tanult orvosnak. Sebészként helyezkedett el, de ráébredt arra, hogy ez a szakterület túlságosan materialista felfogású, nem neki való.

"A hasonló a hasonlót gyógyítja” – mondta Hahnemann, a homeopátia atyja, akinek dr. Edward Bach a tanítványa volt. E gondolat kapcsán az a zseniális ötlete támadt, hogy a hasonlóság elméletét a virágok üzenetére is kiterjessze. Amikor meggyőződött a virágok gyógyító erejéről – a harmincas években – felhagyott orvosi kutatásaival és praxisával, hogy a virágesszenciák tanulmányozásának szentelje életét. Ekkor már ismert és megbecsült orvos volt a bélbaktériumok kutatása és publikációi révén. Azonban a virágok tanulmányozásáért kollégái gúnyos megjegyzéseinek céltáblájává vált, ám ez nem változtatta meg eltökéltségét.

Az átlagosnál jóval kifinomultabb megfigyelőképessége és intuíciója arra a gondolatra vezette, hogy a betegségek eredete a pszichében rejlik, és egy egyszerű, természetes módszert keresett, ami a felbomlott egyensúlyt visszaállítja. Így hát betegeit negatív lelkiállapotuk szerint 7 kategóriába sorolta be:

a félelem és biztonságérzet hiánya; a jelen iránti érdeklődés hiánya; kétely és bizonytalanság; véleményekre és hatásokra való fokozott érzékenység; magány, csüggedtség és depresszió; másokért való aggodalom.

Munkássága során 38 virágesszenciát dolgozott ki, melyeket a fent említett 7 csoportba sorolt be, így könnyítve meg egy kis önismeret segítségével az aktuális szer(ek) kiválasztását. Összeállított egy összetett virágesszencia készítményt is (Rescue Remedy), ami hirtelen fellépő erős stressz-helyzetekben javasolt. Élete rövid volt, de utat nyitott egy új nézetnek.

Összefoglalva tehát a virágesszencia terápia egy rezgésterápia, célja érzelmi világunk egyensúlyának megőrzése vagy helyreállítása, mely ily módon kihathat testi bajainkra is.

Gimesi Adrienne
virágterápiás tanácsadó