Az élet örök

Szepes Máriával folytatott beszélgetéseinket át- meg átszőtték az öröklét kérdései. Eleve azért születhetett meg közös könyvünk, mert mindketten meg voltunk győződve: az élet örök, s mi ketten is örökké élünk, vándorlunk a világok között.

Mária halála megrázott. Annyira kértem, hogy tartson ki a századik születésnapig! Nem tartott ki még a 99-ig sem. Persze értjük, mert értenünk kell, hogy eljön az az idő, amikor a sokat szenvedett ember már úgy érzi, innentől nem lenne méltó az élete, a gyötrelmek embertelenné teszik azt.

Utolsó találkozásunk alkalmával pontosan olyan volt, mint évekkel korábban. Csillogott a már oly keveset látó szeme, és mosolygott bizakodóan:

Megérted majd te is, hogy halál nincsen. Csak élet van, örök élet.

Szíven ütött, amikor Mária nagyon határozottan közölte, hogy mi már sokszor éltünk együtt a különféle világokban. És akiknek ilyen hosszú a „más világokbéli múltja”, azok lehettek és nyilván voltak már apa és lánya, anya és fia, lehettek mindketten férfiak és nők is, voltak szeretők és ellenfelek, futó ismerősök és jó barátok.

Már a Vörös Oroszlán című könyvében is leírta, hogy egy olyan körforgás részesei vagyunk, amelyben nincs szünet, amely nem áll le, nem romlik el, nincs kezdete és vége. Így vallott erről beszélgetéseink során:

"A lélek örök. Én magam úgy képzelem, látom, tudom és érzem, hogy az élet nem kezdődött, és vége sem lesz soha. A karma-tant vélem igaznak. Azt, hogy a tettekkel együtt járnak a következményeik: ha én ma hóhér vagyok, holnap áldozattá kell lennem, hogy megértsem a másik halálsikolyát, és konstruktív gátak épüljenek ki bennem. A halhatatlanságot már talán a sznobok is elfogadhatják, legalábbis a Nobel-díjas Heisenberg óta. Ez nem egy nehezen levezethető, homályos valami. Az energia-megmaradás törvényét már jó ideje ismeri mindenki. Az anyag nem vész el, csak átalakul. A tudomány már azt is bebizonyította, hogy a gondolat is „csak” egy rezgés, ahogyan minden az. A rezgés pedig energia, ami nem vész el, csak formát változtat. Az élet tehát örök, ennyit biztosan tudhatunk.

Ami ezen túl van, az már titok. Rejtve van előttünk, mert nem értünk még meg rá mi, emberek. Ha a tudomány eredményeit is sokszor rosszra használtuk fel, mennyivel inkább ezt tennénk egy olyan dologgal, amihez csak úgy „ingyen” hozzájutunk? Mindenki számára egyéni titok marad, hogy mi történik velünk az itteni életünk után – amely persze csak egy epizód végét és egy újabb epizód kezdetét jelenti -, hogy most milyen élet következik, mivé változunk, milyen új formát öltünk, azt mindenkinek magának kell felfedeznie, megtapasztalnia.

A halál csupán egy hosszabb éjszaka, igazi halál nem is létezik az értelmes lények számára, ők mindent túlélnek. Este, ha lefekszünk, és jön a nagy sötétség, akkor sem gondolunk arra, hogy soha többé nem ébredünk fel. Egyre csak cseréljük a szerepeket, az életeket, mint a jelmezeket, örökké ezt tesszük. A léleknek van valamiféle tudata. Minden élet által gazdagodik, tapasztalatai konzekvenciáit lenyomatként továbbviszi, még ha nem is emlékszik rájuk. Tévedés, hogy semmi sem „jön át”. Anélkül, hogy tudnánk róla, rengeteg dolgot cipelünk magunkkal tovább – jót is, rosszat is. Sok mai betegségnek, kóros magatartásformának az oka valamelyik előző életben keresendő. Ezt az orvosok is tudják, és reinkarnációs hipnózis során gyakran fény is derül a kiváltó okra. Általában hatéves korig őrizzük előző emlékeinket, később legfeljebb álmodunk róluk, vagy déja vuként jelentkeznek.

Földünk, e törékeny kis kék bolygó, átutazó hely. Én is egy egészen más világból származom, de sok földi életemre is emlékszem. Próbálok segíteni az embereknek, mert szeretem őket. Mi egyebet tehetnék?"

Ez volt Mária, mindannyiunk Mária nénije. A szellem és a tudás magasságából nézett le ránk, de soha semmilyen módon nem éreztette senkivel, hogy kimagasodik a tömegből. Egy volt közülünk, akit, ha soha nem is neveztünk így, azért valahol tudtuk: egy másik világ nagykövete. Olyan küldött, aki csak ideiglenesen van közöttünk, feladata rányitni a szemünket a valóság tűnékeny, ezotérikus voltára. Aminthogy mi is csak ideiglenesen vagyunk éppen ebben az időben, a XX-XXI. században, ezen a földrészen, ezen emberek között. Voltunk máskor, voltunk máshol, és leszünk is még, sokszor.

Nemere István író       Szepes Mária és Nemere István: Az élet örök c. könyve az Édesvíz Kiadó (www.edesviz.hu) gondozásában jelent meg, kapható a könyvesboltokban.