Örömkönyv

„Ez a könyvem az örömről szól. A mai világban nem érdemes másról beszélni. Mi is az öröm? Ha a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érezzük. Repülés-élmény. Legszívesebben nem is írnék, hanem táncra kérném az olvasóimat.”

Péter, csupa olyanról írsz, ami a leginkább hiányzik manapság az emberek életéből: Szeretet, Boldogság, Öröm. Hol veszítettük el ezeket az értékeket az idők folyamán?

 

Ezoterikus megközelítésből nézve, minden kultúra ismerte az Aranykor emlékét, világunkban tulajdonképpen ez jelentette az Édenkertet. Amikor az ember kiesett onnan, akkor elveszítette magát a boldogságot is. Attól kezdve minden hagyomány, minden vallás és később minden művészet arra törekedett, hogy az elveszett örömöt visszaszerezze. Nem véletlen, az evangélium jelentése: „örömhír”, s Jézus is felsorolta a Hegyi Beszédben a boldogság forrásait, de lényegében ugyanerről beszél minden nagy tanító. Buddha ugyan fordítva szemléli, azt keresi, hogyan lehet megszabadulni a szenvedésektől.

Mit nevezel örömnek?

Az öröm az, amikor az ember megszabadul a görcsöktől, félelmektől, szorongásoktól. Ez egy megszabadulás-élmény, úgy is mondhatnám: szabadság, amikor az ember súlytalanul fölszáll és repül, tehát repülés-élmény. Abban a pillanatban az ember haza talál, mert az öröm az ember igazi hazája. Amikor kidobod a „homokzsákokat”, abban a pillanatban elkezdesz felszállni, röpülni és boldog vagy. Amúgy a „zsákok” miatt nem vagy boldog.

Hová tűnt a mai világból a fény?

A fény tulajdonképpen a látás és a tudás jelképe. Elsötétedése pedig nem egyéb, mint amikor az ember lelke „megvakul”. A halál-közeli élmények részesei – a beszámolók szerint - fantasztikus boldogságot élnek meg, örömélményt, amikor átjutnak a „túlsó partra”, ott egy nagy fényességet is látnak. Ott az öröm-élmény, a szeretet-élmény és a fény-élmény általában együtt jelenik meg, a szerint, hogy az ember milyen lelki beállítottsággal élt.

Az ember beállítottsága határozza meg, hogy képes-e az örömre?

Igen, fontos a beállítottság, de a lelke legmélyén minden embernek ott az öröm, legfeljebb soha életében nem fér hozzá, és attól olyan komor, savanyú, keserű. Csak a hiányt érzi, de nem fér hozzá saját valóságához, bár öntudatlanul sejti, hogy valahol ott van benne, a mélyben. Minden olyan állapot, ami örömtelen, az nem egészen valóságos, ezért akar abból mindenki megszabadulni.

Miért nem jut felszínre bennünk az egész lényünket átható öröm?

Azért, mert a mai ember tudata oly mértékben kifelé fordul, hogy csakis a külső dolgok határozzák meg, jó-e neki, vagy sem. Ez a kifelé fordulás az emberi lélek egyik tragikus momentuma, amely nagyon-nagyon régen megtörtént, és mai is megtörténik minden egyes gyerekekkel, amikor fokozatosan kifelé fordul a világ felé, s ezzel „külvilág-függővé” válik. Nem az a legnagyobb tragédia, hogy valaki alkoholfüggő, vagy drogfüggő, hanem az, hogy külvilág-függő, tehát a világ határozza meg, hogy jó vagy rossz neki. A „felébredt” ember viszont tökéletesen maga dönti el, hogyan érez. Mivel befelé fordul, belül dől el, hogy boldog vagy boldogtalan. A modernkori ember a körülmények hatalmában él, s mivel azok meglehetősen szorongatóak, reménytelenek, sötétek, így a lelkiállapota is ugyanilyen.

 

Ismersz-e környezetedben olyan embereket, akiknek életét áthatja az öröm?

Igen, a három kis unokámat, de nem minden gyerek ilyen.

Felnőttek is képesek erre?

Igen, de számunkra az öröm átsuhanó mámor-, extázis-élmény, melyet nem vagyunk képesek tartóssá tenni.

Milyen vagy Te, amikor örülsz?

Fékezhetetlen vagyok, „marhaságokat” csinálok, és felelőtlenül fecsegek, olyat is, amit nem szabadna. Nem ismerek korlátokat, megszegem a szabályokat, kilépek a társadalomból. Ilyenkor a feleségem sápadtan nézi, mit teszek.

Hogyan csempészel könyveddel örömet az emberek életébe?

Az, hogy az Örömkönyv címet adtam a könyvemnek, nem azt jelenti, hogy magáról az örömről írok, hanem igyekszem a könyvvel örömet adni másoknak. Tulajdonképpen minden műalkotás a szerint minősíthető, hogy mennyire képes örömet nyújtani az embereknek. Olyan ez, mint amikor valaki örömmel hegedül - az örömet sugároz környezetének. Itt rajtam múlik, hogy tudok-e örömet sugározni az olvasó felé, s bízom benne, hogy ez sikerül.

H.A.

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk