Amit a prosztatarákról tudni kell A prosztatarák Európában a második leggyakoribb daganat, a férfiak rákos megbetegedéseinek több mint egynegyedét képezi. Magyarországon évente 2400 új esetet regisztrálnak. Pontos kiváltó oka mindmáig ismeretlen, azonban a kockázati tényezőkről és a megelőzés lehetőségeiről már jóval többet tudunk.

A prosztata időskori megnagyobbodása igen gyakori jelenség, melynek oka a prosztata sejtjeinek rendellenes, de jóindulatú növekedése. Magyarországon a 60-70 éves férfiak 70%-ánál, a 80 év felettiek 85%-ánál kimutatható az elváltozás. Tünetet csak az esetek egyharmadában okoz. Ez esetben a megnagyobbodott prosztata összenyomja a húgycsövet és a hólyagot, így akadályozott a vizelet normális elfolyása, ami súlyosabb esetben kezelést igényel.

Ezzel szemben a prosztata sejtjeinek rosszindulatú burjánzása esetén a tumorsejtek idővel túlterjednek a prosztata határain, megjelennek a közeli nyirokcsomókban, ezúton később a test távolabbi részében (pl. csontok, húgyhólyag, végbél) is áttétet adhatnak.

A prosztatarák korai stádiumban semmilyen tünetet nem okoz, azonban az alábbi panaszok esetén érdemes felkeresni az urológust a kiváltó ok tisztázása végett: gyakori vizelési inger, főleg éjszaka; a vizeletürítés megindításának vagy visszatartásának nehézsége; vizeletürítésre való képtelenség; gyenge vagy akadozó vizeletsugár; fájdalmas vagy égő érzés vizeletürítéskor; erekciós nehézségek; fájdalmas ejakuláció; vér a vizeletben vagy az ondóban; gyakori fájdalom vagy merevség a hát alsó részén, a csípőtájon, vagy a comb felső részén. (A legtöbb fenti panaszt más betegség, például fertőzés is okozhatja.)

A legfőbb kockázati tényezők:

• Életkor – főleg az 55 év felettiek betegsége, észlelése általában 70 éves kor körül történik;
• Prosztatarák a családi kórtörténetben: apa vagy testvér azonos betegsége;
• Faji eltérés: a betegség az afro-amerikaiak körében a leggyakoribb, ritkább a fehéreknél, és egészen ritka az ázsiaiak és az amerikai indiánok között;
• Földrajzi eltérés: az európai fehér lakosságon belül a skandinávok között gyakoribb, mint Közép- és Dél-Európában;
• Táplálkozási szokások: az állati zsiradékokban gazdag étrend növeli, míg a zöldségek, gyümölcsök túlsúlya csökkenti az előfordulást.

Kutatók szerint a magas tesztoszteronszint is növeli a rizikót, így a rasszok közötti kockázati különbség vélhetően az eltérő tesztoszteronszinttel függ össze, ugyanakkor a földrajzi eltérésekre az eltérő táplálkozási szokások és életmód is részben magyarázatot ad. A tudósok kockázat-növelő génelváltozások után is kutatnak, ehhez az 55 évnél fiatalabb korban megbetegedett férfiakat, illetve azon családok génállományát vizsgálják, ahol halmozottan fordul elő a betegség.

A kezelési módot az orvos a betegség stádiumának (kiterjedtségének), várható előrehaladásának, a beteg életkorának és állapotának függvényében határozza meg. Figyelembe veszi az egyes kezelési módok („várakozz és figyelj” taktika, műtét, sugárkezelés, kemoterápia, stb.) előnyeit és hátrányait, különös tekintettel a szexuális aktivitásra, a vizeletürítésre és az életminőséget befolyásoló egyéb tényezőkre.

Ugyancsak vizsgálják a hatékonyabb terápiás lehetőségek bevezetését, így a műtét és a sugárterápia alternatívájaként a kriosebészetet, melynek során a daganatsejteket egy szondán keresztül fagyasztással pusztítják el. A kutatók eredményesnek találták a műtétet és sugárterápiát követő hormonterápiát a betegség kiújulásának megakadályozására, illetve a hormonkezelésre nem reagáló esetekben a biológiai terápiát.

Számos, jelenleg is folyó kutatás foglalkozik a megelőzés lehetőségeivel, így többek között a táplálék-kiegészítők – E-vitamin és szelén – szerepével. A legújabb tanulmányok szerint a paradicsom-tartalmú ételek rendszeres fogyasztása is segíti a megelőzést.

Prof. Dr. Romics Imre lektor, tanszékvezető egyetemi tanár, az Inko Klub Egyesület szakmai fővédnöke     A témáról részletesen olvashat az Amit a prosztatarákról tudni kell c. könyvben, amely 650,-Ft-ért megrendelhető a SpringMed Kiadónál: www.springmed.hu tel.: 06/1-279-0527