Belső ellenségeink Az elmúlt évtizedekben világunk minden szinten egyfajta átrendeződési folyamaton ment keresztül. A mesterséges környezet, az intenzív külső és belső stresszorok, a népesség városokba tömörülése, valamint a globalizáció által felgyorsított vírus- és parazita-közlekedé, s mind az emberi szervezetben, mind a természetben egyensúlyzavart okozott.

Már az ókori Rómából is maradtak fenn olyan írások, melyek a bélrendszeri élősködők okozta betegségeket, és egyes régi fűszer-, illetve gyógynövények féregűző hatását említik. A bélparaziták a fejletlen országokban gyakoribbak, de a turizmus kiszélesedésével hazánkban is számolni kell velük, hiszen az „utas hasmenés”, vagy a trópusi vérhas kórokozói más országokba is áthurcolhatók.

Emberben leggyakoribb az ún. cérnagiliszta, amely „tudatos” szisztéma szerint élősködik. Éjszakánként petéit a végbélnyílás köré rakja, amely viszkető érzést vált ki. Vakaródzáskor a féregpeték a köröm alá kerülnek, s a higiéniai rendszabályok (kézmosás, körömtisztítás) elhanyagolása esetén a peték a szájba kerülhetnek így - főként a gyermekek - újrafertőzhetik magukat, illetve a megfogott tárgyakra is átvihetik a petéket. A fertőzés esetleg hasfájást, álmatlanságot, allergiás reakciókat, súlyosabb esetben hasmenést, vérszegénységet és testsúlycsökkenést okozhat. A kb. 1 cm-nyi, cérnavékony, fehér színű, mozgó cérnagiliszták (vagy a peték fehér pontok formájában) a gyermek friss székletében, illetve a végbélnyílás körül esetenként láthatók, de nem feltétlenül észlelhetők szabad szemmel.

A fertőződés részben a környezetből, részben élelmiszerek útján történhet. A környezeti források a nem féregtelenített kutyák és macskák. Kutyáknál jelentős tüneteket nem okoz, legfeljebb az állat viszketés miatti „szánkázása” figyelhető meg, amikor a végbélnyílásról a földre, fűbe, lakásban a szőnyegre kerülnek a féregpeték ezrei.

A galandféreg fajoknak az ember általában „csak” köztigazdája. Az állati bélsárral, földdel, vagy szennyezett élelmiszerrel felvett paraziták az emberi szervezetben lárvaként vándorolnak, de nem élősködnek a bélrendszerben. Károsíthatják a májat, a kis vérkör útján pedig a tüdőbe juthatnak, ahol megindul az ún. hólyagféreg fejlődése. Esetenként a nagy vérkör útján számos szervben (agyvelő, szem, vesék, lép, izomzat) is megtelepedhetnek, ilyenkor e szervekben alakul ki 4-6 hét alatt a hólyagforma. Az érintett szervek ez alatt oly mértékben károsodhatnak, ami végső soron halálhoz is vezethet. Egyes galandférgek esetében a köztigazda a bolha és a tetű, az ember a végső gazda, ezek bélrendszerben élősködnek, ami hasi kellemetlen érzést, hányingert, hasmenéssel váltakozó székrekedést, lesoványodást okozhat.

A galandféreg-fertőzés legfőbb forrása a szarvasmarha- és a sertés-borsókakór. A borsóka egy 4-8mm átmérőjű hólyag, amely a szarvasmarha legelése közben felvett petékből fejlődik ki az izomrostjai között. Az emberek ennek a borsókás húsnak az elfogyasztásával fertőződnek - főként tatár-beefsteak, nyers hús, darált hús, vagy egyéb hő-kezeletlen húsétel kóstolgatása, fogyasztása révén. Az emberi bélcsatornában kifejlődött férgek 3-4, esetenként 15méter hosszúak is lehetnek, élettartamuk pedig 25 év. Egyes fajok petéi szennyezett kézzel, zöldségfélékkel, szájon át kerülnek a tápcsatornába, s a véráram útján a szív- és vázizomzatba, a májba, az agy- és gerincvelőbe, illetve a szembe is eljuthatnak. Az agykéregben, agy- és gerincvelőben fejlődő borsókák súlyos, nemritkán gyógyíthatatlan betegséget okoznak. Évente mintegy 50 ezerre becsülik az ebben elhunyt emberek számát a világon. Hazánkban a borsókás fertőzések száma elenyésző, túlnyomórészt külföldről érkezett személyeknél diagnosztizálják. A betegség megelőzéséhez a megfelelő vágóhídi húsvizsgálat, illetve otthon minden húsféleség alapos hőkezelése, sütése, főzése szükséges. (A vadkempingezés is növeli a megbetegedési kockázatot).

A kutya, macska és a szarvasmarha (főként a borjú) bélcsatornájának másik élősködője az orsóféreg. A fertőző petéből a bélcsatornában lárva képződik, amely a bélfalat átfúrva eljut a test távoli részeire, az agyvelőt, májat, szemet, tüdőt is veszélyeztetve. Az orsóféreg rendkívül fertőző, egy kutya bélsarával naponta akár 200 ezer pete is ürülhet, melyek 2-4 hét alatt fertőzőképes lárvákká alakulnak, s akár több évig is megtartják fertőző-képességüket. Az orsóféreg petéit az ember fertőzött állattal érintkezve, illetve petéket tartalmazó homok, föld, mosatlan gyümölcs és zöldség útján veheti fel.

A hobbiállatok a gyermekekre komoly veszélyt jelentenek, amennyiben nem végeznek náluk rendszeres féregtelenítést. (A kezeletlen kutyakölykök nagy része fertőzöttnek tekinthető). A gyermekek a szennyezett játszótereken, homokozókban, állati ürülékkel fertőzött zöld területeken, parkokban, udvarokon, kertekben fertőződhetnek. Ugyancsak fertőző gócok a sűrűn lakott területek - a belváros és a lakótelepek egyaránt -, ahol még az utcán is láthatunk „ott felejtett” állati ürüléket, ami adott esetben hemzseghet az évekig fertőzőképes parazitáktól (700 pete/gramm), melyeket más állatok, például bolhák a szélrózsa minden irányába továbbvisznek. Emiatt is fontos a háziállatok bolhátlanítása, hiszen az állat gyakran a fertőzött bolhák szétrágása révén fertőződik meg galandféreggel.

Az állatok simogatása (a nyál is fertőzhet) után is első teendő az alapos kéz- és körömtisztítás. Ne szaladgáljanak mezítláb a gyerekek olyan helyeken, amely kutya-macska ürülékkel szennyeződhetett! A zöldségeket és gyümölcsöket (főként a fáról lehullottakat) folyóvízben mossuk meg! Ne igyunk patakból vagy természetes vízforrásból, ami fekáliával szennyeződhetett! Manapság már földközelben termő erdei gyümölcsöt, szamócát sem tanácsos mosatlanul fogyasztani.

Fertőződés gyanúja esetén sürgősen forduljunk szakorvoshoz, mert hatékony gyógyszeres kezeléssel a parazitás fertőzöttség megszüntethető. Emellett évezredek óta ismert a vörös- és fokhagyma féregűző hatása, de például a medvehagyma, aloé, ananász, tárkony, a tökfélék, a tökmag, fodormenta, kerti bazsalikom, kakukkfű is tartalmaz féreghajtó vegyületeket.

A riasztó információk ellenére megnyugtató tény, hogy megfelelő környezeti és személyi higiénia, illetve helyes konyhatechnika esetén fenti problémák megelőzhetők, illetve leküzdhetők.

Tóth Gábor     Fentiekről részletesen olvashat Tóth Gábor: Beteg táplálékaink c. könyvében, amely kapható a nagyobb könyvesboltokban. További info: toth-gabor@freemail.hu