Máriatövis

(Silybum marianum (L.) Gaertner)

A máriatövis a mediterránum jellegzetes gyógynövénye, termésének gyógyhatását már ókori szerzők is feljegyezték. Májbetegségek esetén való alkalmazásáról már 1755–ből ismertek az adatok, de a növény iránti érdeklődés a XX. század 30–as éveitől vált igazán intenzívvé.

Napjainkra a máriatövis az egyik legalaposabban dokumentált májterápiás gyógyszerré vált, melynek alapanyagát Európa szerte nagyüzemi méretekben termesztik.

Hatása összetett. Gátolja bizonyos toxinok felvételét és stabilizálja a sejtmembránokat. Gyökfogó, antioxidáns hatásának köszönhetően csökkenti a lipidperoxidációt, hatástalanítja a károsító szabad gyököket, ezáltal tehermentesíti a fiziológiás méregtelenítő mechanizmusokat. Hatásának harmadik összetevője a regeneráció: stimulálja a fehérjeszintézist, elősegíti a károsodott májban a sejtek újra képződését. A fokozott fehérjeszintézis óriási jelentőséggel bír, mert segíti normalizálni a megzavart anyagcsere-folyamatokat.

A máriatövis termésének indikációi között kiemelten szerepel a toxikus májkárosodás, melynek kiváltója lehet túlzott alkoholfogyasztás, gyógyszerek, vegyszerek, egyéb toxinok, ideértve a gyilkos galóca mérgezést is. Krónikus májgyulladásban, májcirrhozisban, vírusos hepatitisben adjuváns terápiaként alkalmazzák.

A máriatövis termését ipari nyersanyagként dolgozzák fel, teaként, vagy egyéb tradicionális szerként kevésbé használatos. Ennek fő oka az, hogy a terápiás hatásért felelős anyagai vízben csak kis mértékben oldódnak. Forrázat készítésekor a hatóanyagoknak körülbelül 10%-a, míg főzet készítésekor 20–25%-a oldódik ki, tehát jelentős része a drogban marad. Emiatt gyógyteaként igen szerény hatás várható. A máriatövis mag őrleményét is szokták önmagában, esetleg mézzel, vagy más vivőanyaggal elkeverve alkalmazni. Ilyenkor a bennük felhalmozódó fehérje, zsíros olaj, néhány flavonoid és szterolok is elfogyasztásra kerülnek.

Májbetegségek esetén - orvosi javaslat alapján - hatóanyagra standardizált gyári készítményt helyes alkalmazni.

Prof. Dr. Kéry Ágnes

Articsóka

(Cynara scolymus L.)

Ezt az Észak-Afrikában őshonos, értékes zöldség, dísz- és gyógynövényt az ókori görögök telepítették Európába. A rómaiak is termesztették, fogyasztották, sőt gyógynövényként is használták. Előnyös tulajdonságait i.e. IV. században Arisztotelész tanítványa írta le.

 

Az articsóka nagyméretű, (8-10 cm), ízletes bimbóit fogyasztjuk, levele gyógyászati alapanyag, kinyílt virágai önállóan, vagy csokorban rendkívül mutatósak. Könnyen emészthető bimbóiból párolva, nyersen, salátaként, főzelékként, töltve, vagy öntettel ínycsiklandó csemegéket készíthetünk.

Bőségesen tartalmaz C- és B-vitaminokat, karotinoidokat, ásványi anyagokat (kálium, foszfor, magnézium, vas és kalcium). Keserűanyagokat, flavonoidokat, aminosavakat, inulint, cserző- és nyákanyagokat, valamint élelmi rostot is tartalmaz.

A népi gyógyászatban vércukorszint-csökkentő, epehajtó, vizelethajtó, gyomorerősítő szerként használják. A szervezet sav-bázis egyensúlyának megőrzése mellett fokozza a nátrium- és kloridionok kiválasztását.

Kivonatának tisztító, méregtelenítő hatása jótékony a köszvény, az ízületi gyulladás, valamint a veseproblémák kezelésében. Enyhíti a hasi fájdalmakat, felfúvódást, hányingert, s az IBS (irritábilis bélszindróma) tüneteit is. Egy 1998-as tanulmány szerint az emésztési zavarok 85%-ánál hozott állapotjavulást az articsóka. A tápcsatorna egyes kórokozó baktériumaira is hat anélkül, hogy a normális bélflórát károsítaná. Inulin tartalma a bélbarát baktériumok (probiotikumok) tápanyaga, amely lassan bomlik le, és lassan szívódik fel, így segíthet az étkezések utáni hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzésében.

Flavonoidjai - enzimműködést szabályozó és antioxidáns hatásuk révén - védik és regenerálják a májat, megakadályozhatják a májsejtek károsodását. Epehajtó anyagai javítják a zsírok emésztését, és a máj méregtelenítő funkcióját. Cinarin tartalma gátolja az epekőképződést.

Az articsóka a szív egészségét is védi, érszűkületben a terápia kiegészítésére is alkalmazható. Németországban végzett vizsgálatok szerint a koleszterin-szintézis gátlása révén az articsóka-kivonattal kezeltek koleszterinszintje 6 hét után 11,5%-kal csökkent.

 

Rózsagyökér

A Rhodiola rosea egy természetes energiabomba, melyet több mint 3000 éve használnak a népgyógyászatban, hazánkban mégis szinte ismeretlen növény. A kínai császárok külön expedíciókat indítottak az Ural-Altaj területére az értékes gyökérzet beszerzésére.

Népgyógyászati felhasználásának Oroszországban, Skandináviában és Közép-Ázsiában sok évszázados hagyományai vannak. Egyaránt használták a fizikai és szellemi fáradtság leküzdésére, az állóképesség és a férfiasság fokozására, valamint idegrendszeri problémák esetén. A vikingek erőnlétük növelésével egy időben másnaposság ellen is fogyasztották. Mongóliában az orvosok napjainkban is alkalmazzák a tuberkulózis és a rák gyógyításában.

A rózsagyökér modernkori sikertörténete az 1960-as években kezdődött, amikor szovjet, majd orosz kutatók humán- és állatkísérletekben egyértelműen bizonyították, hogy az élő szervezetet olyan mértékben látja el energiával, ami kedvezően hat számos betegség, elváltozás megelőzésére és kezelésére. Nem véletlen, hogy Oroszországban a kiválasztottak, az űrhajósok, az élsportolók és az idősödő politikusok juthattak hozzá elsőként a rózsagyökér tartalmú készítményekhez. A kutatásokba a '70-es évektől Svédország, majd a '90-es években az Egyesült Államok is bekapcsolódott.

A rózsagyökeret a világ három legértékesebb adaptogén tulajdonságú növénye közt tartják számon, amely - a szervezet szükségleteihez alkalmazkodva - csak ott és olyan mértékben avatkozik be a szervezet működésébe, ami az elváltozások, és működési zavarok helyreállítását segíti.

A klinikai vizsgálatok igazolták a több évezredes megfigyeléseket és a gyakorlatot, mely szerint a rózsagyökér szabályozza a vérkeringést, a szívműködést, normalizálja a vérnyomást, a vércukor- és koleszterin szintet. A mentális képességek javítása révén fokozza a tanulás, az emlékezés hatékonyságát, lassítja az öregkori elbutulást. Az immunrendszer erősítésével segíti a megfázások, gyulladások, asztmatikus panaszok leküzdését. Véd a stressz és a depresszió ellen. Erős antioxidáns, májvédő funkciója is bizonyított.

Északon még manapság is az a mondás járja: aki rózsagyökeret fogyaszt, az száz évig is élhet!

Héthelyi Ivánné
Magyarok Nemzetközi
Orvostudományi Akadémia (WHMA) tagja

Fekete bodza

(Sambucus nigra L.)

Hazánkban őshonos növényként tartjuk számon, szinte mindenhol megtalálható - utak mentén és vízpartokon. A fekete bodza virágzatának, érett bogyóinak és leveleinek gyűjtése évszázadok óta folyik.

 

Már az ókori görögök is nagyra becsülték, Téofrasztosz és Pliniusz is gyógynövényként alkalmazták. A gyógynövény könyvek egyszerűen csak, mint a „szegény ember patikáját” említik a növényt. Boerhaave, a nagy orvosprofesszor állítólag annyira tisztelte, hogy soha nem ment el egy bodzabokor mellett anélkül, hogy a kalapját meg ne emelte volna. Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) főleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta: „torokgyékot mosd az vizével…, köszvényes lábra jó a levelét párlani”.

Európa egyes országaiban a palacsinta-tésztába mártott, és forró zsiradékban kirántott bodzavirágzat igen kedvelt, különleges csemege.

Dr. Madelaine Mumcuoglu, Izraelben élő tudós, vírus-kutatóként egész életében ennek a növénynek az emberi immunrendszerre gyakorolt hatásait vizsgálta. Kutatásait Franciaországban, Svájcban és Jeruzsálemben végezte. Az általa alkalmazott kivonási eljárás biztosítja, hogy a hatóanyagok bomlás nélkül, hosszan, stabilan és koncentráltan maradnak meg.

A fekete bodza nagyon sok vitamint, ásványi anyagot tartalmaz. C-vitamin tartalma, megközelíti a citrusfélék értékét. Jelentős a B1-, B2- és B6-vitamin, valamint a niacin- és folsav tartalma is. Az ásványi anyagok közül vastartalma a legfontosabb, főként a vérszegénységben szenvedők számára. Jelentős még a kalcium, magnézium, foszfor illetve a kálium tartalma.

Vizelethajtó tulajdonsága miatt magas vérnyomásnál, lábduzzanatoknál, reumatikus panaszoknál is alkalmazzák. Ajánlható még idős, vagy betegségből lábadozó embereknek is. Hatóanyagai elősegítik az emésztést, erősítik az ereket. Kozmetikai használat esetére a legjelentősebb hatóanyagai az AHA savak.

A bodzatea nyugtató, izzasztó, illetve vizelethajtó teakeverékek, vagy éppen hashajtó lekvár alkotója is lehet, virágzatából pedig üdítőital készíthető. A bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén és a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.

Dr. Balogh Illés

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk