Stressz és elhízás A túlsúly és az elhízás az egész világon egyre növekvő gyakoriságú népbetegség, melyet 1998-ban az Egészségügyi Világszervezet is egyértelműen betegségnek nyilvánított.

Az elhízás egyben kockázati tényező is, hiszen túlsúly esetén két-háromszor gyakoribb a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbaj előfordulása, sőt egyes daganatos betegségek kialakulásának is nagyobb a veszélye. Megfigyelések arra utalnak, hogy a depresszió és egyéb pszichés zavarok, illetve a stressz közrejátszanak az elhízás kialakulásában. Egyre több közlemény számol be az elhízáshoz társult depresszióról, pedig a hetvenes években még azt hitték, hogy a kövér embert a vidámság, kiegyensúlyozottság és jó kedély jellemzi („Jolly Fat” hipotézis).

Egy finn kutatás arról számol be fiatal felnőttek (4029 férfi és 4422 nő) vizsgálata alapján, hogy nők esetében a serdülőkori (14 éves) elhízás gyakran társul fiatal felnőttkorban (31 éves) jelentkező depresszióval. A fiúknál ugyanez az összefüggés csak hasi (alma típusú) elhízás esetén volt megfigyelhető. Ez esetben a túlsúly vezetett a depresszív szindróma kialakulásához, azonban az összefüggés fordítva is igaz, hiszen Pine és munkatársai 1983-ban, majd 1992-ben több mint 700 serdülő vizsgálata alapján megállapították, hogy a serdülőkori depresszió igen magas arányban vezet fiatal felnőttkori elhízáshoz.

Az elhízottak rendszerint azt mondják, hogy a stressz miatt esznek sokat, mivel csak így tudnak kellemes közérzetet teremteni. Garrow megállapítása szerint való igaz, hogy a stresszes szituáció egyik lehetséges következménye a kontrollálatlan evés, amely utólag mindig önmarcangolást eredményez, ráadásul a kényszerevés nem vezet a stressz csökkenéséhez. A túlsúly valódi oka a szükségesnél nagyobb táplálékfogyasztás és az elégtelen testmozgás, de ennek hátterében természetesen állhat akár a munkahelyi stressz is.

A Bray által publikált amerikai analízis eredményeiből kirajzolódott az ún. elhízásos jelleg a depresszió enyhe, napjainkban gyakori formájával, amikor az étkezés arra szolgál, hogy csökkentse az elhagyatottság, a magány érzését, amely akár kora gyermekkortól fennállhat. Szintén a képbe tartozhat egy instabil házasság vagy párkapcsolat, s olyan jellemvonások, mint a makacsság, a dac, az önállóságra való törekvés, a tétovaság, bizonytalanság, összekuszált kapcsolatok és helyzetek, a túlzott exhibicionizmus. Ezen jellegzetességek hozzájárulnak az elhízottak szokásos megítéléséhez, miszerint sokan „nehéz eset"-nek tartják őket.

Nem ritka a „nehéz napom volt, megérdemlek valami finomat, - megyek és eszem egy fagylaltot” – ami veszélyes magatartás-forma, hiszen a táplálkozás nem jutalom (!), mást kell kitalálni a jutalmazásra. Az amerikai analízisből Wing kiemeli, hogy sokaknál a stimulus-kontrol szorul erősítésre, amikor a megoldás például az „out of sight is out of mind”, vagyis: ne hagyjunk szem előtt ételt, így kisebb a kísértés.

Az evési kényszer gyakran csak egyes konkrét élelmiszerek – főként csokoládé, édességek - iránt alakul ki. A nők 40, de a férfiak mindössze 15 %-a számolt be a csoki iránti sóvárgásról az USA-ban 2003-ban Yanovski által végzett felmérés során. Az édességfogyasztás jelentős többlet energia-bevitelt, ezáltal gyorsabb ütemű elhízást eredményez, nem is beszélve a „csokoládé-függők” veszélyeztetettségéről. Az édesség iránti fokozott vágyat az agyban bekövetkező szerotonin szintézis is magyarázza. A szerotonin hatására derűs, kellemes közérzet, megnyugvás, álmosság alakul ki, pedig e hatáshoz nem is kellene tömény édességet fogyasztani, elegendő meginni egy pohár tejet, amelyben jelen van a szerotonin alkotóeleme, a triptofán nevű aminosav és a cukor.

Mindenki megtalálhatja örömét a négy fő élelmiszercsoport - teljes értékű gabonafélék, zöldség-főzelékfélék és gyümölcsök, sovány tej és tejtermékek, valamint sovány húsok, halak - rendszeres, napi fogyasztásában is. Persze egyszer-egyszer (nem naponta!) kis mennyiségű édességet, csokoládét is megengedhetünk magunknak. A WHO és a FAO szakértői szerint az ún. rugalmas korlátozás, azaz a mértéktartás módszere jár az elhízás legkisebb kockázatával. Mindez napi 30-60 perc intenzív testmozgással párosulva nemcsak az elhízás, hanem a pszichés betegségek megelőzésének és gyógyításának is hatásos eszköze. Emellett elengedhetetlen a túlevéshez vezető belső felszültségek oldása, megszüntetése, melyhez szükség esetén kérjük szakember segítségét. (Irodalomjegyzék a szerkesztőségben.)

Zajkás Gábor dr.