Mikor kezdődik az élet?

2. rész

Előző számunkban a magzat érzékelésének és méhen belüli mozgásának mennyiségi és minőségi fejlődését mutattuk be. Ezúttal a legújabb kutatási eredmények felhasználásával, a külvilág számára láthatatlan és érzékelhetetlen magzati megnyilvánulásokat, érzelmi jelenségeket és kommunikációs kísérleteket ismertetjük, melyekből kiderül, hogy a gyermek nem születése után válik szociális lénnyé, hanem már magzati élete során – komoly igényeket támasztva környezete, szülei felé – eleve akként fejlődik.

 

Kutatások bizonyítják, hogy az élethez elengedhetetlenül szükséges érzelmi kifejezés, már a magzati lét egy adott szakaszában megjelenik. Nevezetesen a magzat sír, nevet, mosolyog, szopja az ujját, fogó reflexei ultrahangon is jól láthatóak. Ugyancsak ultrahangon láttam már ülő helyzetű, két kis tenyerét a méhfalra támasztó magzatot, amint anyjára figyel. A magzatok gyakorlatilag ugyanazokat az érzelmi kifejező mozgásokat produkálják, amely a kinti életben is hozzátartoznak a szociális alkalmazkodáshoz. Ha sír a magzat, az nem feltétlenül a kétségbeesés jele, készül a kinti életre, s fejlődésének ugyanúgy része a sírás, a hangok és a kommunikáció, mint például az ujjszopási reflex. Síráskor a magzat hangot is ad, erről több anyuka is beszámolt, ugyanúgy, ahogy hallani lehet, amikor a magzat csuklik.

A magzat minden esetben érzékeli, ha anyja a hasára teszi a kezét és igyekszik odabújni annak melegéhez. Ezt tudva könnyen a méh felső, tágasabb részére csalogathatjuk, elkerülve, hogy nyomja az anya hólyagját vagy a máját. Sokan megszokásból, mint görögdinnyét támasztják meg alulról a hasukat, ezzel épp ellentétes hatást érnek el, hiszen a magzatot lefelé csalogatják.

Az ember életben maradásának a feltétele, hogy kifejező képességével érzelmi reakciókat váltson ki környezetéből, s ezt már magzati korában is produkálja. Tehát az ember már magzatként is vitathatatlanul szociális lény, ez a tény pedig üzenet értékű a gyermeket váró anyák számára.

Szociális lényként való fejlődése ikerterhesség esetén különösen jól megfigyelhető. Az egyik jól láthatóan tolakszik előre, míg a másik el van nyomva, háttérbe szorul. Ez komoly nagyságrendi különbséget is eredményezhet, hiszen így az egyik iker a kevesebb mozgás miatt kevésbé tud fejlődni. Ilyenkor az anyának különösen figyelnie kell, hogy mindkét magzat elég figyelmet és törődést kapjon.

Malzoff, svéd neonatológus orvos munkája során sok időt töltött el a szülőszobában a szülésekre várakozva, s ott unatkozván bőven volt ideje gondolkodni. Az ő kutatásaihoz, megfigyeléseihez fűződik az a felismerés, hogy az újszülött sokkal többet tud, mint amennyit feltételezünk róla, csak ez a tudás néhány nap alatt elfelejtődik. Nevezetesen egy újszülött a születés után a kezével kapaszkodva áll, fel tud menni például a lépcsőn. Néhány ősi, emocionális, indulati mimikát azonnal felismer és viszonoz. A dühöt, a haragot, és az örömöt azonnal fölismeri és annak megfelelően reagál rá.

A járásképességet és az emocionális reakciókat, melyek őt – az állatvilág újszülötteihez hasonlóan - életképessé tenné, el kell felejtenie, majd elölről kezdődik az újratanulás, újrafejlődés folyamata. Az újszülöttkori képességeket nem lehet, és nem szabad fenntartani, mert az komoly veszélyeket jelentene. Kutatások szerint azok a gyerekek, akik emlékeket hordoznak nehezebb, elhúzódó születési folyamatukról, azoknál fennmarad valamilyen traumatikusság, például nem szívesen mennek be keskeny csőjátékokba, nehezen viselik a bezártságot. A zárványos, részleges emlékek elakadásokat okozhatnak a gyermek fejlődésében, pedig az lenne a jó, hogy nevelése során mindig épp azt kapná, ahol tart, ami aktuális számára, hiszen fejlődése neveléssel, terheléssel amúgy sem befolyásolható.

Tudniuk kell például az anyukáknak, hogy azt a zenét, amit a magzati élete során sokat hallott a gyermek, azt ne akarják megnyugtatásként lejátszani a síró csecsemőnek, mert ezzel akadályozzák a felejtési folyamatot, újra és újra emlékképeket hoznak vissza a magzati létből. Esetleg az első 2-3 hónapban még alkalmazhatjuk megnyugtatásként ezeket a zenéket, de később semmi esetre sem.

Érzelmi megnyilvánulásait tekintve, a magzat tökéletesen érzi, hogyan reagál anyja a külvilág eseményeire, s azt átvéve ő ugyanúgy örömet, izgalmat, esetleg félelmet fog érezni adott helyzetben. Az érzelmek átvételéhez szükséges „közvetítő-anyag” egyértelmű azonosításával jelenleg még adós a tudomány.

Emellett a magzatnak mégis van egy relatív önállósága, tehát hiába hallgatja anyja örömmel a heavy metal zenét, ettől ő még nem fogja élvezni azt, sőt riadalommal töltik el az erős, éles hangok. Az anyukáknak illik tekintettel lenniük e téren is magzatukra és más állapotukra, melyet manapság tévedésből nem mernek a terhes szóval illetni.

 

Kevesen tudják egyébként, hogy a terhes kifejezés nem a teher, hanem ősmagyar „tereh” szavunkból származik, ami azt jelenti, hogy térben és időben kiteljesedő gyönyörűség. Vas megyében még használják ezt a szót, amikor aratás után megrakják a szekeret, autót, mondván - „hű, de szép a tereh” - azaz gyönyörű a termés. A szó egyébként megjelenik Arany János: Walessi bárdok című balladájában is.

Várandós szavunk az utolsó hetes időszakot jelöli, így marad a más állapot kifejezés, ami tökéletesen fedi is a belső tartalmat.

Ezzel és a női önértékeléssel, a női szorongással, a menstruáció hangulati lenyomataival, és sajátosságaival, a funkcionális meddőséggel, illetve a női lét egyéb fontos kérdéseivel foglalkozik a szerző Az anyaság pszichológiája (Akadémia Kiadó, 1996.), illetve Szülészeti-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria című (Medicina Kiadó, 1996.) most megjelent, laikusok számára is érthető könyve.

 

Dr. C. Molnár Emma

További info:
www.anoezerarca.hu
tel.: 06-20-226-91-91

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk