Mikor kezdődik az élet?

Tudományos bizonyítékaink vannak arra, hogy a magzat már igen korai szakaszban kommunikálni próbál anyjával és a külvilággal. Tapint, ízlel, lát és hall, fél vagy örül, mosolyog, nevet, időnként sír, határozott zenei ízlése van, s már a méhen belül is örömmel bújik oda, ha anyja meleg kezét érzi. Nagy kérdés, hogy mikortól tekintjük a magzatot többnek, mint pusztán egy fizikai értelemben fejlődő lénynek, aki – észlelésünktől függetlenül – lelki jelenségeket, érzelmi reakciókat mutat. E témában az első prenatális biológiai-pszichológiai kutatási eredményeket 1972-ben publikálták, ám a valós helyzet teljes feltárásától még nagyon messze járnak.

Tévhiteket eloszlatva, a magzat nem 16-18 hetes korában kezd el mozogni, csupán akkor éri el azt a tömeget, hogy mozgását már az anya is észleli.

A valójában a megtermékenyülés ősrobbanásától kezdve a magzat állandó mozgásban és fejlődésben van. A csoda az embrió 17-21 mm-es nagyságát elérve következik be, amikor az idegrendszer elő-dúcai kialakulnak, és a folyamatos mozgást egy periodikus nyugalom és mozgás időszaka váltja fel. Ez a magzat első lelki jelensége, hiszen különbséget tud tenni nyugalom és mozgás között, tehát érzékeli önmagát. Ekkor már ultrahangos vizsgálatokkal is bizonyíthatóan minden végtagja megvan, és mintegy 16-féle mozgást tud produkálni, ez megállapítani.

Ettől kezdve nagyon gyors, főként minőségi változások zajlanak, például az érzékszervek kifejlődése, melyek közül az első az íz-érzékelés. A csecsemő megszületése után is előnyben részesíti azokat az ízeket, amiket a magzati életben – a magzatvíz összetétele kapcsán – megtapasztalt, nevezetesen az édes és sós ízt. A savanyú, keserű és erős ízek megszeretése, vagy elutasítása már egy későbbi tanulási folyamat eredménye, eleinte ezek ellen erősen tiltakozik.

Az érzékelés fejlődésével együtt a magzat gyarapodó tömege miatt szűkül a tér, ahol mozogni tud, s ezt az anya úgy érzékeli, hogy a magzat mozog, jelez. Kutatások szerint, meghatározott mozgásmintázatot hozunk az életünkbe, s a magzatmozgások számszerűsítése kevésbé fontos információ. Sokkal lényegesebb a mozgás módja, amely érzelmeket fejezhet ki, kellemes nyújtózkodást ébredéskor, vidám, élettel teli rugdalódzást, de össze is rezzenhet, ha megijed egy hirtelen zajtól, ütéstől, vagy pusztán az anyag negatív érzelmeitől, melyeket természetesen mind-mind érzékel. A nem kellően érző-értő anya még örül is, elégedetten nyugtázza, hogy milyen jó erőseket rúg magzata, pedig az éppen megrémült valamitől.

Bizonyára Nobel-díjat kap majd az, aki megfejti, hogy konkrétan milyen mechanizmuson keresztül érzékeli a magzat az anya érzelmi változásait, az viszont nagyon valószínű, hogy érzelmeinknek anyagi természetű vetülete is van, s ez az, amit a magzat rendkívül finoman és gyorsan érzékel. Tudjuk, hogy emocionális hatásra a nyál összetétele megváltozik, elképzelhető, hogy ugyanez történik a magzatvízben is, és erre a magzat reagálni képes.

Amikor a magzat összerezzen, nem csak izmai reagálnak, hanem az ijedtség a többi szokásos stressz reakciót is kiváltja benne, amit például a szívhangok gyorsulása is mutat.

A fejlődés következő lépcsőfoka a látás, ugyanis a magzat nincs teljes sötétségben. Némi fény – kövér anyák kivételével – átszűrődik, így a magzat hol kinyitja, hogy becsukja a szemét a derengő félhomályban. A napra azért ne feküdjünk ki! Ez nem csak a túlzott pigmentáció miatt egészségtelen, hanem a szaunához és a hideg zuhanyhoz hasonlóan értágulatot majd szűkületet okoz, ami az egyenetlen táplálék és oxigén ellátás miatt kifejezetten veszélyhelyzet a magzat számára. Ugyanez vonatkozik a dohányzás érszűkítő hatására is.

A külvilággal való kapcsolat szempontjából a legjelentősebb változás mégiscsak a hallás kialakulása a 24-28. hét között. Az anya testének biológiai rendszeréből fakadó, biztonságot adó, majdnem folyamatos zajai (pl. szívhang) mellett egyidejűleg hallja a saját szívhangját, a saját testében lévő hangokat, sőt a külvilágból beszűrődő zajokat és anyjának a különböző hangokra adott reakcióit is. A magzatnak éles hallása van, s a zajokat a magzatvíz nem tompítja, hanem inkább vezeti.

A magzatra a hangok nemcsak ijesztően, de stimulálóan és nyugtatóan is hathatnak. Azoknál az asszonyoknál, akiknek nagyon magas a terhesség előtti vagy alatti szorongási szintje, a magzat is zaklatottá válhat. Az anya talán észre sem veszi, hogy ideges, de a magzat pontosan érzékeli az állandó feszültséget, a károsító stressz-állapotot. Épp ezért kezdtem el kutatni a magzat felé fordulás, az anya és a magzat egységét kedvezően befolyásoló zenék és meditációs módszerek területét. Vizsgálataim során azokra a tudományos eredményekre támaszkodtam, amelyek kimutatták, hogy a magzat számára leginkább a nyugodt anyai test hangjaihoz hasonló hangok kedvezőek. Olyan zenéket kerestem például, amelyeknek üzenete a nyugodt szívritmus rendszerén alapul. A magzat kifejezetten szereti a mélyebb hangokat. Rendkívül élénken tud reagálni az apa dörmögő hangjára, ezt talán az anya érzelmi reakciói is megerősítik. Kiderült az is, hogy a magzatok kifejezetten szeretik Mozartot, de nem szeretik Brahmsot és rock and rollt. Olyan zenéket kerestünk, amelyek alkalmasak részben a meditációra, részben pedig elmélyítik az anya-magzat kontaktust, megfelelnek a magzat fiziológiás szükségleteinek és segítik az anyai személyiség-rész kibontakozását. Úgy gondoljuk, hogy a szülőszobában nem csak egy újszülött, hanem egy anya is születik. Erről a természet gondoskodik a kilenc hónap alatt, amit a nő magzatának szentelve tölt el.

Látjuk tehát, hogy milyen szoros összefüggés van a magzat hallása és érzékelhető mozgása között, amely minden esetben adott érzelmi állapotot tükröz. Nem mindegy tehát, hogy a kilenc hónap alatt az anya milyen hangoknak, milyen behatásoknak teszi ki magzatát. Városi életünkben sokszor már észre sem vesszük a járművek dübörgését, már hozzászoktunk, nem kelt bennünk vészreakciót, ám a nyugtalanság észrevétlenül ott munkál bennünk. Érzelmi-hangulati beállítottságunk nem feltétlenül van a tudatunkban, hisz akkor megőrülnénk. A magzat azonban egy pici és kiszolgáltatott lény, számára ezek nem megszokott, és egyáltalán nem megnyugtató hatások, az is kérdéses, hogy milyen mértékben képes ezekhez adaptálódni.

A magzat mozgási kommunikációjának könnyebb megértéséhez figyelembe kell vennünk az ún. cirkadián ritmust. Éjszaka alszunk, reggel felkelünk, 10-13 óra között vagyunk a legaktívabbak, aztán ebéd után energiánk kissé visszaesik, majd egy újabb aktív időszak következik 15-19 óráig, s utána jelentkezik a fáradtság, jó esetben az alvás. Természetesen ettől vannak egyéni eltérések, melyeket a magyar nyelv a „kakasokkal kel” vagy az „éjjeli bagoly” jelzővel illet. A magzatok gyakorlatilag a 36. terhességi héttől ugyanezt a ritmust szeretnék követni, s aktív időszakaikban igényelnék anyjuk figyelmét. Az anya olyankor azonban még dolgozik, és este, amikor fáradtan lefekszik, megnyugszik, elcsendesedik, épp elaludna, amikor csodálkozva észleli, hogy a magzat fölébredt és élénk rugdalódzásba kezdett. A magzat nagyon tapintatos, nem zavarja anyját napközben, amikor érzékeli, hogy nem ér rá vele foglalkozni. Este viszont a nyugalmat érzékelve úgy véli, végre eljött az ő ideje és megpróbál minden eszközzel kapcsolatba lépni anyával, igyekszik kivívni önmaga számára a figyelmet, anyja pedig bosszankodik.

Telik múlik az idő, a gyermek születése után néhány nap alatt kipiheni az „utazás” fáradalmait, addig angyali jó csecsemő, aztán visszatér a megszokott menetrendhez: nappal alszik, este, éjjel viszont igényli a foglalkozást, nem lehet tőle aludni. Senki sem lát ilyenkor összefüggést a terhesség alatti életmóddal, amikor egyáltalán nem kalkuláltak a magzat érzelmi és társadalmi szükségletével. Már a magzati időszakban szoktatnunk kell gyermekünket ahhoz a családi ritmushoz, amelyet majd születése után elvárunk tőle.

Sok gyerekjátékot (pl. kerekecske-gombocska) kiválóan megértenek a magzatok, és nagyon örülnek is neki. A „Nő ezer arca” program keretében támogatjuk az érdeklődő anyákat az anya-magzat kapcsolat elmélyítésében, megtanítjuk magzatukkal kommunikálni, bánni és játszani. Szülés után pedig az „Elég jó anya” programmal segítjük a csecsemő jobb megértését, a családi élet új körülményekhez igazodó megszervezését. Regős Judit „Szülők háza” programja az emocionális intelligencia fejlesztéséhez nyújt ismereteket.