A hideg Úgy vélem, nem tévedek abban, ha szavazni kellene arról, hogy mit szeretnek jobban: a hideget, vagy a meleget, a Kedves Olvasók többsége biztosan a meleget választaná.

Különösen a sovány, aszténiás típusú, és a hirtelen időjárás változásra érzékeny – meteropata – emberek viselik nehezen a hideget. Megfigyelhetjük, hogy rendkívül rosszul reagálnak a hideg frontok betörésekor. Hideg hatására idegrendszeri működésük csökken, reflex-idejük megnyúlik, gondolkodásuk lelassul, gyakrabban alakul ki náluk légúti megbetegedés, sőt érrögösödés és szívkoszorúér zavar is. Előtérbe kerülhetnek náluk a mozgásszervi megbetegedések leggyakoribb kóros tünetei, az ízületi-, a lágyrész- és csontfájdalmak. A nedves hidegben az orr nyálkahártyája felduzzad, nehezül a légzés, s ez olykor akár 40%-os oxigén-felvétel csökkenést is eredményezhet.

A hideghatást általában az egészséges szervezet viszonylag jól kompenzálja. Testünk az erősebb hidegre izomremegéssel – a remegés okozta hőtermeléssel védekezik. Mindannyian tapasztaltuk, hogy ha fázunk, vacog a fogunk, didergünk – a remegés a rágóizomzatunkon kezdődik, s fokozatosan terjed rá a felső végtag, a törzs, majd az alsóvégtag izomzatára. Az izomremegés okozta hőképződés, felmelegíti a vért – szervezetünk így törekszik meggátolni vagy csökkenteni a lágyrészek lehűlését.

Joggal vetődik fel a kérdés: milyen biológiai változások alakulnak ki hideg hatására? Hidegben az erek beszűkülnek, az izomzat tónusa fokozódik, kötőszövetünk rugalmassága jelentősen csökken, merevebbé válik.

Még kifejezettebben jelentkeznek ezek a biológiai változások a kiállóbb, lágyrésszel alig fedett testrészeinken – füleinken, ujjainkon, állunkon, orrunkon. Ezek még hamarabb és sokkal jobban lehűlnek. Tartós hideghatás esetén még fagyás is bekövetkezhet. Ha a hidegnek fokozottabban kitett valamely testrészen a vérellátás valamilyen nyomás miatt csökken (pl. hidegben vékony kesztyűs kézzel nagyobb súlyú tárgyat viszünk vagy hegyes orrú, szűk cipőben a buszmegállóban sokáig egy helyben ácsorgunk), a vér nem vagy csak alig tudja melegíteni a lágyrészeket, így kéz- és lábujjainkon a fagyás sokkal hamarabb bekövetkezhet. Mit tehetünk a hideg, s annak kellemetlen következményei ellen? Elsődleges feladat a megelőzés. Tehát, ha nagy hidegre számítunk, több rétegben, melegen kell felöltöznünk, s – fenti példákon okulva – nem hagyhatjuk fedetlenül, védtelenül a gyengébb vérellátású, „kevésbé kipárnázott” testrészeinket sem. Így ne mondjunk le – a divatnak hódolva – arról, hogy sapkával, sállal védjük állunkat, füleinket is! Kitűnően javítja vérkeringésünket a szauna! A meleg hatására ereink kitágulnak, majd a mártó fürdőtől vagy hideg zuhanytól az erek lumene hirtelen összehúzódik, s ez a pumpaszerű metódus nagyszerű tréning az ereknek, ami egyben a vérkeringést is javítja.

Bár gyengébb, de hasonlóan eredményes hatást érhetünk el váltófürdővel is. Ehhez egy meleg és egy hideg vízzel telt mosdótálra, valamint egy másodpercet is mutató órára van szükségünk. Mindkét lábat helyezzük először 50 másodpercre a melegvízbe, majd hirtelen 10 másodpercre tegyük át a hidegbe. A váltófürdőt mindig meleggel kezdjük, és 10–15 váltás után szintén meleggel fejezzük be.

A fagyás kezelésénél rendkívül fontos a fokozatosság elvének betartása. Az elfehéredett testrészt puha ruhával gyengéden dörzsöljük át, takarjuk be melegen, vigyük a beteget langyos helyiségbe, s ha vízzel kívánjuk a testrészt felmelegíteni, akkor azt csak teljesen hideg vízzel kezdhetjük, melynek hőfokát nagyon lassan, hosszú idő elteltével emelhetjük testhőmérsékletűre. A hirtelen melegítés erős fájdalmakat, sőt szöveti károsodást is okozhat!

Mindig káros a hideg? Egyáltalán nem! Hideg hatására szervezetünk – védekező – immunrendszere aktivizálódik, ellenállása növekszik. Ma már mindenütt elterjedt és bevált az ún. long term (hosszú ideig tartó) kryoterápia („0” °C alatti hőmérsékletű borogatások) alkalmazása, melyet főként mozgásszervi heveny fájdalom vagy gyulladás mérséklésére használnak. Manapság még sportsérülések ellátásánál sem találkozhatunk azonban a fagyasztásos módszerrel, amely hirtelen hőt elvonva gyorsan hat ugyan, de hatása csak igen rövid ideig tart.

A long term kryoterápia otthon is megvalósítható. Kivitelezése a következő: a sós vízbe mártott borogató ruhát (a sós víztől a ruha nem merevedik meg, felveszi a kezelendő testrész alakját) helyezzük a mélyhűtőbe és mínusz 14 °C-ra hűtsük le (kb. 40 perc). A lehűtött borogató ruhát helyezzük be egy száraz ruhába (pl. tiszta konyharuha) és ezt tegyük, csak 5 percre (!) a fájdalmas, gyulladásos testrészre. A lehűtés jól csökkenti a fájdalmat, csillapítja a gyulladást. A lehűtött testrész kb. 45-90 perc alatt melegszik fel eredeti hőmérsékletére, s ez azt jelenti, hogy 2 óránál hamarabb nem szabad a kryoterápiás borogatást megismételni. A bal váll kezelésénél legyünk óvatosak, mert a hideghatás beszűkítheti a szív koszorús ereit is. Az emésztő és vizeletkiválasztó rendszer kryoterápiás kezelése szigorúan tilos! A kryoterápiával kapcsolatban felmerülő kérdések esetén a mozgásszervi panaszokkal foglalkozó orvosok nyújtanak részletes felvilágosítást.