Tisztelt Doktor úr!
„A gyermekfogászaton 12 éves kislányom fogát automatikusan amalgámmal tömték be, s kérésemre az orvos csak vonakodva volt hajlandó azt eltávolítani, kicserélni. Azzal érvelt, hogy fogorvosi szakmai körökben már rég túlhaladott álláspont, hogy az amalgám káros lenne a szervezetre, s ezt egyik továbbképzésükön meg is erősítették. Állítólag az amalgám sokkal tartósabb, a fehér tömés viszont hamar kikopik, sőt még károsítja is a fejlődésben lévő gyermek fogait. Szakmailag nem javasolta a fehér tömést, s csak az én felelősségemre volt hajlandó kicserélni. Elképesztőnek tartom, hogy 2005-ben Magyarországon ilyen még létezik.”
                                                                (M. Julianna – Budapest)

Kedves Asszonyom, valóban ez a helyzet. Ma Magyarországon a fogorvosok három csoportba sorolhatók: vannak, akik figyelemmel kisérve a legújabb kutatási eredményeket, nem használnak amalgámot, vannak, akik csak gyerekeknél és terhes anyáknál korlátozzák annak alkalmazását, és van a harmadik csoport, akik nem foglakoznak az „amalgám-kérdéssel” – ez utóbbi csoport egyik képviselőjénél járt Ön is.

Nézzük a tényeket, röviden:

A fogorvos, az orvos és maga a páciens sokféle anyagot juttat a szájüregbe (fogkrémek, fertőtlenítők, gyógyszerek, tömőanyagok stb.), melyeket leginkább csak a szájüregbe való használatra szántak. Mivel azonban átlagosan 30 másodpercenként nyelünk egyet, elkerülhetetlen, hogy ezek a tápcsatornába kerüljenek. Ugyanez történik a fogpótlások és a tömőanyagok kopása által levált anyagrészecskékkel, illetve az ezekből kipárolgó vagy kioldódó molekulákkal (pl. amalgám), és a galvanikus folyamatok következtében felszabaduló ionokkal is.

Az amalgám fogtömésekből eredő higanyterhelés problémaköre nem új keletű. 1833-tól csaknem tizenöt éven keresztül tartott New Yorkban az ún. I. Amalgámháború, melyben a hagyományos aranytechnikát előnybe részesítő fogorvosokkal szemben az „amalgámpártolók” győztek, és létrehozták amerikai fogorvosok szakmai szövetsége (ADA), mely a mai napig az amalgám hivatalos támogatója.

Az amalgámtömések lehetséges toxicitásáról az első tudományos vizsgálatokat A. Stock kémikus professzor végezte 1926-ban. Összefoglaló véleménye még 80 év távlatából ma is helytálló:

„A fogászatnak az amalgámról, mint tömőanyagról teljesen, vagy legalábbis ahol csak lehet, le kellene mondania. Nem kétséges, hogy sok tünetet, mint fáradékonyság, kedvetlenség, ingerültség, fejfájás, szédülés, feledékenység, szájüregi gyulladások, hasmenés, étvágytalanság, krónikus köhögés és hurut, némelykor a higany okoz, ami a testbe az amalgámtömésekből jut be, ugyan kis mennyiségben de tartósan. Az orvosoknak a legkomolyabb figyelmet kellene erre szentelniük.”

Az utóbbi években tömegméretekben felszaporodott allergiás megbetegedések újból ráirányították a figyelmet a testidegen anyagok, ezen belül is az amalgám szerepének újraértékelésére. Max Daunderer müncheni toxikológus kutatásain alapul az amalgám-higany szervezetből történő kivezetésének gyakorlata. A WHO 1991-es genfi állásfoglalása szerint:

„… A fogászati amalgám nagy mennyiségű higanyt tartalmaz, ólommal, rézzel, cinkkel és ezüsttel. Ezek a fogorvost, az asszisztenst és a beteget egyaránt károsítják. A higanygőz vagy a szervetlen higany főleg a vesékben rakódik le. Az állatkísérletekben a test mérgezettségének 50–90%-át teszik ki.”

Egyes vizsgálatok eredményei szerint a higany nemcsak az agyban, a vesékben és a májban raktározódik el – amint azt eddig feltételezték – hanem jelentős mennyiségben fordul elő a belső-elválasztású mirigyekben és a tápcsatorna valamennyi szakaszában. Megállapították, hogy a higany áthatol az ér-, és sejtfalon, valamint a méhlepényen is.

Svédországban 1987-ben megállapították, hogy „az amalgám toxikológiai szempontból alkalmatlan az emberi felhasználásra”. 1997-től svéd állampolgár fogát nem lehet amalgámmal ellátni.

Németországban 1990-ben az amalgámot a különösen veszélyes hulladék kategóriájába sorolták.

Ausztráliában 1994-től a lakosság fogaiba nem készülhet amalgámtömés.

Angliában 1998-ban az egészségügyi kormányzat felhívta a figyelmet az amalgám fokozott óvatossággal való kezelésére (!).

A WHO álláspontja tehát 1991. óta változatlan, így az amalgámot veszélytelennek minősítő nyilatkozatok minden esetben tévedésen alapszanak.

dr. Csiszár Róbert
További információ:
www.biodent.hu
Tel.: 06 (1) 322-3915
(kedd és péntek)