Az afrikai társadalom konzervativizmusát mutatja, hogy a hitvilág, a vidéki közösségek archaikus felépítése, a gyógyítás formái, a taburendszer felépítése, és a kultikus szertartások tekintetében sok helyen manapság is hasonló körülményeket találhatunk, mint évszázadokkal ezelőtt.

A tabuk rendszere születéstől a halálig olyan szabályokat, magatartási formákat tartalmaz, amelyek az egyén és a közösség életét, fennmaradását biztosítják. Megszegésük a közösség illetve a „rossz erők” büntetését vonja maga után.

Gyakorlati megfigyelésen alapul például a közeli, vérségi rokonok házasságának tilalma, hiszen az ilyen kapcsolat gyenge utódokat eredményez. Amikor Afrikában egy kisbaba megszületik 1 éves koráig tilos a házastársak közötti szexuális élet, s utána sem lehet gyermekük mindaddig, amíg a kicsi fizikailag és értelmileg olyan fejlett nem lesz, hogy elválasztható, ugyanis a megszületett gyermek egyedüli tápláléka az anyatej. Ha a születések közötti idő lerövidülne, veszélyeztetné a gyermek táplálását és az új magzat méhen belüli fejlődését, továbbá az anya szervezetének regenerálása. Ezért Afrikában a férfiak számára engedélyezik a többnejűséget. A feleségek saját gyermekeikkel külön kunyhóban élnek, egymást segítve, az összes gyereket közösen nevelik.

Az afrikaiak abban hisznek, hogy életükben minden rossz, fájdalom, betegség, baleset vagy halál a „rossz szándékú” hatalmak műve, akik a Föld körül szabadon bolyonganak az emberi hibák, bűnök, gyarlóságok miatt, és káros hatásukat varázslat, boszorkányság által fejtik ki. Kiválasztanak valakit a közösség tagjaiból, akiben ezután elrejtőznek, s általa hajtják végre romboló tetteiket. Az afrikai ember megszentelt személyekhez, gyógyítókhoz (curandeiro) fordul védelemért, akik értenek a rontás, a varázslat oldásához, semlegesítéséhez. Ezek a curanderiok az afrikai közösségek informális vezetői, akik segédként több éven keresztül speciális képzésben részesülnek, melynek során mesterük átadja nekik a több évszázada felhalmozott tudást. Gyakran ez apáról a kiválasztott fiúra vagy anyáról a leánygyermekére száll.

Évekig egy kis afrikai faluban éltem, ahol se villany, se víz nem volt. Amikor sikerült egy kis áramfejlesztő agregátort szereznem, s az esti sötétben a csupasz kis villanykörte világítani kezdett, sokaság verődött össze a ház előtt. Nem volt könnyű eloszlatnom a tévhitet, hogy élő emberek szemét szedtem ki, s most azok világítanak…

Mélyen gyökerező hitük, hogy egy nagy tett csak véres áldozat árán jöhet létre. Ismét magamra hívtam a balsorsot, hogy felépítettem a polgárháborúban fellobbantott hidat a falu mellett. Nagy lett a nyugtalanság, hiszen a híd csak úgy épülhetett meg, hogy valakit feláldoztam (megöltem), és a tartópillérekbe falaztam. Ugyancsak megijedtem, amikor a húsvéti szentmisén a padre – le akarván csillapítani az indulatokat – a szószékről megkérdezte: a híd elkészült, de nézzetek körül, hiányzik-e valaki közületek? Szerencsém volt. Ha valaki elcsatangolt volna akár a harmadik neje után egy távoli faluba a közösség tudta nélkül, aligha úsztam volna meg élve.

Ha valakit nagy szerencsétlenség ér (pl. nagy szárazság, sáskajárás, hirtelen haláleset), a curandeiro feladata megtalálni a rontó boszorkányt, aki felelős minden bajért. A szerencsétlen megvádolt embereket (általában a különcöket, zavart viselkedésűeket, mentálisan kissé visszamaradottakat) azután gyakran bántalmazzák, azok a közösség nyomására sokszor készségesen be is vallják „bűneiket”, majd száműzik őket a közösségből, akár meg is ölhetik.

A közösség tagjai semmit nem mertek megtagadni egymástól, nehogy kiváltsák egymás rosszindulatát, irigységét vagy boszszúvágyát, ami aztán valamilyen átok formájában hullhatna vissza rájuk. Én mégis sokszor kényszerültem használni a NAO (nem) tagadószót, mellyel nyilván gyakran kerültem a rosszkívánságok kereszttüzébe. Mivel mégis élve maradtam, sőt egy hajam szála sem görbült, végül azt a következtetést vonták le: hogy fehér emberen nem fog az átok.

A curandeirok kiváló ismerői Afrika gazdag gyógynövény világának, és a természet kínálta gyógymódoknak. Példaként néhány gyógynövényük:
Abotua – kúszó növény – hasmenésre, vizelettartási problémákra, kenőcs formájában kígyómarásra; Barbas – de – mulunga lázra, nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre;
Bombola kérge a kinint helyettesítheti; Casca de Frutu de Muldu váltóláz ellen;
Casca de Mubafo por formában szifilisz okozta fekélyekre; Casca de Musosu krónikus köhögésre; Catelle Bulla nyugtató; Cabonde reuma, köszvény kezelésére; Macuigu szívproblémákra; Mukszececó kólikára és PMS panaszokra.

A modern életforma Afrikában főként a városokban érezteti hatását, a régi struktúrák sajnos már felbomlóban vannak, így valóban az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy átmentsük, megőrizzük e gyógyító emberek évszázados tudásban felhalmozott kincsét az utókor számára.