HŐMÉR- SÉKLET – – VÉRMÉR- SÉKLET

A nyári időszak jellegzetes vérkeringési változásokat hoz, melyeket egyéni adottságainktól függően, eltérően élünk meg vagy szenvedünk el. Szerencsére a nyári keringési következmények többségükben enyhék, ám rendkívül fontos, hogy idejében észleljük, s ennek megfelelően megtegyük a szükséges „óvintézkedéseket”.

Szervezetünk számára a semleges hőmérsékleti környezet 22–24 °C között van. Ennél magasabb külső hőmérséklet esetén hő leadási folyamataink intenzívebbé vállnak. Mivel szervezetünk főként párologtatással szabadul meg a felesleges hőtől, az emelkedő külső hőmérséklet tolerálása, életfolyamataink biztosítása, s általuk meghatározott életminőségünk, közérzetünk alapvetően a folyadék- és elektrolit-háztartástól, illetve a vérkeringés működésétől függ. Ennek kiszolgálását érrendszerünk tágulása, a szívünk által keringtetett vér megnövelt térfogata, illetve bőrünk fokozott verejtékezése biztosítja.

Szervezetünk kiegyensúlyozott folyadék-ellátottságát alapvetően befolyásolja a folyadék háztartásban szereplő szerveink (vese, tüdő és szív) állapota, alkalmazkodó képessége. Semleges hőmérsékleti zónában naponta testtömeg kilogrammonként 25 ml folyadékra van szükségünk (tehát 80 kg-os tömeg esetén ez 2 litert jelent). 25 °C-os átlaghőmérséklet felett folyadékigényünk fokonként 5 ml-rel növekszik. A hőhatás szemmel látható elsődleges jele a verejtékezés és – a verejtékezési képességet elősegítendő – a bőr vérellátásának fokozódása, a bőrpír, amely a fejtől a lábig csökkenő mértékű, a legintenzívebb a fej, a nyak és a mellkas területén.

A jelenséget – a hő leadás folyamatosságának biztosítása érdekében – általában a szív ütésszámának növekedése kíséri (szaporább pulzus). Mértéke függ a folyadék ellátottság egyenletességétől, a külső hőmérséklettől, valamint az izommunka révén termelt szervezeti hőmennyiségtől. Ezek aránytalan változása növeli a szívre háruló vérkeringtetési terhelést.

Ha nem iszunk elegendő folyadékot, a külső hőmérséklet minden egyes °C-os emelkedése 5-8 szívütés/perc növekedést eredményezhet. Ez magyarázza a kánikulai erős szívdobogásokat, illetve a rosszullétet, ájulást (pl. a buszmegállóban a tűző napon), valamint a fizikai teljesítő képesség csökkenését is. E téren különösen érintettek: a szív ingerképzési zavaraival, az agyi érbetegségben, előrehaladott vese- és tüdőbetegségben szenvedők, a folyamatosan magas stressz hatásoknak kitett emberek, illetve a „szívideges” tünetekkel rendelkezők.

A nyári időszak gyakori jelensége a láb dagadása, amely elsősorban a vénás vérkeringési zavarokban érintettek, a lúdtalpasok, a térdízületi kopásos megbetegedések, illetve jelentős túlsúlyosság eseteiben jelentkeznek. Ezt változó mértékben kísérhetik a felszínes vénás törzsek, vagy a hajszálér típusú erek tágulatai is. Szépészeti jelentőségén túl a fokozott mértékű lábdagadás vénás trombózis hajlamosító állapota is lehet.

Nyári időszakban fáradékonyságra, aluszékonyságra hajlamosítanak a légúti megbetegedések, a túlsúlyosság, illetve a vizelethajtó kezeléssel ellátott betegségek. Ennek magyarázata, hogy a korlátozott oxigén-felvétel, a csökkent hő leadási képesség, illetve vízhajtás esetén a keringő vér térfogatának csökkenése miatt a szívnek fokozott vérkeringtetési feladatot kell ellátnia.

Az oxigénhiányos állapothoz gyakran társul ingerlékenység, idős korban pedig zavartság. A kísérő tünetek közül a szívütés szám gyakori emelkedése mellett a vérnyomás szélsőséges változása is jelentkezhet. A vérnyomás esése általában a magas vérnyomással, illetve vizelethajtókkal kezeltek esetében észlelhető. A vérnyomás kiugrása elsősorban az előrehaladott érbetegség kísérő tünete.

A kellemetlen közérzet, és az esetlegesen fellépő szövődmények elsődleges megelőzési lehetősége, hogy figyeljük, ismerjük meg, hogyan reagál szervezetünk az időjárási és légköri változásokra, s tevékenységünk során ezt messzemenőkig vegyük figyelembe.

Kezelést igénylő szervezeti elváltozások esetén a terápia egyénre szabott, amely szintén alkalmazkodik az időjárási és ún. „barometrikus” változásokhoz.

A megelőzés alapjai:

• kerüljük a direkt hőhatást, a déli napozást,
• biztosítsuk szervezetünk folyadék és elektrolit ellátását (megfelelő kálium, kalcium és nátrium-klorid tartalmú, szénsavmentes ásványvíz és zsálya tea);
• még klimatizált helységben dolgozók is napi minimum 25 ml/testtömeg kg. folyadékot fogyasszanak;
• ne igyunk egyszerre sokat, inkább a fogyasztás gyakoriságát növeljük;
• kerüljük az alkohol-, koffein- és cukortartalmú italokat;
• legalább naponta kétszer vegyünk frissítő fürdőt;
• alkalmazzunk mentolos törlőkendőt arcunk, karjaink felfrissítésére;
• étrendünk legyen pároláson alapuló, zöldfélékben és gyümölcsökben gazdag (kerüljük a „magyarosan” fűszeres nehéz húsételeket!).

Szélsőséges időjárási környezethez társuló szervezeti változásaink ismerete, az azokhoz való alkalmazkodás esélyt teremt számunkra egy-egy fenyegető következmény elkerülésére. A kezelést igénylő esetekben az orvos követi nyomon a páciens életvitelét kísérő változásokat, s a folyadékbevitel tervezése mellett a hajlamosító eltérések feltérképezése alapján alakítja ki a személyre szabott terápiát.