Örömtánc

Van egy hely a világon,
ahol megfogják a kezed,
és egy másik ember rád nevet.
Nézz a kezedre!
Ökölbe szorul? Karfát szorongat?
Zsebkendőt morzsol? Ujjakat tördel?
Vagy lassan, nyugodt tempóban
simít egy kedves arcon,
egy megfáradt öreg háton?

 

 

A test beszél. Olyan nyelven, amelyet a táncművész tanárok sok év keservével és gyönyörűségével megtanultak beszélni és érteni. A test üzenetében ott van a hír, hogy a lélek szintjén fáradtan, csüggedten, erejét vesztetten pislákol az életöröm. A hír a gondolatok szintjén: rágódás, üres malomban prlés, téves vágányon járás, ami sehova nem vezet?

 

A test mutat. Könnyű lépteket, sugárzó tekintetet, az emelt fűvel távolabbra látó, bizakodó embert. Egy napon férfiak és nők, ifjak és vének, erősek és gyengék, ismerősök és még ismeretlenek kényelmes ruhába öltöznek. Testkörzések, nyújtások, lazítások készítik fel az izmokat, ébresztik álmából a testet ahhoz, hogy majd szökkenni, fordulni tudjon, egyszerű lépéseket tegyen a zene hangjaira. És ha nem sikerül? Hát, az sem baj, úgy csinálunk, „mintha” hibátlan lenne minden mozdulat.

A zene méltóságos vagy fergeteges. Így vagy ünnepélyes a lélek csendje, vagy pajzánok a kurjantások, huncutok az ugratások. Ember, játssz is néha!

A társastánc fegyelmet, önkontrollt tanít koordinálatlan, átélés nélküli viselkedésünkben. A tánc utat mutat, érzéseket nyalábba fog, megtart, a formációk szépségével gyönyörködtet. Erre a zenére egyenes a hát, emelt a fej, a társra néző a tekintet. A nő kecses, a férfi erőt sugárzó, vagy csak annak érzi magát – mindegy, idővel valóban azzá válik, aminek képzeli, vagy reméli magát.

A jóleső fáradtság kedvez a relaxációnak, a passzív önszabályozásnak. Fekve hallgatni a csendes instrukciókat, s csak hagyni, engedni kell a történést az izmok szintjén: „ellazul, elnehezedik, átmelegedik és nyugodt, teljesen nyugodt. Csak pihen.”

Vénülsz? A bölcsességeddel ajándékozol, a derűdtől múlik a félelem, nincs semmi baj, ha így is lehet, ahogy ez veled megesett.
Szép és fiatal vagy? A romlatlan hited tölt fel.
Mackósan nehéz a fizikai valóságod? A kemence melegét árasztod, lassúságod nyugalmat varázsol körém. Gyűjtöm azt, ami hideg időben talán majd felmelegít!
Táncoló társaim hinni tanítanak, táncoló társaim élni segítenek! Szóljon a zene! Add a kezed!

 

Egy körben állunk, melyben nem választ el semmi sem, és játszunk tűz köré harcost, nagyvadat, röppenő madarat, dajkáló ringatást, áztató esőt, nyíló ablakot, áradó tiszta vizet és levegőt, pergő homokot, elválást, érintéssel ajándékozást…

A testből, a lélekből, a képzeletből merítünk, és minden alkalom csoda. Csodája annak, hogy forrásunk soha ki nem merül. Van egy hely, ahol megfogják a kezed és egy másik ember rád nevet…

Az ÖRÖMTÁNC csoport művészvezetői: Borbély Beatrix, Tóth Andrea
és Ragoncza Imre táncpedagógusok.
Infó: Borbély Beatrix, 06-20-458-7456
Szilágyi Edit
pszichopedagógus
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk