Az elhízás kezdetei



A fejlett országok felnőtt lakosságában a kövérség előfordulási gyakoriságát 40–50%-ra teszik. Bizonyított tény, hogy az elhízás számos felnőttkori betegség, például magas vérnyomás, szív-, érrendszeri- és mozgásszervi megbetegedés, cukorbetegség kialakulásához vezethet.

Joggal merül fel a kérdés, mikor kezdődik az elhízás folyamata, hogyan ismerhetjük fel idejekorán, mit tehetünk kezelése, de főként megelőzése érdekében. Hogyan csapódik le mindez gyermekkorban?

Elhízott szülők láttán nem lepődünk meg, ha gyermekük is kövér, nem csoda, nyilván tőlük „örökölte”. Nem vitatható ugyan, hogy az elhízásnak genetikai okai is lehetnek, de a kövér család mégis inkább egyfajta életmódot tükröz, nevezetesen mozgásszegénységet és kalóriadús táplálkozást. Az elhízás ugyanis egyértelműen pozitív kalória egyensúly (több az elfogyasztott mint a felhasznált kalória) tartós fennállása esetén alakul ki.

Túlsúlyos családba történő „beleszületés” esetén a gyermek is elindulhat a hízás útján. A megelőzés első lépése, ha a szülők belátják, hogy kövérek, s ez a veszély gyermekükre is leselkedik. Már csecsemőkorban ügyelnek arra, hogy ne hizlalják el túletetéssel a gyermeket – a nagyszülők gyakori indokolatlan aggodalmaskodása ellenére. Bár az anyatejjel táplált csecsemők között is látunk rubensi karakterű pufókokat, ám a tápszeres csecsemőkkel ellentétben az ő testarányaik, testösszetételük a második életévtől fokozatosan normalizálódik.

Ezért a mai korszerű összetételű tápszerek mellett is viszonylag korán, már négy-öt hónapos korban javasoljuk a kalóriaszegényebb zöldségpürék etetését.

Vizsgálatok kimutatták, hogy a gyermekkornak három relatíve rövid periódusa van – a csecsemőkor, az 5-6 éves kor, valamint a serdülés előtti 1-2 év – amikor a fokozott kalória bevitel a zsírsejtek szaporodását serkenti. Ha tehát már csecsemőkorban „felhizlaljuk” gyermekeinket, s ezzel szép számú zsírsejt kialakulását forszírozzuk, szegény jó eséllyel fog küszködni gyermek- és ifjúkorában is a kövérséggel.

Hazánkban több vizsgálat kimutatta, hogy a gyermekkori elhízás gyakorisága 5–15%-os, s az elmúlt tizenöt évben – különösen leányoknál – emelkedő tendenciát mutat, míg tinédzsereknél megközelíti a 20%-ot. E tendencia nem genetikai, hanem alapvetően környezeti tényezőkkel magyarázható. Az életszínvonal emelkedése, az evéscentrikus életvitel, a mozgásszegény életmód (kevés testnevelés óra, sok üldögélés a számítógép és a televízió előtt), vagy e kettő kombinációja (a televízió előtt chips-et majszoló, édes üdítőket iszogató gyerekek tipikus példájával) egyenes út az elhízás felé.

Az elhízott felnőttek közel felét azok teszik ki, akik már gyermekkorukban is kövérek voltak. Ez a gyermekkori megelőzés kiemelt fontosságára hívja fel a figyelmet. Az elhízás gyakran nem is látványos, könynyen „diagnosztizálható” állapot. A test alapvető, csont-, izom-, zsír-szöveteinek aránya még látszólag normál testalkat mellett is lehet kóros. Egy vékony csontú, gyenge izomzatú, magas testzsír-tartalmú gyermek normál testsúlyú, mégis kövérnek számít, s ez az állapot csaknem annyira veszélyeztető a felnőttkori betegségek kialakulása szempontjából, mint a látványos elhízás. Ma már a test „bioelektromos ellenállásán” alapuló néhány perces, fájdalommentes vizsgálattal precíz képet kapunk az egyes összetevők (zsír, víz, szárazanyag) menynyiségéről, arányáról, s az ideális testalkathoz viszonyított eltérésekről.

A gyermekkori elhízás megelőzéshez elegendő a kalóriabevitel életkorhoz és testméretekhez alkalmazkodó meghatározása, a már elhízottak esetében pedig olyan mértékű csökkentése, mely nem károsítja a fejlődésben lévő szervezetet, de mindenképpen negatív kalória egyensúlyt (kevesebb a bevitel, mint a felhasználás) teremt meg. Ebben kiemelt szerepe van a fokozott fizikai aktivitásnak. Az izmos, kisportolt, jó állóképességű gyermek testi-szellemi teljesítőképessége minden tekintetben meghaladja a keveset mozgó, túltáplált, a legkisebb fizikai terhelésre is fokozott izzadással válaszoló társaiét.

A már elhízottak számára a diéta és a fokozott fizikai aktivitás kezdeti nehézségei miatt nélkülözhetetlen a környezet megértése, támogatása. A későbbiekben jelentkező pozitív hatások (fogyás, jobb közérzet, nagyobb teljesítőképesség) már tovább lendítik a megkezdett úton, ami azonban csak akkor lesz eredményes, ha nem hetekig vagy hónapokig tart, hanem meghatározó életstílussá válik.

Hamarosan megjelenik szerzőnk
Cukorbeteg a gyermekünk
című könyvének újabb kiadása,
keresse a könyvesboltokban!
Dr. Blatniczky László
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk