Reuma, ízület – amikor még nem gondolunk rá… Miért szükséges újra és újra visszatérni a mozgásszervi betegségek témaköréhez? Hiszen az életet közvetlenül ritkán veszélyeztetik. Különféle csont és ízületi nyavalyákkal évtizedekig eléldegélhetünk, s ha egy kicsit kevésbé fáj valamink, máris jobban érezzük magunkat.

A statisztikák azt mutatják, hogy a munkából való kiesést a légző rendszer betegségei, valamint a balesetek után leggyakrabban a csontváz- és izomrendszer megbetegedései okozzák. A rokkantság okai között a maga 10%-ával szintén a mozgásszerv-rendszerhez kapcsolódó betegségek jeleskednek. Ha ez így van, felmerül a kérdés, hogy bármit teszünk is, a mozgásszervi betegségek előbb-utóbb mindenkit elérnek, avagy érdemes felfigyelnünk apróbb előjeleire, s megtennünk a szükséges változtatásokat, esetleg idejében orvosi segítséget is kérni?

Mint ahogy a magas vérnyomásnak sem az agyvérzés az első tünete, a reumatológiai betegségek sem az egyik pillanatról a másikra következnek be.

Mire érdemes figyelni? Ha főleg időváltozásra, hideg hatására vagy éppen terhelésre fokozódó hasogató, nyilalló fájdalmakat érzünk, esetleg ezeket ízületi vagy lágyrész duzzanat is kíséri, jó okunk van arra, hogy orvoshoz forduljunk. Egy egyszerű laboratóriumi vizsgálattal tisztázható, hogy nincs-e az egész szervezetet érintő reumás betegségünk. Ha már bizonyos tartási rendellenességek, deformitások is kialakultak, azt már kóros állapotnak kell tekintenünk.

Csont-, ízületi- és izomrendszerünk tartósan fennálló túlzott, vagy éppen egyoldalú fizikai megterhelése esetén különösen figyelnünk kell az esetleg mutatkozó intő jelekre. Ha álló foglakozásúak azt tapasztalják, hogy a nap végére nagyon elfárad a lábuk, érdemes megvizsgáltatni a lábboltozatok állapotát. Ha ezt még enyhe bokaduzzanat is kíséri, tanácsos a legenyhébb fokozatú gyógy-harisnya viselése. A lábboltozatok süllyedése esetén feltétlenül egyénileg kialakított talpbetét viselése ajánlott. Ezzel megelőzhetjük a többi teherviselő ízület (térd, csípő) deformációját, későbbi indokolatlan kopását, arthrosis kialakulását. Nem is beszélve a derékfájásról, mely nem egyszer a lábboltozatok hibájára vezethető vissza.

A gerinc állapotát fiatal gyerekkortól érdemes figyelemmel kísérni. Hiszen rendszeres testmozgással a gerincferdülések, a későbbi fájdalmas gerincelváltozások megelőzhetők. A gerincoszlop állapotát nem csak a függőleges terhelés befolyásolja, nem mindegy például, hogy az éjszakai pihenés során a gerinc élettani görbületeit milyen hatás éri.

Tény, hogy a csecsemők 98%-a – mozgásszervi szempontból is – egészségesen születik, a katonai sorozás alakalmával viszont a 18 éves fiúk 50%-a már valamilyen mozgásszervi elváltozással rendelkezik. Ezt a problémát nem oldja meg, hogy eltörölték a kötelező katonai szolgálatot!

Egészségünket mintegy 40%-ban saját életmódunk határozza meg.

Testünkkel-lelkünkkel való folyamatos szembenézés és jó viszony elengedhetetlen a betegségek megelőzéséhez. Nem elég, ha tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos fertőzéseket követően mozgásszervi betegségek alakulhatnak ki, főként, ha ilyenkor nem biztosítunk szervezetünk számára pihenést és megfelelő gyógykezelést. Ha influenzával vagy bármilyen fertőzéssel ugyanúgy folytatjuk munkánkat, megszokott életünket, ahelyett, hogy két nap pihenést engedélyeznénk magunknak, ne csodálkozzunk, ha az egyébként banális fertőzés súlyos szövődményeket okoz.

A tudatos, helyes összetételű táplálkozás során évtizedek alatt bevitt, és szervezetünkbe beépült vitamin és kalcium menynyiséget nem pótolhatjuk utólag kampányszerűen, amikor már kimutatható a nagyfokú csontritkulás. Pedig tudjuk, hogy kialakulása lassú, több évtizedes folyamat, amely mindannyiunkat érint, mégis csak akkor figyelünk rá, amikor már panaszt okoz.

A nem kezelt szuvas fogak, az elhanyagolt arcüreggyulladások is gócot jelentenek a szervezetben, s a későbbiekben ízületi gyulladások okozói lehetnek.

A kopásos ízületi betegségek kialakulását sokan a nehéz fizikai munkára vezetik vissza, s közben elfeledkeznek arról, hogy ugyanúgy bajt okozhat „könnyebb” munka során is a nem megfelelő szék, az alacsony íróasztal, a nem kellő magasságba állított számítógépes monitor – ennek jele, ha hamar elfárad, elmerevedik a hátunk és nyakunk. Nem véletlenül hallunk egyre többet a mobil masszőrökről, akik a munkahelyeken 10–15 perces frissítő nyaki és válli masszázzsal oldják a fent említett feszültségeket.

Fenti kézenfekvő összefüggések sorát vég nélkül folytathatnánk, hiszen kiterjednek mindennapi életünk valamennyi területére, hatásaik, következményeik azonban sokszor csak évtizedek múlva érezhetőek. Felismerve mindezt, a megelőzést szolgáló életmódot idejében kezdjük el, amikor még nem is gondolnánk rá!

Dr. Kricsfalvi Péter