Ízületi betegségek

Hajlam, öröklődés, megelőzés…

Bizonyos mozgásszervi megbetegedések
(pl. a krónikus
sokízületi gyulladás és
a Bechterew-kór) esetén gyakori a családi halmozódás.
A több ízületre kiterjedő, kopásos, degeneratív
ízületi bántalmak is
több generációt végigkísérhetnek,
különösen, ha életmódjuk
az idő múlásával
változatlan marad.
 

Régóta foglalkoztatja az orvosokat és a betegeket egyaránt, hogy örökölhetőek-e a mozgásszervi betegségek, vannak-e olyan hajlamosító tényezők, melyek miatt sorsszerűen kialakul a betegség, elkerülhető-e ez valamilyen módon. A genetika ugrásszerű fejlődése egyre több összefüggés felismerését teszi lehetővé, így kérdéseinkre előbb-utóbb pontos választ fogunk kapni.

Érdemes különbséget tennünk a biztosan örökletes és a hajlamosító tényezők között. Ez nagyban befolyásolja a betegség megelőzésének és gyógyításának lehetőségeit.

Sok esetben valamilyen ismert öröklődő betegség – például véralvadási-zavar, anyagcserezavarok (réz, vas, zsír), a fehérjeszintézis problémái, esetleg enzimhiány – okoz mozgásszervi tüneteket, gyakran a beteg számára ez utóbbiak okozzák a legkellemetlenebb panaszokat.

Ezek a betegségek már a születést követően diagnosztizálhatók, sőt valószínűségét a genetikai vizsgálatok már a terhesség bekövetkezése előtt vagy alatt is bizonyíthatják. A megelőzés tehát már a genetikai tanácsadáson kezdődhet, majd mérlegelni kell a várható kockázat nagyságát. A legtöbb panasz fiatal felnőttkorban jelentkezik, s az állapot kevéssé befolyásolható, hiszen a hiba oka egy örökletesen meghatározott biokémiai zavar.

Más a helyzet az ún. hajlammal, amikor a háttérben szintén bizonyos genetikai összefüggések állnak, ezek azonban nem feltétlenül okoznak betegséget. Vegyük például a rheumatoid arthritist (RA), amely halmozottan fordul elő olyan embereknél, akik rendelkeznek az ún. HLA-Dr4 szöveti antigénnel. Az RA betegek mintegy fele hordozza ezt az antigént, esetükben a betegség általában súlyosabb. Mivel nem minden HLA-Dr4 hordozó betegszik meg, s olyanok is betegek lesznek, akik mentesek ezen antigéntől, nyilvánvaló, hogy a betegség kialakulásában más tényezők (elsősorban vírusfertőzések vagy az immunrendszer átmeneti károsodása) is szerepet játszanak. Ha a családban már előfordult ilyen betegég, tisztázni kell, hogy az egészséges családtagok közül ki hordozza még az említett antigént. Ennek tudatában minél fiatalabb korban érdemes konzultálni a reumatológussal, hogy a szükséges életmódbeli változtatásokkal csökkenthessük a betegség kialakulásának esélyét.

Lényegében ugyanez vonatkozik a Bechterew-kórra, amely elsősorban a csigolyák közötti kisízületek gyulladásos megbetegedése. Itt a betegek jelentős részénél a HLA-B27 antigén található meg.

A megelőzés mindkét betegségtípusnál a rendszeres testmozgás, a normális testsúly megtartása és a szervezetet érő megterhelések, fertőző betegségek megelőzése, illetve szakszerű gyógyítása.

Bizonyos kopásos, degeneratív jellegű ízületi betegségek esetén szintén fellelhetők örökletes tényezők, azonban itt szélesebb lehetőségünk nyílik a megelőzésre, főként tudatos életmódváltással. Ekkor beszélhetünk ún. hajlamról.

Ha felmenőink között több ilyen esetről is tudunk, akkor még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelő táplálkozásra, esetleges túlsúlyunk megszüntetésére, a tartósan nagy fizikai megterhelés és a kémiai ártalmak elkerülésére, izmaink és ízületeink gyakori áthűléstől való védelmére (pl. motorozáskor, vagy strandolás és úszás után a vizes fürdőruha gyors lecserélésével). Kopásos ízületi betegségekre hajlamosítanak a különböző balesetek, csont- és ízületi törések is, ezért az elsődleges gyógyulást követően érdemes elvégezni a javasolt rehabilitációs gyakorlatokat is.

A legenyhébb, panaszt alig okozó mozgásszervi elváltozást – például a lábboltozatok süllyedését – is ajánlott idejekorán korrigálni, ezzel későbbi fájdalmas elváltozásokat előzhetünk meg!

 
Dr. Kricsfalvi Péter
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk