A jövő
energiaforrásai

Az ún. fosszilis energiák (szén, olaj, földgáz) nemcsak, hogy néhány évtized alatt el fognak fogyni, de használatuk súlyosan környezet-szennyező, sőt Földünk éghajlatára is beláthatatlan hatással vannak. A nukleáris energia pedig olyan, mint az a bizonyos seprű, amellyel a varázsló inasa a vizet hordatta: sikerült az ellesett varázsszavakkal vízhordásra bírnia, de a megállításához szükséges varázsigét már nem tudta. Mi sem tartjuk az atomerőműveket teljes biztonsággal a kezünkben, és a radioaktív hulladékok ártalmatlanítására sem ismerünk valóban megnyugtató megoldásokat.

Manapság a megújuló energiaforrások növekvő alkalmazásával próbálják az éghajlatot befolyásoló üvegház hatású gázok kibocsátását csökkenteni. Arányukat az Európai Unió 2012-ig 12%-ra kívánja emelni. A környezeti veszélyek elkerülésére visszanyúlunk kimeríthetetlen energiaforrásunkhoz, a Naphoz. A legtöbb megújuló energia – szél, víz, biomassza (fa) – is a Nap hatására jön létre. Közülük a szél-, a víz- és maga a napenergia is közvetlenül átalakítható elektromos árammá. A biomasszából és a Föld hőjéből (geotermikus energia) célszerűen hőenergiát nyerhetünk.

A sajtóból mindenkihez eljuthattak már a hatalmas szélturbinák és az óriási felületű napkollektorok képei. Létesítésük elsősorban a harmadik világban indokolt, ahol teljesen hiányoznak az energiarendszerek, és az éghajlati, ill. időjárási adottságok is megfelelőek.

Megemlítjük még a hulladékok energiává alakítását. Bécsben a távfűtéshez szükséges energia jelentős részét hulladékégetéssel nyerik. A szennyvíztisztító telepeken, a kommunális lerakókban és a nagyobb állattartó telepeken keletkező biogázt ugyancsak sok helyütt hasznosítják.

Magyarország adottságai sem a hagyományos, sem a megújuló energiák szempontjából nem kedvezőek. Nincsenek szeles tengerpartjaink, folyóink nem a hegyekből zúdulnak le, a nap sem süt egész évben. Bár geotermikus energiaforrásaink viszonylag közel vannak a felszínhez, a víz visszasajtolása – kőzeteink összetétele miatt – egyelőre rendkívül költséges. Biomasszával jobban állunk, ez azonban csak töredékét fedezheti szükségleteinknek.

Mégsem kell beletörődnünk abba, hogy egyre drágábban, szennyező módon – és a nagy importarány miatt az országot stratégiailag kiszolgáltatva – kell az energiát használnunk.

A takarékosság, a hatékonyság területén rengeteg a tartalékunk. Régi épületeinket felújítás, korszerűsítés után a feléből, harmadából is ki lehetne fűteni. Megfelelő várostervezéssel, a zöldterületek, az átszellőzés biztosításával, csökkenteni lehet a nyári hőségérzetet, az energiafaló klímaberendezések használatát. Jó tömegközlekedéssel, a napi célpontok észszerű elhelyezésével, hatalmas mennyiségű utazást, üzemanyagot takaríthatunk meg. A napenergiát – ellesve osztrák szomszédaink olcsóbb technikai megoldásait – mi is széles körben használhatnánk a melegvíz előállítására.

A ritkábban lakott vidéki területek energiaszükségletét – korszerű módon – szinte teljes egészében ki lehetne elégíteni biomasszából.

Mindehhez korszerű tájékoztatásra, a takarékossági beruházások, épületkorszerűsítések tudatosabb költségvetési támogatására és ÖNMÉRSÉKLETRE lenne szükségünk. Használjuk ésszerűbben az energiát, hogy annak eredményét mindannyian megérezzük a pénztárcánkon és környezetünk javuló állapotán is!