eLeM-tan:

a szilícium

A szilícium fontos alkotórésze a csontoknak és a porcszöveteknek. A hazai lakosság átlagos szilícium fogyasztása napi 10–50 mg. Megfigyelték, hogy azoknál a népeknél alacsony a szilíciumfogyasztás, akiknél az állati eredetű élelmiszerek dominálnak, s kevés élelmi rostot fogyasztanak. A vegetáriánusoknál ez az érték 40 mg feletti is lehet, míg a főleg állati eredetű táplálékot fogyasztóknál még a 20 mg-ot sem éri el.
A szilícium főként a csont fejlődési szakában jut fontos szerephez. Egyes vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a csontképzés és csont átépülés kezdeti szakában a szilícium és a kalcium együttesen járulnak hozzá a csontszövet képzéséhez. A csontritkulás megelőzésében, illetve a gyógyulási folyamatban, valamint a porcregeneráció elősegítésében is kedvező hatást fejt ki, ezen kívül idült ízületi gyulladások esetén is eredményesen alkalmazható.
A szilícium ugyan nem tartozik az esszenciális mikroelemek közé, ám ez irányú kísérletek bizonyítják, hogy mégis létfontosságú egészségünk szempontjából. Szilíciumhiányos táplálkozás hatására a lapos és a hosszú csontokban egyaránt kóros elváltozások és kollagén-hiány figyelhető meg. (A kollagén egy olyan kötőszöveti fehérje, amely a porcoknak és a csontoknak egyaránt alkotóeleme).
Szakirodalmi adatokból az is kiderül, hogy a szilícium csontokba történő beépülése független a D-vitamin beviteltől. Tehát a D-vitamin-hiány nem befolyásolja – a kalciummal ellentétben – a szilícium csontokba való beépülését.
A szervezet számára főleg a növényi élelmiszerek biztosítják a szilíciumot. Kémiai vizsgálatok szerint a különféle élelmiszerek 100 grammonkénti szilícium tartalma a következő: mogyoró 61 mg, rizs 55 mg, paraj 27 mg, sárgarépa 17 mg, mazsola 14 mg, banán 8 mg, paradicsom 6,1 mg, retek 5 mg és hagyma 4,3 mg.
Hazánkban a csont és ízületi betegségek előfordulása milliós nagyságrendet tesz ki, emiatt igaz az, hogy jelenleg a „csont és ízületi betegségek évtizedét” éljük.
Fokozott gondot kell fordítanunk a zöldség- és főzelékfélék kellő mennyiségű fogyasztására, hogy ezzel is hozzájáruljunk e betegségek megelőzéséhez, további térhódításuk megfékezéséhez, s a gyógyuláshoz.

Prof. Dr. Rigó János

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk