Éveink fogynak,
súlyunk gyarapszik…

Az elhízás sohasem súlyos, amikor kezdődik!

 


A fejlett országokban az elhízás a középkorú lakosságban fordul elő leggyakrabban, mind a férfiak, mind a nők között évtizedről évtizedre növekszik egészen 50–59 éves korig, majd csökkenni kezd, és a 8. évtizedben éri el újra a 20–29 éves kor közötti testtömeget. A helyzet Magyarországon is hasonló.

E jelenségnek az oka elsősorban az ún. szelektív túlélés, vagyis az időskort megelőző évtizedekben az elhízáshoz gyakran társuló betegségek (II. típusú cukorbetegség, szív-érrendszeri és egyes daganatos betegségek) következtében nagyobb az elhízottak halálozási aránya, azaz sokan nem is érik meg az időskort. Sok esetben azonban megtévesztő az időskorúak normális súlya, ugyanis felnőtt korban fokozatosan csökken az izomzat, és nő a testzsír-tömeg, tehát a normális testtömegű idős emberek egy részének nagyobb a zsírtömege, mint az azonos súlyú fiataloknak.

A felnőtt túlsúlyos emberek 1/3-ának testessége már 20 éves kor előtt kialakult, 2/3-ának pedig csak azután. A fokozatos elhízás egyik oka az, hogy nyugalmi anyagcserénk intenzitása születéstől kezdve folyamatosan csökken, vagyis egyre kisebb az energiaszükségletünk. Mivel a csökkenés igen lassú, ezért a szervezet nem reagál erre az étvágy mérséklődésével. Emellett a legtöbb ember legalább 20–30%-kal alábecsüli az elfogyasztott táplálékmennyiséget, vagyis meg van győződve arról, hogy nem eszik sokat. Felnőtteknél általában a naponta elfogyasztott táplálék 60–70%-a használódik fel. A világ egyik legismertebb elhízás szakembere, Bray professzor írja egyik könyvében: „az elhízás sohasem súlyos – amikor kezdődik"! Más szóval a kezdeti 1-2 kg/év súlygyarapodás fel sem tűnik a legtöbb embernek, csak akkor kapnak a fejükhöz, amikor a mérleg már legalább 10 kg-os többletet mutat.

Másik jelentős ok a fizikai aktivitás folyamatos csökkenése. A többnyire rendszeresen sportoló középiskolások és egyetemisták, amikor dolgozni kezdenek, úgy érzik, munkájuk mellett már nincs idejük testmozgásra. A túlnyomórészt ülő munka mellett manapság a munkába járás sem gyalog vagy biciklivel történik, hanem egyre inkább gépkocsival. A modern, gépesített háztartások is „megóvnak” bennünket a háztartási és kerti munka megerőltető fizikai terheitől. Nem is beszélve arról, hogy kirándulások, szabadidő sportok helyett egyre többen választják a TV-t és a számítógépet.

A neves holland táplálkozástudós, Kromhout a nyolcvanas években 871 középkorú, 50–60 év közötti férfit vont megfigyelés alá. Tíz év alatt a napi energia-bevitelük átlagosan 450 kcal mennyiséggel csökkent, ennek ellenére ugyanezen idő alatt testtömegük 3,5 kg-mal nőtt, tehát fizikai aktivitásuk még jobban csökkent, mint a bevitt táplálék energiatartalma. Érdekes adalék, hogy a csökkent energia-bevitel ellenére az állati fehérjék bevitele nem változott, és az alkoholfogyasztás a kétszeresre nőtt!

Az Egyesült Államokban a 90-es években a naponta elfogyasztott táplálék-mennyiség 27%-a ún. „üres kalória” volt, vagyis olyan élelmiszer vagy ital, amely zsiradékban és cukorban gazdag, azonban értékes mikro-tápanyagokban és élelmi rostokban szegény. Nincs okunk kételkedni abban, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet…

Az is kiderült, hogy a kisgyermekek otthon, illetve óvodában való folytonos erőltetése a kitálalt adag teljes egészének maradéktalan elfogyasztására a nagy adagok rendszeres fogyasztásának megszokását eredményezi, ami életre szólóan rögzül, és az elhízottak, túlsúlyosak többségénél kimutatható.

A rendszeres fizikai aktivitás életre szóló fenntartása, valamint a táplálkozásban a mennyiségre és az összetételre – bőséges zöldség-főzelék és gyümölcs, teljes őrlésű gabonafélék, sovány tej és tejtermékek, sovány húsok, halak fogyasztására, az üres kalóriák kerülésére – való odafigyelés még azokat is hozzásegíti az elhízás megelőzéséhez, akik – szemmel láthatóan – fokozottan veszélyeztetettek a családjukban, a felmenők között nagy számban előforduló túlsúly miatt. A megfelelő testmozgás és kellően fegyelmezett táplálkozás minimálisra csökkenti a családi hajlam érvényesülésének veszélyét.

 
Dr. Zajkás Gábor
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk