fehér arany,
vagy fehér méreg?

Bolygónkon az élet minden formájának kiindulópontja az őstenger. Az ott megjelenő első élőlények anyagcsere folyamatait a sós tengervíz tette lehetővé. Az evolúció során, a szárazföldi élőlények szervezetében végbemenő folyamatokért továbbra is a só maradt felelős, s így van ez az emberrel is.


A só-koncentráció biztosítja a vérplazma állandó ozmotikus nyomását, amely a vér és szövetek közötti anyagcseréhez szükséges. Só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megformálására sem, ugyanis a sóban levő Kálium és Nátrium teszi lehetővé az impulzusok továbbítását. Tudnunk kell, hogy a víz és a só az élet építő elemei, ezért nagy jelentőségűek egészségünkre és közérzetünkre nézve.

A modern orvostudomány óva int bennünket a só fogyasztástól, holott a sóval való „gyógyítás” évezredes hagyományra tekint vissza. Már a rómaiak is ismerték a só-ivókúra pozitív hatásait az anyagcserére, az emésztésre és az immunrendszerre. Sóval gyógyították többek között a vízkórt, a fejfájást, a kiütéseket és a köszvényt is. Mérgezéseknél, kígyómarásnál már a „primitív” törzsek is sót használtak a méreg hatástalanítására.

Sófürdővel manapság is sikeresen kezelhetők a különféle bőrproblémák, a neurodermatitisz, a pikkelysömör, sőt még a pattanásos arcbőr is, ezenkívül a reumatikus és ízületi megbetegedések, krónikus fájdalmak, s a nőgyógyászati panaszok is. Sós inhalálással segíthetünk az allergiás, asztmatikus és egyéb légúti problémákon. A modern gyógyászat már teljesen elképzelhetetlen só tartalmú infúzió nélkül. A sókristály rezgése enyhíti a koncentrációs- és alvászavarokat, és a stresszes állapotot.

Fehér aranyból fehér méreg

 

Bár só nélkül nincs élet, mégis a mai só fogyasztás kifejezetten egészségkárosító. Az őstenger mind a 84 természetes elemet tartalmazta, ami az élet létrejöttéhez szükséges volt. Ugyanez található meg a kiszáradt őstengerek helyén feltárt sóbányákban is. Ezzel szemben az asztalunkra kerülő étkezési só – a kémiai „tisztítás” után – már csak 2 elemet tartalmaz: nátrium-kloridot. A só antagonistái nélkül nem tudja betölteni életfenntartó szerepét. Szervezetünk a nátrium-kloridot, egy agresszív, nem természetes anyagként, azaz sejtméregként azonosítja, és védekezik ellene: kiválasztással, hidratizációval, kikristályosítással.  

E témáról bővebben olvashat
Peter Ferreira német biofizikus kutatási eredményei alapján készült „Víz és Só”
c. könyvből illetve a www.hunza.hu
honlapon.


A konyhasó (NaCl) fogyasztásának következményei: ödéma, cellulitisz, Arthrosis, Artritis, köszvény, korai ráncosodás stb. A konyhasóhoz hozzáadott mesterséges jód és fluor tovább fokozza a NaCl agresszivitását.

Milyen sót fogyasszunk?

Az ember napi sószükségélete 5–7 gramm. Só nélkül a szervezet nem képes saját fehérjét felépíteni, ezért fontos az állati fehérjéket nélkülöző vegetáriánusok számára a rendszeres sóbevitel.

A környezetszennyeződés miatt a tengeri só vesztett minőségéből, míg a föld belsejében rejlő só a környezet külső behatásaitól védett, s benne a 84 elem az évmilliókig tartó kompresszió hatására ionos illetve kolloidális állapotba kerül és beépül a nátrium-klorid kristályrácsába. Ez azért nagy jelentőségű, mert sejtjeink csak ilyen formában tudják hasznosítani ezeket a létfontosságú elemeket.

A kristálysó hatása az emberi szervezetre

A só egy energiaadó, kiegyenlítő, semlegesítő és salaktalanító hatású különleges élelmiszer. A víz és a természetes kristálysó a szervezet egyensúlyának helyreállításával minden betegség esetén jótékony hatású. A sóoldat ivókúra segítségével MINDENKINEK lehetősége nyílik feltöltődni energiával, és helyreállítani egészségét, testi-lelki egyensúlyát.

 
Tóth Krisztina
táplálkozási- és életmódtanácsadó
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk