Tájsebészet

Környezetünk „méregtelenítése”

A szemét gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, ugyanis a természet körforgása során semmilyen felesleges anyag nem keletkezik. Az ókori görög és római kultúrák szervezett szemétszállításához képest a középkor jelentős visszalépést jelentett, a fekáliát és egyéb hulladékokat nemes egyszerűséggel az utcára borították. Emiatt napirenden voltak a tömegpusztító járványok, a pestis és a kolera. Míg a régebbi korok hulladéka főként szerves alapú volt, addig a jelené nagy mennyiségben tartalmaz természetidegen, nem lebomló, életre közvetlenül is veszélyes anyagokat. A szakszerűtlenül tárolt hulladékok, az illegális lerakók ma is ugyanúgy veszélyeztetik az ivóvízbázisokat, szennyezik a talajt és a levegőt, mint egykor.

Az USA polgárai évente fejenként 3/4 tonna hulladékot termelnek, míg Magyarországon „csak” fél tonnát. Ez 1 év alatt kb. három Gellért-hegynyi szemetet jelent, s a növekedés üteme évi 2-3%!

Hazánkban igen jelentős az illegális hulladéklerakás: a tájképi romboláson túl az időjárás viszontagságainak kitett hulladék mérgező összetevőit a csapadék akadálytalanul mossa be a talajba, a talajvízbe, a szerves bomlás során keletkező metán ózonréteg-pusztító hatása pedig közismert. Az illegális lerakókról – kevés kivételtől eltekintve – sem a szakhatóságok, sem az önkormányzatok, vagy a közszolgáltatók nem rendelkeznek elég információval, s a begyűjtést gyakran pénzhiány késlelteti.

A HuMuSz és tagszervezetei által immár 4. éve működtetett „Tájsebészet” Országos Program bebizonyította, hogy a környezetünket csúfító, illegális hulladéklerakás elleni harc nem feltétlenül a millióknál kezdődik, sokkal inkább a jó érzésű, s a tiszta természetet féltő állampolgárok összefogásával, közreműködésével. Az elmúlt 2 évben például országosan több mint 1200 illegális szemét lerakóhelyet jelentett be a lakosság a szervezet elérhetőségein. Részletes információ a www.humusz.hu honlapon található.

Kézenfekvőnek tűnhet a hulladékok elégetése is, de: az égés közben keletkező légszennyező anyagok teljes körű visszatartása megold(hat)atlan probléma, egészségügyi hatásai kiszámíthatatlanok. A műanyagok égetésekor szabadulhatnak fel az emberiség történek legveszélyesebb mérgei: a dioxinok és furánok. A visszamaradt pernye, salak és hamu szintén mérgező összetevők sorát tartalmazza, tehát a hulladékégetés közel sem jelent hulladékgazdálkodást!

Érdemes egyszer végiggondolni, hogy mi mindent dobunk ki egy hét leforgása alatt: elolvasott újságok, kiürült üvegek, műanyagpalackok, kimerült elemek, gyógyszermaradékok, kiégett villanykörték, ételmaradékok, fémdobozok (konzerv, üdítő), üres vegyszeres és illatszeres flakonok, használt olaj valamint karton-műanyag-fém összetételű ún. társított csomagolóanyagok (Tetra, Combi dobozok). A felsorolásból is látható, hogy a lakosságnál termelődő szemét bőséggel tartalmaz veszélyes összetevőket, amelyeknek nem szabadna a lerakóhelyekre kerülniük.

Fogyasztói társadalmunk alapvető ismérve a „jólét”, a gazdasági-szociális életminőség folyamatos növelésének kényszere, a materiális javak fokozódó fogyasztása (hulladékká alakítása), hiszen ez ad teret a termelés-fogyasztás további növelésének, vagyis még több hulladék termelésének. E világos összefüggésből kiindulva a hatékony megelőzés egyik logikusnak tűnő útja: hulladékcsökkentés = fogyasztáscsökkentés.

A takarékosság viszont ellentmond a fogyasztói társadalom logikájának. Ha a mai magyar vásárló „környezettudatos fogyasztóvá” szeretne válni, rögtön konfliktushelyzetbe kerül önmagával, a kereskedelemmel és a társadalommal. Gondoljunk csak arra, hogy a gyártók számára a tartós, javítható – tehát anyagtakarékos – termékek helyett kifizetődőbb a gyengébb minőségű, egyszer használatos végtermékek előállítása és forgalmazása, ráadásul a környezetkímélő, újra felhasznált nyersanyagból készült termékek gyakran még drágábbak is.

Az újrahasznosítást elősegítheti a szelektív hulladékkezelés, amely a különböző alapanyagú hulladékfajták – papír, műanyag, üveg, fém, szerves, egyéb – külön gyűjtését jelenti. A szelektív hulladékkezelés működőképességét csak az állampolgár – a hulladékbegyűjtők és – átvevők – a feldolgozók, és újrahasznosítók láncolata biztosíthatja. Már az egyik láncszem hiányában is értelmetlenné válik az egész rendszer. Alkalmazásával viszont csökkenthetjük a lerakóhelyek terhelését, s a másodnyersanyag-felhasználás kíméli a Föld véges ásványkincs készleteit.

A tervek szerint 2008-ra a 2000. évi szintre kell csökkentenünk az évente képződő, kezelendő hulladék mennyiségét. Anyagában vagy energetikai úton kell hasznosítanunk a hulladék mintegy felét, csak a más módszerrel nem ártalmatlanítható hulladék kerülhet lerakásra. Az EU előírásoknak megfelelően meg kell szüntetnünk a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban képződő, biológiai úton lebontható növényi és állati hulladékok lerakását, ezek kezelésére komposztáló, biogáz-előállító, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell kialakítanunk. Ezen módszerek már valóban előre mutatóak, s környezetünk egyre sürgetőbb „méregtelenítését” szolgálják a III. évezredben.

 
Privigyei Csaba
országos koordinátor
Humusz-ház T/F.: 06-1-386-26-48
Honlap: www.humusz.hu
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk